Idén először nőtte ki a fesztivál első napja a nulladik nap minősítést - persze azon lehet vitatkozni, hogy felér-e a megasztáros, fenyőmikis esti program például a Cult koncertjével (nagyszínpad), de úgyis embere válogatja, ki mit néz meg. Mi például a Kontroll Csoport ünnepi fellépését: Ági, az énekesnő ötvenéves az idén, bár ebből a félszázból harmincat bátran letagadhat. Komolyan.
A bátrabbak Kontrollék után sem hagyják el a Djuice Nokia Arénát, hanem megvárják a Los De Abajo nevű formációt. Jól járnak, mert ezek a mexikói muzsikusok nagyon értenek a hangulatcsináláshoz, a zenéjük kicsit kicsit ska, kicsit rock, kicsit hiphop, szóval a szemellenzősökön kívül mindenkinek ajánlható.
Ezután a Dumaszínházon röhögjük magunkat betegre, majd jön a Mattafix, csak kissé lassan: a csapat több mint háromnegyed órát várakoztatja a népet. Végül csak megjelennek a színpadon, kapunk egy flegma sorryt (úgy hírlik, a portugál-francia focivébé-elődöntő miatt késtek), és a produkció ráadásul még unalmas is.
Még az együttest kimondottan váró, úgynevezett rajongók is csalódottságukról számolnak be rögtönzött körkérdésünk során. Egyébként jellemző módon már az első szám után felharsan a "bigszitilájf! bigszitilájf!" kórus, negyediknek meg is érkezik a hőn áhított sláger, és az utolsó taktusokkal le is lép a közönség mintegy harmada.
A harmatos Mattafix-fellépés után felgyülemlett energiákat egyebek mellett Marót Viki zenekarán és dj Paplanon lehet levezetni, de erre inkább nem vállalkozunk. Kicsit azért érezhető, hogy a programfelelősök a következő napokra tartogatják a puskaporukat.