A szeptember 8-tól október 12-ig látható tárlaton Csiszér Zsuzsi a tavaly bemutatott 12 képen kívül (Zöldövezet című kiállítás) újakat is mutat, a természet és család témakörnél maradva. A kiállítást két teremben "tálalják": külön helyiséget kaptak ugyanis azok a képek, amelyeken a művész a családját is ábrázolja.
Csiszér festményei 120x120 cm-esek, tehát négyzet alakúak, akárcsak a lemezborítók. Zsuzsi ugyanis tudatosan lemezborítónak tervezi képeit, amiben talán lemezlovas múltja is közrejátszik - DJ Laraként is ismerheti őt az, aki járatos a pesti éjszakában. Már két évvel ezelőtti festményeit is saját kézjeggyel szignózta, akkor egy álló téglalapba foglalt bakelitlemez volt a logó. Most azonban, hogy családja új tagokkal bővült, új szerepet kapott az életben, egy fekvő téglalapban egy nő, két gyermek és egy férfi ikonja szerepel emblémaként.
Azt mondják, a városi ember attribútuma a zöld keresése, a szürkeségből és a zajból a természetbe menekülés. Akárhogy is, a kiállított képek nem feltétlenül a témájuk kapcsán, de mindenképpen elgondolkoztatják a galériába látogatókat. Zsuzsa ugyanis fényképek alapján fest. Vagyis pillanatképet hoz létre, sokszorosítja a pillanatot. Ez a gondolatkör azonnal filozofikus lavinába sodorja a nézőt, ugyanis a rögzített pillanat újrarögzítésével a fénykép jelentőségét rabolja el a festő, ha úgy tetszik.
Csiszért a szakértők nevezték már technorealistának és fotórealistának is. De például a fotórealista Chuck Close képeit ismerve szembetűnő különbség, hogy Csiszér nem tűpontosan másolja a fényképet. Inkább a posztmodern juthat eszünkbe a festményeiről. A posztmodern detotalizálása jegyében születtek hasonló technikájú képek, már a negyvenes években próbáltak fénykép alapján festeni a művészek. Csiszér munkássága mégis némileg eltér a posztmodern irányoktól, hiszen képei - annak ellenére, hogy első pillantásra a fotótechnika ejt minket rabul - sokkal inkább a témaválasztásnak és a nagyítással, részletek kiemelésével való játéknak köszönhetően gondolkoztatnak el. Képzavar ugyan, Csiszér festményei mégis jobban betöltik a fénykép szerepét, mint a fénykép maga, hiszen minden rögzített pillanat egy-egy emlékkép, s fejünkben az emlékkép soha nem tud olyan éles lenni, mint a fotográfia. Az emlékek már csak ilyenek. Színesek és egy nagyon picit elmosódottak. Amikor emlékezünk, részleteket látunk a saját szemszögünkből. A kiállítást nézve pedig keressük a kapcsolatot, keressük a kertet, a fűszálat, mintha már jártunk volna ott.
Fűnyíró... |
Csiszér Zsuzsi: Kint. Várfok Galéria (I., Várfok u. 14.), október 12-ig. Ingyenes