Így selejteztek Európában

Másfél évvel a kvalifikációs sorozat kezdete után, véget értek a 2006-os világbajnokság európai selejtezői - legalábbis, ami a csoportmérkőzéseket illeti, hiszen pár pótselejtező még hátra van. Hatalmas szenzáció ezúttal nem született (mint mondjuk a franciák és az angolok búcsúja 1994 előtt, vagy a hollandok ki nem jutása a legutóbbi vébét megelőzően), még úgy sem, hogy az aktuális Európa-bajnok, vagyis Görögország biztosan nem szerepel majd a világbajnokságon. A kisebb meglepetések közé a spanyolok vártnál gyengébb szereplése tartozik, nekik pótselejtezőt kell játszaniuk, akárcsak a cseheknek, akiket az Eb után sokan biztos vb-résztvevőnek tartottak.

Az angolok első helyével tulajdonképpen a papírforma érvényesült, és alapjában véve az sem nagy meglepetés, hogy a lengyelek lettek a másodikok a csoportban, hiszen a háromoroszlánosokon kívül egyedül ők voltak azok, akik 2000 óta szerepeltek Eb-n vagy világbajnokságon. Csak az volt némileg váratlan, hogy a lengyel együttes olyan sok pontot szerzett, hogy pótselejtező nélkül, a legjobb másodikok egyikeként jutott ki a vébére - Pawel Janas gárdája így egymás után a második világbajnokságra kvalifikálta magát.

A négy évvel ezelőtti csapat legnagyobb sztárja, a nigériai származású Emmanuel Olisadebe most egyetlen selejtezőn sem szerepelt, de így is a csatársor volt a legerősebb csapatrész a lengyeleknél, köszönhetően elsősorban Maciej Zurawskinak és Tomasz Frankowskinak - a két támadó összesen 14 alkalommal volt eredményes, vagyis ők érték el a gárda góljainak több mint felét. Pedig Frankowski csak a harmadik selejtezőn szerepelt először a kvalifikáció során, és egyébként is rendkívül jellemző volt Janasra, hogy gyakran keverte meg csapatát: csak Zurawski és Jacek Bak játszott mindegyik mérkőzésen. A fordulópontot az angolok elleni hazai vereség jelentette a lengyelek számára: ezt követően Janas jó néhány focistát mellőzött, és átalakította együttesét, amely meg is nyerte a következő hét összecsapását.

Az angolok (ellentétben például a legutóbbi vébével, amelyre az utolsó mérkőzés utolsó percében szerzett góllal jutottak ki) már egy mérkőzéssel a befejezés előtt kvalifikálták magukat, ennek ellenére Sven-Göran Eriksson rengeteg kritikát kapott, elsősorban az északírek elleni vereség miatt. A háromoroszlánosok alapcsapata a világ egyik legjobbja lehetne, majd minden posztra igazi világklasszis jut, de a sérülések miatt ez az ideális kezdő tizenegy csak ritkán állt össze. Főleg a két szélső védő pozícióján akadhatnak gondjai a svéd trénernek, a legutóbbi két találkozón például, a balhátvéd posztján, kényszerűségből Jamie Carragher szerepelt. A középpályán viszont a bőség zavara állhat fel, hiszen Steven Gerrard és Frank Lampard nagyjából ugyanazon a poszton szerepel klubjában, a nemzeti tizenegyben egyiküknek azonban kissé más feladatot kell ellátnia, mint amihez hozzászokott. Eriksson éppen ezért próbálkozott a 4-5-1-es szisztémával, de ez nem nagyon jött be.

Az osztrákok alapjában véve egyetlen pillanatig sem gondolhatták komolyan a világbajnokságra való kijutást - reményeik már tavaly októberben, a lengyelek elleni hazai vereséggel elszálltak. Ezzel együtt sokáig úgy tűnt, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van a válogatott háza táján, Hans Krankl a 2008-as, saját rendezésű Eb-re próbálta megtalálni csapatát - hogy aztán szeptemberben nyilvánosságra hozzák: nem hosszabbítják meg az év végén lejáró szerződését. Utódja az SK Rapid Wien jelenlegi mestere, Josef Hickesberger lesz, akinek nem lesz könnyű dolga, ha ütőképes együttest akar összehozni a három év múlva rendezendő kontinensviadalra. Krankl mindenesetre rengeteg focistát kipróbált, csak a kapusposzton hat labdarúgó szerepelt az elmúlt másfél évben, és a honosítás is általánossá vált: a török Sariyar és Akagündüz, az uruguayi Martínez, a román Gercaliu egyaránt bemutatkozhatott az osztrák válogatottban.