A hollandok szövetségi kapitánya, Bert van Marwijk makacs ember. A dánok elleni találkozót követően a fél ország azt követelte, hogy a kezdők közé jelölje a Bundesliga gólkirályát, Klaas-Jan Huntelaart, és a szintén kispadra szorult középpályás, Rafael van der Vaart játéka mellett is rengetegen kampányoltak.
A németek ellen azonban mégis ugyanaz a kezdő tizenegy futott ki a pályára, mint az első mérkőzésen, igaz, Van Marwijk ezúttal már a szünetben változtatott, de akkor már 2-0-ra vezettek a németek.
Sok a center, kevés a balhátvéd
A klasszikus holland iskolának megfelelően válogatottjuk két vérbeli szélsővel és egy középcsatárral futballozik, így aztán hiába van a keretben két világklasszis center, egyszerre nem lehetnek a pályán - vagy ha igen, akkor egyikük nem az igazi posztján.
Szélsőkből azonban szintén nincsen hiány a hollandoknál, nem csoda, hogy Van Marwijk úgy vélte: választania kell a két középcsatár között, és Van Persie mellett tette le a voksát.
Ráadásul mindezt nem most döntötte el, hiszen korábban többször is kipróbálta azt a variációt, hogy együtt játszatta a két támadót.
Az utolsó Eb-selejtezőn, Svédország ellen, illetve a Bulgária elleni felkészülési mérkőzésen is Huntelaar játszott középen, Van Persie pedig a bal szélen - előbbi meccset 3-2-re, utóbbit 2-1-re veszítették el a hollandok. Ilyen tapasztalatok után érthető, hogy úgy vélte: a két sztár kioltja egymást a pályán.
Nemcsak ez a poszt jelentett nehéz döntést, a Wesley Sneijder, Van der Vaart duó is hasonló dilemmát jelent. Van Marwijk úgy vélte, hogy két védekező felfogású, romboló középpályásra van szüksége (Nigel de Jong és Mark van Bommel), így a három csatár mellett csak egy támadó középpályásnak maradt hely, erre a pozícióra pedig Sneijder az első számú jelölt - Van der Vaartnak csak a kispadon maradt hely, hiába volt remek szezonja a Tottenham Hotspurben.
Sneijder élvezi Van Marwijk bizalmát, de meg sem közelíti a két évvel ezelőtti formáját
Míg a támadószekcióban a bőség zavara jelentett gondot a holland szakvezetőnek, addig a védelemben, főleg annak a bal oldalán éppen ellenkező a helyzet: Erik Pieters sérülésével gyakorlatilag nem maradt játékos erre a posztra, így a mindössze 18 éves Jetro Willems játszik balhátvédet a válogatottban, aki a PSV Eindhovenben éppen Pieters tartalékja.
A portugáloknak középcsatára, az angoloknak irányítója nincs
A hollandok az utolsó körben a portugálokkal játszanak, akik részben hasonló helyzetben vannak: náluk is akad olyan pozíció, amelyre több klasszis is pályázik, más postokon viszont hiányzik a megnyugtató megoldás. A portugálok remekül állnak szélsőkből, mert bár Cristiano Ronaldo és Nani helye a kezdők között vitathatatlan a két szélen, de Ricardo Quaresma vagy a dánok ellen csereként beküldött és győztes gólt szerzett Silvestre Varela sok válogatottba beférne - sajátjukban csak kispadosok.
Ugyanakkor a középcsatár posztján évek óta hiányzik egy vérbeli klasszis a csapatból: Hélder Postiga ugyan gólt szerzett Dánia ellen, de sem ő, sem pedig Hugo Almeida nem az a szint, mint a szélsők. Nem csoda, hogy Ronaldo korábban gyakran előretolt éket játszott.
Hélder Postiga ugyan három Eb-n is gólt szerzett, de nem számít klasszis középcsatárnak
Az angol válogatottból viszont elsősorban a kreativitás hiányzik az Európa-bajnokságon. A középpályán Roy Hodgson a szélsők mellett szinte csak rakkolós, nagy munkabírású játékosokra számíthat, egyedül Steven Gerrardtól lehet számítani váratlan megoldásra.
Jobb híján az alaphelyzetben szélső Ashley Young próbálkozott a csapat mozgatásával a franciák ellen, persze nem ment neki. Más kérdés, hogy Hodgson bármennyire is szeretett volna egy igazán kreatív középpályást kivinni az Eb-re, nem volt kiből válogatnia - a mai angol futballnak nincsen egy Paul Gascoigne-ja, Paul Scholest pedig nem akarta reaktiválni nyolc évvel azután, hogy lemondta a válogatottságot.