Josef Nadj újra a Trafóban

TÁNC

2003-ban mutatták be a Trafóban azt a darabot, amelyet most a múltidéző, visszatekintő szezon elején újra láthatunk ugyanott. Nem a legfrissebb tehát az előadás, mégis ajánljuk, ugyanis a táncdarab koreográfusa nem más, mint Josef Nadj, a nemzetközi táncszínházi szférában is megkerülhetetlen alkotó, aki Tolnai Ottó, Csáth Géza délvidéki mitológiáját hozza minden előadásába, mintha világ közepe Párizsból nézve is Magyarkanizsa lenne. Nagy József a nyolcvanas években ment ki Franciaországban, ott hozta létre társulatát, a Jel Színházat, amely a gesztusok, mozdulatok jelszerűségét fordítja át jelentésbe. Stílusa olyan, ha egyszer láttad, megismered máskor is, a fekete öltönyös, kalapos figurák jellegzetes, pantomimszerű, formális mozdulatai beléd rögződnek, de a pantomimen kívül a keleti harcművészetek, a japán butoh és a nyugati kontakttánc elemeit is felfedezheted a táncosok lépteiben.

Kép egy Nadj-előadásból

Nadj alkotásai, például a Pekingi kacsa, Egy ismeretlen naplója, tánctörténeti mérföldkövek lettek: tavaly pedig igencsak előkelő társaságba került, amikor tavasszal Torinóban átvette az Európai Színházi Díjat. Olyan színházi guruk, élő legendák közé, mint Peter Brook, Pina Bausch, Heiner Müller vagy Ariane Mnouchkine. Egy Josef Nadj-darab a Trafóban olyan dolog, amit nem érdemes kihagyni. A 2004-ben bemutatott Éden című koreográfiája a 2003-ban készített Éjfél után folytatása, az Apocrif Codex-trilógia középső része. Egy költőről szól, aki otthonától távol hosszú évekig arról álmodik, hogy hazatér - és amikor ez a vágya teljesül, börtönbe kerül. Önéletrajzi ihletés, félelmek, fikció? Nézd meg.