Így selejteztek Európában

Másfél évvel a kvalifikációs sorozat kezdete után, véget értek a 2006-os világbajnokság európai selejtezői - legalábbis, ami a csoportmérkőzéseket illeti, hiszen pár pótselejtező még hátra van. Hatalmas szenzáció ezúttal nem született (mint mondjuk a franciák és az angolok búcsúja 1994 előtt, vagy a hollandok ki nem jutása a legutóbbi vébét megelőzően), még úgy sem, hogy az aktuális Európa-bajnok, vagyis Görögország biztosan nem szerepel majd a világbajnokságon. A kisebb meglepetések közé a spanyolok vártnál gyengébb szereplése tartozik, nekik pótselejtezőt kell játszaniuk, akárcsak a cseheknek, akiket az Eb után sokan biztos vb-résztvevőnek tartottak.

Ahogyan azt várni lehetett, az olaszok díszlépésben masíroztak be a világbajnokságra, a squadra azzurra első helye egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben, még akkor sem, amikor tavaly ősszel kikaptak Szlovéniában. Marcello Lippi jó előre elmondta, hogy a selejtezők, illetve az esetleges barátságos mérkőzések során rengeteg focistát ki fog próbálni, és csak a vébére állapít meg majd egy szűkebb keretet - ennek következtében, eddigi tevékenysége alatt 54 játékos húzhatta fel a címeres mezt. Olyan világklasszisnak tartott labdarúgók, mint Alessandro del Piero vagy Christian Vieri csak elvétve léptek pályára, a csatársorban inkább Alberto Gilardino, illetve Luca Toni élvezte a bizalmat, az utóbbi mérkőzéseken a középpályáról Francesco Tottival megtámogatva .

Az olasz mester számára a bőség zavara lehet a legnagyobba probléma, hiszen rengeteg kiváló játékos áll a rendelkezésére. Ennek ellenére például a jobbhátvéd posztjára, továbbra is keresi az ideális megoldást, és egyelőre ragaszkodik Christian Zaccardóhoz, miközben Christian Panuccit egyszer sem hívta be, és Massimo Oddót is rendre mellőzi. Amíg azonban jönnek az eredmények, addig a kritikusok szava nem sok jelentőséggel bír.

A taljánok mögött nagy volt a küzdelem, ám a végeredmény azt mutatja, hogy a norvégok simán szerezték meg a második pozíciót. A végén egy kicsit ugyan meginogtak a skótok elleni hazai találkozón, de szerencséjükre a britek nem tudtak élni a lehetőséggel, és otthon szenvedtek vereséget a belorusz gárdától. Az északi együttes támadójátéka nem volt éppen csillogó, ugyanakkor a 12 találatot kilenc futballista érte el, egyedül John Carew volt kettőnél többször eredményes - a hórihorgas csatár háromszor talált be, míg Morten Gamst Pedersen két gólig jutott. Aage Hareide szövetségi kapitány rengeteg csatárt vetett be a kvalifikációs sorozatban, játszott például Steffen Iversen, Thorsten Helstad, Sigurd Rushfeldt, valamint Ole Martin Aarst - egy gólra mindegyikük jó volt. A többi csapatrészben is nagy volt a fluktuáció, egyetlen olyan focista sem volt, aki mindegyik selejtezőn szerepelt volna, és olyan is csak kettő akadt, aki egy meccset hagyott ki.

A szlovének a két, Norvégia elleni vereséggel "ejtették ki" magukat, hiszen ha ezt a két találkozót döntetlenre hozzák, akkor ugyanannyi pontjuk lenne, mint a vikingeknek. Itt is elsősorban a gólszerzéssel volt probléma, ami ebben a csoportban általános "átok" volt, hiszen a skót válogatott például tíz összecsapáson, mindössze kilenc gólra volt képes. Az első három meccsen egyszer találtak be, nem csoda, hogy kirúgták a szakvezetőt, a német Berti Vogtsot. Utóda, Walter Smith jelentős javulást hozott (köszönhetően részben annak, hogy a germán mesterrel konfliktusba keveredett focisták, mint például David Weir vagy Christian Dailly visszatértek a csapatba), de a pótselejtezőt érő második hely már neki sem jött össze.