Jön a Nouvelle Vague!

KONCERT

Nem véletlen, hogy a Nouvelle Vague nem hiányozhatott az elmúlt három év fesztiválszezonjából: 2006-ban és 2008-ban a VOLT-on, a köztes évben pedig a Soundon játszottak, és túlzás nélkül állíthatjuk, minden évben fellépésük volt az egyik legviccesebb dolog a nyárban. A humoros páros, Marc Collin és Olivier Libaux 2003-ban találta ki, hogy fog néhány jól ismert punk, posztpunk és New Wave-es sikerdalt (például a Clash-től, a Cure-tól, a Joy Divisiontől vagy a Dead Kennedystől), és elképzeli, mi lenne, ha azt egy kedves kávészínű lány énekelné a hatvanas évek derekán a riói strandon. Az eredmény: finom, akusztikus, lounge-os, bossanovás koktéldzsessz, amin nem lehet nem jól szórakozni. Nagyon lehet őket szeretni azért a humorért és iróniáért, amellyel a nyolcvanas évek vad, befordulós, sötét tónusait a kétezres évek hűvös és vicces downtempójába fordítják. Ráadásul jól választanak számokat (hallgatnivaló lent), énekesnőket (néznivaló mindjárt) és zenekarnevet egyaránt.

A Nouvelle Vague egyszerre utal a banda több vonatkoztatási pontjára: megidézi a nyolcvanas évek brit New Wave-jét, a brazil zene ötvenes évekbeli forradalmát, a bossa novát (ami szintén "új hullámot" jelent) és a franciák jellemzően sikkes és kúl újhullámos filmjeit. Ami a nőket illeti: manapság az extravagáns Marianne Elise, a cuki Melanie Pain és a dögös Nadeah Miranda erősíti a zenekart, és mindhárman jönnek is a budapesti koncertre. Két elsöprő sikerű album (Nouvelle Vague, 2004, valamint a címét egy Godard-filmből kölcsönző Bande a part, 2006) és a Late Night Talesnek készített válogatásalbum után tavaly adták ki negyedik lemezüket Hollywood - Mon Amour címmel, amely a legnagyobb nyolcvanas évekbeli filmslágereket értelmezik újra a már jól megszokott Nouvelle Vague-stílusban, köztük az Eyes of the Tiger-t, a When Doves Cry-t vagy a Flashdance főcímdalát. És ezt mind-mind hallani fogjuk február első estéjén, az A38 gyomrában. Az előzenekar a remek magyar elektropop csapat, a Kozma Orsival és a Kimnowakból ismert Nagy Gergővel felálló eat me! lesz.

Hallgatnivaló:

Őszinte lelkesedésünkben jó sok hallgatnivalót válogattunk össze, sőt hogy a zenekar humora még jobban kidomborodjon, kikerestük és mellétettük az eredeti számokat is. A banda egyik legnagyobb slágere (címe MySpace-es profiljuk mottója) a Joy Division Love Will Tear Us Apart című számának szép, gitárpengetős feldolgozása. Itt az eredeti, és itt az újhullámos változat, ez utóbbi felvétel különlegességét az adja, hogy Glastonburyben vették fel, Melanie Pain édes, pöttyös ruhában énekelget a bokrok között. Még két nagyszerű feldolgozás: Just Can't Get Enough a Depeche Mode-tól és a Nouvelle Vague-tól, na meg persze a zseniális This Isn't a Love Song a Public Image Limitedtől (jó kis klip) és a nem kevésbé nagyszerű, belassulós franciás verzió. És hogy ne csak az első album szerepeljen: a Lords of the New Church Dance With Me című számát veri a Nouvelle Vague-é, és a Dancing with Myself esetében sem egyszerű eldönteni, hogy Billy Idol vagy a francia cover jobb-e.