A forradalmak megjelennek híradókban, filmekben, újságok hasábjain, a hozzájáruló képek és asszociációk automatikussá válnak, belénk rögződnek, és szépen sztereotippá válnak: lyukas zászlót és orosz tankokat látunk, tudjuk, mire gondoljunk. Hogy milyen vizuális vagy pusztán gondolati sémák tapadnak a forradalmakhoz, talán most, a 2006-os őszi események után még izgalmasabb kérdés. A művészeknek is az - különböző országok képzőművészeinek reflexióit mutatja be a Műcsarnok szeptember 27-én, este.
![]() |
Részlet a franciaországikiállításból |
A Műcsarnokba az '56-os forradalom 50. évfordulójáról megemlékező németországi rendezvénysorozat !REVOLÚCIÓ?-projektje érkezik - 51 évvel az esemény utén, nem gond -, amelynek lényege nem a történelmi események dokumentációja volt, hanem inkább a forradalom és a mai kor kapcsolatának lehetőségei. A művek egyrészt a forradalomra mint jelenségre, másrészt a (tömeg)médiában e jelenség ábrázolásmódjaira reflektálnak. A nemzetközi anyagot magyar művészek alkotásai egészítik ki. Művészek reflexiói a forradalomról - Berlin és Brest után Budapesten. A kiállítás témájához két másik, most nyíló tárlat kapcsolódik: a litván képzőművész, Deimantas Narkevieius videói a történelem, a hivatalos és személyes emlékezet viszonyát vizsgálják, a cseh fotográfusnő, Markéta Othová pedig nyugtalanító utcarészleteket, zsánereket fényképez egy eltűnő korból.