Raskó István

Genetikai időutazás - Az emberi populációk eredetének nyomában

Sokan próbálták az emberi fajt rasszokba sorolni elsősorban a fizikai antropológia módszereivel, külsődleges bélyegek alapján. Az ilyen besorolás alapja a növény- és állatvilágban ma is használatos Linné-féle osztályozás volt. (Itt nem szeretnék azonban azzal foglalkozni, hogy az eugenika nevében ezt a besorolást a történelem során hányszor használták a különböző népcsoportok kiirtására.) A genetika tudománya azonban az utóbbi évtizedekben kemény érveket szolgáltatott a rasszizmus ellen. Lewontin, aki nem humángenetikus, hanem Drosophyla- (ecetmuslica-) genetikus volt, analizálta a populációk közötti vércsoport-megoszlás korábbi vizsgálati eredményeit annak megállapítására, hogy a különálló emberi alfajok, rasszok léte alátámasztható-e genetikai bizonyítékokkal. Vizsgálatait kiegészítette annak vizsgálatával, hogy 15 gén különböző alléljai hogyan oszlanak meg a populációk között. A 70-es években közölt munkáiban kiindulási modellként az akkor divatos biogeográfiát használta. (Ez az abban az időben új tudomány a növények és állatok földrajzi megoszlását tanulmányozta. Emlékezzünk Hirschfeldék kutatására: ők is a vércsoportok földrajzi megoszlását írták le.) Megállapította, hogy az összes genetikai különbség 85 százaléka populáción belüli és csak a különbségek 8 százaléka mutat populációkra jellemző mintázatot. Következtetése szerint az emberek nem oszthatók genetikai alapon rasszokra. Biológiai értelemben a legtöbb élőlény-populációban nagymértékű genetikai variabilitás figyelhető meg, ezért az embert kivéve jogosult a rasszokba, alfajokba sorolás.

A Humán Genom Program adatai teljes mértékben alátámasztják ezt a következtetést. A program eredményeként szervezett formában indult meg a genetikai különbözőségek kialakításában résztvevő, egyetlen nukleinsav-bázis polimorfizmus (SNP) formájában jelentkező eltérések azonosítása. Miután az SNP-k génen belül is megtalálhatók, génspecifikus jelként használhatók és laboratóriumi robotokkal tipizálhatók. (A Humán Genom Programról lásd Venetianer Pál és Falus András előadását!)

Video: A humán genom program (modemes és szélessávú változat, azonnal nézhető, stream forma)

A humán genom első piszkozati példányának elkészültével már számos olyan következtetés nyert bizonyítást, amelyre a kutatóknak más genetikai forrásokból is voltak információik. Kiderült, hogy a genom szintű eltérés az egyes emberek között kisebb, mint például az emberszabású majmoknál. Két ember között 0,2-0,4% eltérés lehet genom szinten, ez sokkal kisebb, mint két csimpánz közötti eltérés.

Látható tehát, hogy a genetikai kutatás véget vet a rasszizmus ideológiájának. Tudjuk, hogy különböző szociális viszonyok között az emberi viselkedés hihetetlenül képlékeny. A DNS-ünkben megírt történet pedig csodálatos lehetőség, nem pedig veszély.