Egy-egy buli mindig belefér - interjú Fucsovics Márton teniszezővel

2009-ben párosban, 2010-ben egyéniben lett junior Grand Slam-győztes, 2011-ben viszont az éjszakázásai miatt kitették a magyar Davis-kupa-csapatból. Fucsovics Márton állítja, hogy most már jó úton jár, és addig nem nyugszik, amíg a legjobb száz közé nem kerül a teniszezők világranglistáján. A 21 éves sportoló büszke a szervájára és a tenyeresére, a sportpszichológiában nem hisz, a gyerekét nem adná teniszezőnek, ő viszont nem akar iskolapadba ülni, mert csak a sport érdekli.

Emlékszik bármire arról, amikor ötévesen teniszütőt adtak a kezébe?

Már nem, de megnéztem pár videót, amelyet a szüleim vettek fel. Látszott, hogy tényleg van hozzá tehetségem, minden labdát szépen át tudtam ütni a háló felett, és jól álltam oda a labdákhoz. Amikor ma kissrácokat figyelek, látom, kinek van tehetséges.

Általános iskolás korában mennyire volt kedve teniszezni? Büszke volt magára, vagy tehernek érezte az edzéseket?

Mindig nagyon szerettem, az iskolából pár óráról el is kértek miatta, így délelőtt és délután is tudtam edzeni. Egyfolytában csak teniszezni akartam.

Állítólag nem tett jót önnek, hogy később egy szigorú német teniszakadémiára íratták be. Bánja, hogy így történt?

Felemás érzéseim vanak, jó is volt, meg nem is. Nagy volt a fegyelem abban a zárt létesítményben, így fegyelmezettebben viselkedtem a teniszpályán. Viszont kimaradt a szórakozás és a barátok, és ezt az utóbbi években próbáltam pótolni.

Így örült a wimbledoni junior GS-sikernek

Erről sokat lehetett hallani annak idején. Hogyan élte meg, amikor másfél éve kitették a Davis-kupa-csapatból "rossz hozzáállás és sportolóhoz nem illő életmód" miatt?

Nem tartottam pofonnak, inkább úgy éreztem, hogy szükségem volt arra, hogy egy kicsit leálljak a tenisszel, és tudjak szórakozni. Szerintem pozitívan jöttem ki belőle, hiszen utána eldöntöttem, hogy teniszező leszek.

Olyat is mondott akkor, hogy majdnem abbahagyta a játékot. Tényleg közel volt ehhez?

Csak hirtelen felindulásból mondtam ezt, mivel képtelen lennék abbahagyni a teniszt, nagyon hiányozna. És hát így nem is lenne szabad abbahagyni. Ráadásul fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék csinálni.

Most mennyi van még önben abból a tomboló tiniből, akinek fontos volt, hogy nagyokat bulizzon?

Nyilván még most is szoktam, de egyre kevesebbet. Egy-egy buli mindig belefér, így van ez a top 50-es játékosoknál is, akiket a barátaim révén ismerek, és hallom, hogy így buliznak, úgy buliznak.

Mikor döntötte el, hogy a carpe diem-életérzés hajszolása helyett mégis a teniszt választja?

Miután kitettek a csapatból, két hónapig nem játszottam, és elkezdett hiányozni a tenisz. Azóta csinálom rendesen.

Huszonegy évesen már az Egyesült Államokban is felnőttnek számítana, mennyire érzi magát annak?

Szerintem az elmúlt egy-két évben sokat komolyodtam, megértettem, hogy nekem a tenisszel kell foglalkoznom, próbálok mindent ennek alárendelni. Kiköltöztem Franciaországba, egy nizzai teniszakadémiára járok, és egész évben ott készülök a versenyekre. A héten Kínában játszom, ahol, ha jól teljesítek, bekerülhetek a legjobb 300 közé, átadva a múltnak a mostani 397. helyezésemet.

Mi az, amit Németországban nem tehetett meg, de ma már igen?

Nizzában felnőttként tekintenek rám, a magam ura vagyok, de az edzéseken maximális erőbedobással kell küzdenem, a magánéletemet pedig úgy szervezem, ahogyan szeretném.

Balra a menedzser (Joó György), jobbra az apa (Fucsovics József) a 2009-es páros US Open-siker után

Hogy gondol a teniszre: mint sportra, amely még ki is kapcsolja, vagy mint munkára, amelyet azért csinál, hogy meg tudjon élni?

Nagyon szeretem a teniszt, nem is tudnék semmi mást csinálni. Nem akarok beülni az iskolapadba tanulni és más munkát elkezdeni. Gondolkodtam, hogy valahová beadom a jelentkezésemet, de aztán mégsem adtam.

Szávay Ágnes 24 évesen visszavonult a sérülései miatt. Nem tart attól, hogy hasonló helyzetben nem tudna mit kezdeni az életével?

De, megfordult már a fejemben, és nem tudom, hogy mi lenne velem tenisz nélkül. A karrierem után talán edzősködni fogok.

Amikor Szávayt arról kérdeztem, mit tanácsolna más élsportolóknak, a saját példája alapján, azt mondta: "Hallgassanak önmagukra és a megérzéseikre!" Önnek mik a mostani megérzései?

Minél több versenyen kell indulnom, sokat kell edzenem - minden nap négy-öt órát -, emellett pedig oda kell figyelnem a fizikai állapotomra. Az edzések után megfelelően kell levezetni, nyújtani, hogy elkerüljenek a sérülésük.

Nemrég azt mondta, a motivációja nem az igazi, amikor egy világranglista 800. ellen játszik. Mi az oka ilyenkor a motiválatlanságának?

Dolgozom rajta, hogy jobb legyen. Franciaországban azt mondják, hogy minden meccsen úgy kell játszanom, mintha döntőt játszanék, én pedig próbálom ehhez tartani magam. Szerencsére ma már egyre ritkábban kapok ki az ilyen meccseken.

A világranglistán 69. Giles Müller, mielőtt a Davis-kupában a minap legyőzte önt, azt mondta, ne aggódjon, neki is két évébe telt, mire a top 100-ba került a junior Grand Slam-győzelme után. Ön 2010 nyarán nyert egyesben, előtte egy évvel párosban, szóval mégis csak izgulhat egy kicsit.

Mostanában a világranglistán a legjobb százat már nem a tinédzserek uralják, hanem a harminchoz közeliek. Kicsit aggódom, hogy oda fogok-e érni, de úgy érzem, még fiatal vagyok, és van pár évem arra, hogy odakerüljek.

A luxemburgi végül 6:3, 6:4, 6:0-ra nyert a budapesti meccsen. Miben volt jobb?

Minden meccs más, valamikor én is jobban játszom, valamikor a szerváim gyengébbek, most is ez történt, mert ő meg éppen ebben volt nagyon jó, és ez volt a fő különbség kettőnk között. Az alapvonalról teljesen pariban voltam vele.

Részese volt a Luxemburg elleni múlt heti Davis-kupa-vereségnek Budapesten

Hisz a sportpszichológusokban?

Nem nagyon. Szerintem minden az én fejemben dől el, azon múlik a sikerességem, hogy én hogyan fogom fel a dolgokat.

A wimbledoni juniorgyőzelme alkalmával kicsit belekóstolhatott már a nagy sikerbe. El tudja képzelni, milyen lehet egy igazi teniszsztár élete?

Ismerem a ranglistán tízedik Tipsarevicet, együtt tölthettem vele egy hetet, és nagyon tetszett, amit láttam. Emiatt is vágyom rá, hogy beérjek az első százba a világranglistán.

Ez a végső cél? Ha ez sikerül, már minden sínen van?

A végső cél a top 10 (nevet). De aki az első százban van, az már jól meg tud élni, aki pedig az első ötvennek a tagja, az igazán nagy pénzeket tud keresni a tenisszel.

Tényleg képesnek tartja magát arra, hogy a legjobbak közé kerüljön?

Igen. Ha egyszer beérnék az első százba, és a nagy tornákon becsúszna egy-két jó eredmény, akkor a legjobb ötvenbe is odaférnék. Mindenki mondja, és én is elhiszem, hogy képes vagyok erre.

Miért van az, hogy a magyarok junior szinten képesek Grand Slam-sikerre, aztán az igazi áttörés a felnőtteknél - eddig - még senkinek nem jött össze?

A győzelem után fejben elszállnak, de ez nem csak a magyar GS-bajnokokra igaz. Franciaországban van egy jó barátom, Jonathan Eysseric, aki juniorként világelső volt, most pedig alig 300. a világranglistán. Amiről beszélek, engem is elért, de szerencsére már túl vagyok rajta.

Ha majd gyereke lesz, profi teniszezőnek adja?

Nem biztos, mert nagyon nehéz. Nem, szerintem nem adnám annak.

Mi az, amit a mai legnagyobbaktól, Djokovictól, Nadaltól, Federertől irigyel?

A mentalitásukat. Mindannyian nagyon profik, főleg Djokovic és Federer.

Mi az, amire a saját tenisztudását tekintve a legbüszkébb?

Jól szerválok, és jó a tenyeresem.

Mit szólt, amikor André Agassi a könyvében bevallotta, hogy kokainozott?

Meglepődtem, nem gondoltam volna róla, mert ez a sportolókra nem jellemző, a teniszjátékosokra pedig főleg nem. El sem hittem.

Mi az az eredmény, amelyet ha fel tudna mutatni tíz év múlva, elégedett lenne?

A legboldogabb akkor lennék, ha úgy tudnám befejezni a teniszt, hogy az első száz tagja voltam öt-hat éven át, egy ATP-tornagyőzelem is nagyon jólesne, vagy akár egy jó Grand Slam-szereplés.