Így selejteztek Európában

Másfél évvel a kvalifikációs sorozat kezdete után, véget értek a 2006-os világbajnokság európai selejtezői - legalábbis, ami a csoportmérkőzéseket illeti, hiszen pár pótselejtező még hátra van. Hatalmas szenzáció ezúttal nem született (mint mondjuk a franciák és az angolok búcsúja 1994 előtt, vagy a hollandok ki nem jutása a legutóbbi vébét megelőzően), még úgy sem, hogy az aktuális Európa-bajnok, vagyis Görögország biztosan nem szerepel majd a világbajnokságon. A kisebb meglepetések közé a spanyolok vártnál gyengébb szereplése tartozik, nekik pótselejtezőt kell játszaniuk, akárcsak a cseheknek, akiket az Eb után sokan biztos vb-résztvevőnek tartottak.

Ebben a csoportban is akadt meglepetés, még ha nem is olyan nagy, mint az előzőben - az azonban mindképpen váratlan eseménynek számított, hogy a portugálok mögött a szlovák együttes szerezte meg a második helyet. Jellemző a csoport "őrültségére", hogy a luzitánokat az egymás elleni eredmények tekintetében Liechtenstein szorította meg a legjobban: a miniállam hazai pályán 2-2-es döntetlent ért el Pauletáékkal, Portugáliában pedig csak 2-1-re kapott ki, mégpedig úgy, hogy a szünetben még vezetett 1-0-ra. A jelek szerint a portugál focisták jobban fel tudták szívni magukat a rangadókra, amire a legjobb példa az oroszok elleni hazai meccs: a szbornaja egy hetest kapott Lisszabonban.

Luis Felipe Scolari együttese alapjában véve az előző Európa-bajnokságon látott csapatra épült, eleinte egyedül Luis Figo hiányzott a kontinensviadalon szerepelt gárdából, azonban a rutinos játékos később meggondolta magát, és mégis csak visszatért a nemzeti tizenegybe, így aztán a találkozók felén már ő is pályára lépett. A kulcsfigura azonban nem annyira Figo, mint inkább Cristiano Ronaldo és Pauleta volt: előbbi játékos hét, utóbbi pedig tizenegy gólt ért el a kvalifikációs sorozatban. A PSG támadója ezzel egyrészt az európai vébéselejtezők gólkirálya lett, másrészt a portugál örökranglistán átvette az első helyet a legendás Eusébiótól, aki a nemzeti csapatban 41 gólt ért el, míg Pauleta már 42-nél tart - és még jó néhány meccsen játszhat.

A portugálok mögé inkább az oroszokat várták, de még a letteknek is több esélyt adtak, mint a szlovákoknak, elvégre a két előző gárda egyaránt ott volt az előző Európa-bajnokságon. Északi szomszédunk azonban remekül elkapta a rajtot, és a második körben az oroszok ellen idegenben elért döntetlen elég önbizalmat adott nekik. Ráadásul ekkor több futballistájuk is kiváló formában futballozott: a két nürnbergi légiós, Marek Mintál és Robert Vittek ontotta a gólokat (érdekes módon kettejük közül inkább az utóbbi volt eredményesebb a válogatottban, míg a Bundesligában Mintál lett gólkirály), de a VfL Wolfsburgban futballozó Miroslav Karhan is meglepően sok gólt szerzett. Az idén már nem ment olyan jól a szlovák csapatnak, de a portugálok ellen, hazai pályán sikerült pontot szerezniük, a kötelező győzelmek egy részét pedig sikerült kiszenvedniük; amikor pedig botlottak (így Liechtenstein ellen idegenben), akkor szerencséjükre a szbornaja nem használta ki a hibájukat. A sorsdöntő, utolsó találkozón pedig nem remegett meg a lábuk, sikerült kibekkelniük a kilencven percet, és így jobb gólkülönbségüknek köszönhetően ők lettek a másodikok.

Jól látható tehát, hogy a szbornaja számára elsősorban valóban a Portugália elleni súlyos vereség okozta a kiesést, ráadásul az a zakó morálisan is megrendítette a gárdát. A szövetségi kapitányt, Anatolij Jarcevet akkor még nem menesztették, de tavasszal már igen, és a helyére került Jurij Szjominnak nem sikerült teljesen felráznia a csapatot. A CSZKA Moszkva szakvezetői feladatait is ellátó tréner, sokkal inkább támaszkodott az idei UEFA-kupa-győztesre, nála lett például alapember a két Berezuckij fivér, bátrabban nyúlt a fiatal tehetségekhez is, de a nagy riválisok ellen egyetlen találkozót sem tudott nyerni - a szbornaja Portugália és Szlovákia ellen is nyeretlen maradt.