A nő dicséretét zengik Mucha indákkal beszőtt plakátjai a Szépművészetiben

KIÁLLÍTÁS

A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik első eseményeként nyílik meg a Szépművészeti Múzeumban A nő dicsérete című kiállítás, amely március 20-tól kezdve egészen június 20-ig a szecesszió egyik legjellegzetesebb mesterének több mint száz munkáját vonultatja fel. Alfons Mucha stílusa összetéveszthetetlen, szinte mindegyik műve egy hosszú, másfél méteres csík, amelyen gyönyörű, hullámzó hajú nőket kacskaringós indák fonnak körül. A Monarchiában született, cseh származású művész ugyanis hirdetőoszlopra kitehető plakátokat tervezett, méghozzá abban a korban, amikor a reklám legkreatívabb és legnagyobb hasznot hozó ága a plakátok tervezése volt. Rajzolt ő likőrreklámot, hirdetett kekszet, biciklit és sört, de igazán híres színházi plakátjaival lett, főleg azokkal, amelyeket a korszak legünnepeltebb színpadi sztárjának, Sarah Bernhardtnak készített Párizsban. Állítólag egy véletlennek köszönhette ezt a munkát: 1894 karácsonyán éppen abba a nyomdai üzletben akadt dolga, ahol Mlle Bernhardt-nak és társulatának, a Theatre de la Renaissance-nak sürgősen szüksége volt egy új plakátra. Mucha két hét alatt tervezte meg a megrendelt posztert, amely aztán hatalmas szenzációt keltett január első heteiben Párizs utcáin. A Gismonda című előadáshoz készült első plakát (a lenti képen a második balról) a Szépművészeti Múzeum kiállításán is látható lesz, tucatnyi másik társaságában. A dekoratív, jellegzetes stílust, amellyel megrajzolta a plakáthölgyeit, Párizsban csak Mucha-stílusnak nevezték ("le style Mucha"), később kapta az art nouveau, vagyis a szecesszió nevet.

A kiállításon kiderül az is, hogy habár Mucha életműve tekintélyes és ismertebb részét a plakátok alkotják, csinált ő sok minden mást is, például illusztrált könyvet, tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot és ékszereket. Élete utolsó évtizedeiben a szláv testvériség eszméje lelkesítette; visszaköltözött hazájába, és üdvözölte a megalakuló csehszlovák államot. Utolsó nagy munkája a Szláv eposz című hatalmas mitológiai-allegorikus festménysorozat volt, amelyet egy Kelet-imádó amerikai milliomos rendelt tőle. Mucha egyike volt azoknak, akiket a cseh területeket elfoglaló náci csapatok 1939 tavaszán letartóztattak, nem nézték jó szemmel patriotizmusát. A börtönben szerzett tüdőgyulladásban halt meg pár hónappal később Prágában. A Szépművészeti Múzeum Mucha-kiállításán látható műveket három cseh gyűjtemény (a brno-i Morva Galéria, a prágai Iparművészeti Múzeum és a szintén prágai Mucha Foundation) anyagából válogatták össze a rendezők. A kiállítás június 7-ig látható Budapesten.