Volt fesztivál: majdnem megúsztuk szárazon

A tavalyi özönvízzel szemben idén csak egy nagyobb felhőszakadás sújtotta a Volt fesztivált, így papírformának tekinthető, hogy a négynaposra duzzadt soproni buli látogatottsági csúcsot döntött. Az ötvenötezer látogató között a party.[origo].hu munkatársai is ott voltak, hogy hazatérve beszámolhassanak az élményeikről.

Az erős második nap után stábunk a délután helyszínéül a városi strandot, a Lövér fürdőt szemeli ki. Szerencsére meglehetősen közel találjuk a szállásunkhoz, először tehát megörülünk, majd meglepődünk: a strand területe hatalmas, mégis egyetlen medencéje van (plusz egy apró a gyerekeknek). Vize hideg, mint a penge, bogaras, mint egy légyfogó, egyetlen büféjében pedig a lángost és a melegszendvicset is képesek elrontani.

Túllépünk, s visszatérünk a fesztiválra. Az országhatár közeli parkolóhelyünkről a nagyszínpadi Ghymes-koncert hangjaival veszünk lendületet, majd mondhatni természetesen a vezető bulihelyszínné avanzsált Cha-Chánál kezdjük az estét. Mikor az FO Systemre indulnánk, hirtelen leszakad az ég. Az ítéletidőt a Spektrum-sátorban, a helyi dj-erők jeles alakjainak, Junkie-nak és Hawkynak technózós estjén vészeljük át.

Közben arról is értesülünk, hogy elmarad Matthew Herbert show-ja, aminek nagyon nem örülünk, hiszen végig erre hegyeztünk. Vigasztalásképpen a Multicaféba térünk, Deladap-koncertre - vagyis először csak térnénk, mert az erkölcscsősz kidobók "részegnek" minősítik egyikünket, s nem engedik be. Valóban, ki hallott már olyat, hogy egy fesztiválon valaki részegen akar bemenni egy sátorba?...

Társunk először sóhajtozik, hogy bár részeg lenne már, de az eső miatt sok időt vesztett, így eddig nem volt ideje berúgni. Aztán meggyőzzük erről a kidobót is, szinte már fenyegetőzve, hogy megírjuk a hülyeségét s hogy az állásával játszik. Bejutunk tehát teljes létszámban, ahol először dzsesszes cigánylagzi-hangulatban gajdolunk, majd az igazi "hejre-rutyutyura" (copyright Poppara - cigányzene reggae-alapokon) lötyögünk. Közben férfias örömmel fedezzük föl a fesztiválvécé intézményét, azaz a félliteres műanyag poharat, melybe idővel már divat is volt ereszteni - akár a tánctér közepén.

A Multicafé borzasztó, füllesztő klímáját azonban nem sokáig bírjuk. Hamarosan megint a Cha-Chánál találjuk magunkat, ahol kapcsolódó társaságunk éppen elképesztő vehemenciával veszti el a fejét. Mango ismét a pultban pörög, majd megérkezik Reza és Soundhunter, s kezdődik megint a zúzós dramaba. Újra otthon érezzük magunkat, s egyre jobban belejövünk a menő dárenbézes táncmozgásba, az ikszelésbe. A Nap is itt ér minket, mikor úgy döntünk, véget vetünk a pénteknek, a szombati élmények reményében.