IV. A konvencionális dendritikus sejtek tulajdonságai, működése
IV. 1. Szöveti őrszemek - érzékelik a változásokat
A konvencionális dendritikus sejtek szórványosan minden szövetben előfordulnak, de legnagyobb mennyiségben azoknak a felszíneknek a közelében találjuk őket, ahol szervezetünk kapcsolatban áll a külső környezettel és ahol a kórokozók és a káros anyagok behatolhatnak a különböző szövetekbe (animáció).
Animáció: Hol találhatók a dendritikus sejtek?
A felvett anyagok a sejten belüli enzimek hatására lebomlanak, de a fehérjék lebontásából származó fragmentumok (peptidek) a dendritikus sejtek sajátos "bemutató receptorai" révén újra megjelennek a sejtfelszínen. Így a dendritikus sejtek és a szöveti környezet kölcsönös egymásra hatása azt eredményezi, hogy a nagyfokú működésbeli rugalmassággal rendelkező dendritikus sejtek a szöveti környezettől és annak változásaitól függően alakítják tulajdonságaikat, működésüket. A szöveti dendritikus sejtek folytonos anyagfelvételének eredményeként egy idő után a sejtek telítődnek és a környező nyirokcsomókba vándorolnak. Az egészséges szöveti működésre jellemző környezeti anyagok szállításával a dendritikus sejtek a nyirokszervekben olyan információt továbbítanak az immunrendszer felismerő sejtjei, a limfociták számára, ami nem vezet az immunrendszer aktivációjához, azaz a nyugalmi állapot fenntartásának irányába hat. Amennyiben azonban a szöveti környezetbe kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák, élősködők) lépnek be, gyulladás vagy fokozott sejtkárosodás történik, a dendritikus sejtek "veszélyt érzékelő" receptoraik révén aktiválódnak, gyors alaki és működésbeli változáson mennek át, aminek eredményeként felszíni receptormintázatuk megváltozik (animáció).
Animáció: A szöveti dendritikus sejtek érzékelik a veszély jeleket
Molekuláris hívó jelek hatására az aktivált dendritikus sejtek elhagyják a szöveti környezetet és a nyirokereken át gyorsan a közeli nyirokcsomókba vándorolnak (animáció).
Animáció: Az antigén felismerő limfociták vándorlása