Roska Tamás

Info-bionika és érzékelő számítógépek

IV. Két meglepő csúcsteljesítmény: első lépések a látó- és mozgatóprotézisek területén

A retinaprotézis felé vezető út

Egészen a közelmúltig a látóprotézis távoli feladatnak tűnt, noha több nagy kutatócsoport dolgozott és dolgozik rajta szerte a világon évek óta (elsősorban Németországban és az Egyesült Államokban). Mégis, évek után is csak részeredmények születtek. Még ha tökéletesen ismernénk is a retina működését, és tökéletesen tudnánk elektronikusan egy chippel utánozni, akkor hátra volna még egy óriási feladat megoldása: az állandó és megbízható kapcsolat megteremtése az idegrendszerrel. Ez a kapcsolat sokkal bonyolultabb, mint bármely más protézisnél. Ugyanis nem csupán néhány ponton kell csatlakozni, hanem több száz vagy ezer ponton. Ráadásul a szemünk csodálatosan jól van elrejtve. Sok más egyéb nehézség is felmerül, melyekről most nem beszélünk.

Animáció: A retina szerkezete

14. ábra

Az első kérdés persze az, hogy milyen a retina és hogyan működik. Három évvel ezelőtt még a retina belső részének a működési módja ismeretlen volt. Ekkor a Berkeleyben dolgozó kutatók publikálták a Nature című folyóiratban felfedezésüket arról, hogyan működik egy emlős retina belső része és egésze. Egy csapásra megváltozott a retináról alkotott képünk: tucatnyi csodálatosan szervezett parallel csatorna tárult fel a szemünk előtt, mintha egy tucat képernyő mutatná a retina kimenetén a nézett világ különböző tulajdonságait. Az egyiken például a kontúrok látszanak, néhány másikról viszont még ma sem tudjuk, hogy pontosan mit is kódol. Mégis ki tudtunk dolgozni ennek alapján egy közelítő, programozható retinamodellt a celluláris hullám-számítógépünkön. Mindez persze mit sem változtatott a fent említett millió egyéb nehézségen, ami a retinaprotézis útjában állt (14. ábra).

Animáció: Mérés

15. ábra

16. ábra

Egy megbénult végtag részleges mozgatása

17. ábra