Közismert, hogy nem szereted kategorizálni a zenéket. Ha netán arról kérdeznek, hogyan definiálnád saját stílusod, mit válaszolsz?
- Azt, hogy a definiálás esküdt ellensége vagyok, és ha valamit beskatulyázol, olyan, mintha bezárnád egy ketrecbe. A stílusom teljesen szabad. Számomra a zene mindig is arról szólt, hogy hangok segítségével megmutassam az érzéseimet.
Szerinted merre halad az elektronikus zene?
- Minden megengedett, amíg a zene szívből jön, nem számít, hogy elektrónak, technónak, house-nak, acidnek, freakfunknak vagy chicagohouse-nak hívjuk. Nagyon remélem, hogy az emberek nyílt gondolkodásúak maradnak, amennyire csak lehetséges, mivel az egyoldalú kultúra unalmas, változásra van szükségünk. A kontraszt az éles kép kulcsa!
Milyen zenét szoktál otthon hallgatni?
- Mindenfélét, az ambienttől kezdve a rockon és a dubon át a technóig.
És az elektronikus zene megjelenése előtt?
- Imádtam Bob Marleyt, a Metallicát, a Public Enemyt, Jimmy Hendrixet, a Cypress Hillt. Néha még most is hallgatom őket.
Mivel töltöd a szabadidődet?
- Szeretek hosszú sétákra menni és olvasni. Legutóbb Alex Grey, Bear Heart és Richard Bach könyveit olvastam.
Gondoltál már arra, hogy feladod az életstílusodat?
- Soha.
Melyik volt a legkedvesebb pillanat a pályafutásod során?
- Brüsszelben voltam, a The Fuse klubban, és a közönség teljesen megőrült. A klub átalakult egy dühöngő arénává, minden kéz a magasban volt, az emberek a nevemet kiabálták, és egyszerre ütötték a ritmust az öklükkel a bárpulton és a falakon. Színtiszta rock'n'roll volt...
Vannak még olyan városok, ahol nem voltál még, de mindenképpen el akarsz jutni?
- Rettenetesen szeretnék elutazni olyan helyekre, mint Stonehenge, Machu Pichu vagy Egyiptom. Ezek a helyszínek olyan extatikus ünnepségek ősi helyszínei, amelyeket nyugodtan nevezhetünk a világ legrégibb partyjainak.
Freee Magazin