Savkoktél Luke Vibert és Jean Jacques Perrey közös lemezén

A soknevű Luke Vibert miután szinte minden stílusban letett valami erőset az asztalra, most visszatért a savhoz, amit megfűszerezett a majd' nyolcvanéves loopmester és rajzfilmzenekirály Jean Jacques Perrey-vel. Így jött létre a Moog Acid album a Lo Recordingsnál.

A lemez első igazi aciddala a Dream 106. Valaki szitározik, kutymorog a szinti, jönnek mélyek. Perrey francia angolja, amivel összefoglalja az álomról alkotott világképét, olyan mintha önmagát parodizálná. Amerikai filmek "megbélyegzett franciáinak" van ilyen kiejtése.

A lemez közepe felé aztán elszabadul a pokol. Az ötödik track a nálunk is ismert gyermekdal a "János bácsi, János bácsi, keljen fel, kelljen fel" alapjára húzza rá számot, széteffektezett gyerekdúdolás, egy a hetvenes évekből átkúszott funky-tapsütemre.

Luke Vibert

Aztán ugrunk az időben. Első pillanatra a JJPLVDNB (nem kód, csak rövídítés: Jean Jacques Perrey, Luke Vibert, dnb) olyan, mintha egy Asian Dub Foundation-szám kezdődne, és megjelenne két csehszlovák golyófejű rajzfilmfigura, akik átsétálnak egy minimál háttér előtt.

Perrey-t viszi a lendület

A Vision of the Future-ben semmi jövő nincs, csak a folytonos múlt és súlyos hardtechnoalapok, a bőszen felpörgetett Mooggal és ghettoblasteres breakkel. Megszakítva az elektrouralmat, a Messy Hop már-már akusztikus hatású. Zongora- és templomiorgona-futamok, olyan hangzással, amiért Ed Wood könyöröghetett filmjeihez. A White Knight-ban legalább tíz különböző zenét fedezzük föl, miközben az egészet hiphopos és triphopos hanghatások darabolják.

A You Moog Me-nél Robert Moog, a szinti atyja képzeletben felkiált: Jó lett volna, ha Vibertet is promóterei között tudhatta volna. A zenetörténet szerint ha Luke nem is, de Perrey majdnem volt a szinti bemutatózenésze, de az végül egy versenytársnál kötött ki. A francia gyártmányú Ondioline-t promótálta, ami akkor megbukott.

Balogh Zsombor