Így selejteztek Európában

Másfél évvel a kvalifikációs sorozat kezdete után, véget értek a 2006-os világbajnokság európai selejtezői - legalábbis, ami a csoportmérkőzéseket illeti, hiszen pár pótselejtező még hátra van. Hatalmas szenzáció ezúttal nem született (mint mondjuk a franciák és az angolok búcsúja 1994 előtt, vagy a hollandok ki nem jutása a legutóbbi vébét megelőzően), még úgy sem, hogy az aktuális Európa-bajnok, vagyis Görögország biztosan nem szerepel majd a világbajnokságon. A kisebb meglepetések közé a spanyolok vártnál gyengébb szereplése tartozik, nekik pótselejtezőt kell játszaniuk, akárcsak a cseheknek, akiket az Eb után sokan biztos vb-résztvevőnek tartottak.

A hatodik csoport mellett a magyar válogatott gruppjában volt a legnagyobb a különbség az első két helyezett, na meg a többi gárda között, így aztán nem meglepő, hogy a másik legjobb csoportmásodik innen került ki. Mindez azért is érdekes, mert a svédek mindkét alkalommal kikaptak a horvátoktól, a többi mérkőzésen viszont egyetlen pontot sem veszítettek, sőt, gólt is csak kettőt kaptak. A horvátok ellenben Bulgáriával, Magyarországgal és még Máltával is (!) ikszeltek, ám a rangadók megnyerése elég volt nekik a csoportelsőséghez.

A horvát csapat legjobbja a kvalifikációs sorozatban kétségtelenül a jobb oldali futót játszó Dario Srna volt, aki öt találatával házi gólkirály lett - ehhez persze az is kellett, hogy ő legyen az első számú ítéletvégrehajtó, öt góljából kettőt ért el tizenegyesből. Rajta kívül még Darko Simunic, Niko Kovac, Niko Krancjar és Dado Prso számított kihagyhatatlannak a csapatból - jellemző az utolsó, magyarok elleni találkozóra, hogy egyikük sem lépett pályára a Szusza Ferenc-stadionban, vagyis a horvátok ezt a meccset már nem nagyon vették komolyan.

Zlatko Krancjar mester mindenesetre az egész sorozat során nagyon optimistán, sokszor már túl magabiztosan is nyilatkozott, Budapesten például kijelentette, hogy szeretné megismételni a horvát válogatott 1998-as teljesítményét - márpedig ehhez Németországban a legjobb négy közé kellene jutnia a csapattal.

A svédekre ez az önteltség nem volt jellemző, Lars Lagerbäck inkább csöndben végezte dolgát, a jelek szerint sikeresen. Mondjuk ilyen játékoskerettel öröm lehet dolgozni, ráadásul a csapategységgel sem voltak gondjai: hamar összeállt a Lucic, Östlund, Mellberg, Edman védelem, a középpályán Fredrik Ljungberg, Christian Wilhelmsson és Tobias Linderoth sem hagyott ki selejtezőt, elöl pedig Zlatan Ibrahimovic volt az első számú támadó (az ő partnere hol Henrik Larsson, hol Markus Allbäck volt). Az, hogy Ibrahimovic gólerős volt, nem meglepő, mögötte pedig Ljungberg végzett a a házi góllövőlistán; a svédeknél több találatot csak a csehek és a portugálok értek el a kvalifikációs sorozatban.

A bolgár együttes messze elmaradt a várakozástól, hiszen Hriszto Sztoicskovtól természetesen azt várták, hogy kivezeti az együttest a világbajnokságra, azonban az egykori kiváló futballista szakvezetőként nem tudott bizonyítani.