"Objects in mirror are closer than they appear" (azaz a tükörben látható tárgyak közelebb vannak, mint ahogy tűnnek) - ezt a figyelmeztetést jó sok gépkocsi oldalsó visszapillantóján olvashatjuk, és ha sokat nézegetünk dugókban ilyen szövegeket, előfordulhat, hogy egy furcsa másodpercben hirtelen eltűnik magátólértődősége, és elkezdjük boncolgatni, hogy akkor ez most hogy is van. Természettudományos érdeklődésűek az optika titkain gondolkoznak el az ilyen másodpercekben, filozófus típusok pedig azon, hogy megismerhető-e valami egyáltalán, ha még a tükör is hazudik. Mi - bevalljuk - az utóbbi csoportba tartozunk, ezért tökéletesen megértjük, miért választotta ezt a címet Salva Sanchis spanyol származású, Belgiumban élő táncosnő annak az előadásának, amely az én megismerését kutatja. A tükör "hazugsága" ugyanis akkor a legelképesztőbb, legpofátlanabb, amikor mi nézünk bele, mert mindenki egyetlen objektív támpontja a foncsorozott tükör fordított, undok, félrevezető képe. Na, pont ezt veszi górcső alá a fiatal koreográfusnő is, gyanúnk, hogy e dühítő ellentmondás a tánc világában sem oldható föl. Testen kívüli élmények, neurológia és tükrök két estén át a rangos brüsszeli táncműhely, a P.A.R.T.S. egyik régi növendékétől a Trafóban. November 7-én, pénteken az előadás után Angelus Iván szakember beszélget Salva Sanchisszel.