Rényi András

Eredeti vagy hamis? - A műértés tudományos alapjairól

A 17. században e munkákat még úgy nevezték: "Rembrandt képmása, saját maga kezétől" ("contrefeitsel van Rembrandt door hem selffs gedaen"). Maga az "önarckép"-terminus ugyanis csak a 19. században jött létre - a 19. század romantikus szubjektum-felfogásának szülötte és inkább rólunk tanúskodik, mint Rembrandtról és az ő művészetéről. Az akkori festő nem személyes kételyekkel, hanem jól megfontolt programmal és célzattal ült a tükör elé. Melyek lehettek ezek?

11. ábra

12. ábra

13. ábra

Részben gyakorlatiak: Rembrandt különböző extrém grimaszokat tanulmányozott a saját arcán: vicsorog, vigyorog vagy csodálkozik (11-13. ábra), tudniillik visszatérő műhelygyakorlat volt, hogy a festők arccal, testbeszéddel beállítottak, elszínészkedtek olyan jeleneteket, amelyeket aztán bibliai és mitológiai elbeszélő képeken örökítettek meg. Egy másik csoportot alkottak azok, amelyeken a fény és bonyolult reflexek alakulását tanulmányozta önmagán mint türelmes és olcsó modellen (14-15. ábra). Külön típus volt az ún. tronie (többnyire félalakos karakterek bizarr, keleties fantáziakosztümökben, pittoreszk katona-, és aggastyánfigurák stb.) - a bizarrságnak volt piaca, és Rembrandt szívesen pózolt ilyen képeken is (16-17. ábra).

14. ábra

15. ábra

16. ábra

17. ábra

18. ábra