Rényi András

Eredeti vagy hamis? - A műértés tudományos alapjairól

I. A műértés fontossága - és sebezhetősége

Abból a triviális megállapításból indulnék ki, hogy a műkereskedelemben egyre több pénz forog. A globális műkereskedelmi tranzakciók összértékét 2002-ben 30 milliárd dollárra becsülték - e befektetési terület növekedési üteme a háromszorosa a normál tőzsdei forgaloménak. Az 1. ábrán látható táblázat a legmagasabb leütési árak mai értékét mutatja dollárban. Picasso egyetlen korai vászna 110 millió dollárt ért. A második táblázat a legutóbbi húsz év legmagasabb Rembrandt-árait mutatja: az első a 500-as listán csak a 28. a maga szerény 29,7 milliójával. Ez minden, csak nem főmű - szép, elegáns munka, de ha csak ez harminc millió dollárt, mintegy hatmilliárd forintot ér, akkor mibe kerülne egy valódi főmű, például a 3. ábrán látható érett kori önarckép egy angliai magángyűjtő tulajdonából, amelyre még visszatérek majd?

1. ábra

2. ábra

3. ábra

Ahol ennyi pénz forog kockán, ott óhatatlanul megjelennek a hamisítók. A piacnak elsődleges érdeke fűződik ahhoz, hogy biztos tudása legyen az áru eredetéről. Ennek letéteményese, amióta műkereskedelem folyik, az a műértő, a connaisseur, aki közelről végigmustrálva a tárgy anyagát, felületét, állagát, formáit, motívumait, stílusát és mindenféle egyéb minőségét, veszi a bátorságot, hogy meghatározza az alkotót, a darab korát, netán műtörténeti jelentőségét is. Ez a tudása személyes, lassan és fáradságosan elsajátított gyakorlati képesség: nemcsak műveltség, de tehetség, minőségérzék, intuíció is kell hozzá. Ezért a műértő státusa mindig bizalmi státus: vevők és eladók, nem rendelkezvén ugyanezzel a képességgel, egyaránt rá kell hogy hagyatkozzanak.

Ám - ugyanebből az okból - a műértő személyébe vetett bizalommal vissza is lehet élni. Az itáliai reneszánsz kitűnő brit szakértőjéről, Bernard Berensonról beszélték - munkáit műtörténészi berkekben ma is nagy becsben tartják - , hogy minden olyan üzlet után, amelyet az ő olykor részrehajló attribúciója segített elő, a műkereskedő Lord Duveentől, akinek főtanácsadója volt, nem kevesebb mint 25 % jutalékot kapott. Ma is hallani arról, hogy kereskedők hajlandók műtörténészeket is megfizetni azért, hogy tudományos apparátusukat és szakmai nevüket latba vetve, könyvekben és tanulmányokban igazolják egy-egy olyan mű vagy művész "eredetiségét", amit/akit épp a piacon árulnak.

4. ábra

5. ábra

Burlington Magazine