III. A dendritikus sejtek képződése, típusai
Mai tudásunk szerint a dendritikus sejteknek eredetük, működésük és szöveti elhelyezkedésük alapján több altípusa van. Mindegyik dendritikus sejttípus a vérképző rendszer kialakulásáért felelős őssejtekből jön létre, felnőtt szervezetben ezek az őssejtek a csontvelőben találhatók. A bőrben és a légúti nyálkahártyafelszín közelében kimutatható Langerhans-sejtek, a belső szervekben található szöveti dendritikus sejtek és a vérmonocitákból kialakuló monocita eredetű dendritikus sejtek közös előalakból származnak, majd a véráramba kerülnek és onnan lépnek ki a szövetekbe (animáció).
Animáció: A dendritikus sejtek képződése, típusai
Ezek az ún. konvencionális dendritikus sejtek hivatásos "falósejteknek" (fagocitáknak) tekinthetők, melyek képesek nagy mennyiségű oldott anyagot vagy részecskéket (pl. kórokozókat, elhalt szöveti sejteket) bekebelezni. A dendritikus sejtek másik fő típusához tartozó sejtek szintén a csontvelői őssejtek leszármazottai, ezek a sejtek azonban a vérkeringésből nem a szövetekbe, hanem a nyirokszervekbe jutnak. Különleges sajátságuk, hogy vírusfertőzések hatására nagy mennyiségű, a vírusfertőzéssel szembeni ellenálló-képességet (rezisztenciát) kiváltó interferon termelésére válnak képessé. A konvencionális és az interferontermelő dendritikus sejtek együttműködése fontos szerepet játszik a baktériumok és a vírusok elleni hatékony védekezésben.
Az előadás során elsősorban a konvencionális dendritikus sejtek sajátságait, működésük törvényszerűségeit és felhasználási lehetőségeiket tekintjük át. Különös hangsúlyt kapnak azok a működési folyamatok, amelyek a szervezet különböző pontjain biztosítják a dendritikus sejtek sokoldalú aktivitását és kollaborációját az immunrendszer más sejttípusaival.