II. Rembrandt? Nem Rembrandt?
oeuvreEkkoriban fogan meg egy olyan kutatási program terve, amely a legkorszerűbb természettudományos eljárások segítségével "egyszer s mindenkorra" biztos, tudományos alapokra helyezi mind az attribúciót, mind a datálást. Szemben a connaisseur intuíciójával, amely nem szorult argumentálásra, most objektív érvek és bizonyítékok kell hogy döntsenek az igen vagy nem kérdésében. A szerzőséget úgy fogták fel, mint a pőre tárgy objektív tulajdonságát. Ezért semmi olyat nem vontak be a vizsgálatba, amiről feltételezni lehetett, hogy egy későbbi hamisító ismerhette (pl. nem vizsgálták az ikonográfiát, levéltári referenciákat stb.) Az attribúción és a datáláson túl mindent "puha", világnézetfüggő szellemtudományi spekulációnak véltek és kizártak a "rembrandtiság" kritériumai közül.
Hogy minden szubjektivizmust kizárjanak, mindent csapatmunkában végeztek: beutazták a világot, minden műről kínosan alapos tárgyleíró jegyzőkönyveket vettek fel, és mindent mindig legalább ketten csináltak. Ahol lehetett, igénybe vették a legkorszerűbb természettudományos módszereket.
Animáció: Természettudományos vizsgálatok Forrás E. v. de Wetering
A műveket kategóriákba sorolták - abból kiindulva, hogy végső soron minden kép egyetlen elme, egyetlen művészkéz koherens munkája kell hogy legyen, tehát vagy ide, vagy oda tartozik. Sajátkezű, tanítványi munka vagy későbbi hamisítvány - a döntést pedig szavazással hozták meg.
1989-ig a Corpus három kötete jelent meg - 20 év alatt tehát csak 1642-ig jutottak el, ami Rembrandt festői pályájának kevesebb mint a fele. De a szigorú vizsgálódásra hivatkozó "eredmények" semmilyen szakmai konszenzust nem voltak képesek kialakítani. A 90-es évek elején a csoport vezető munkatársai, elismerve a vállalkozás kudarcát, lemondtak a megbízatásról.