Csoportkör: OK, nyolcaddöntő: KO

Azok a válogatottak, amelyek továbbjutottak csoportjukból a világbajnokságon, az igazán nagy "égést" elkerülték, és bizony a nyolcaddöntőben alulmaradt együttesek közül csak kevés olyan van, amely kimondottan kudarcként élte meg a kieséses fázisban elszenvedett vereséget. Értékelésünk második részében most a csoportkört még túlélt, de a nyolcaddöntőben elbukott csapatokat vesszük sorra.

Afrikát egyetlen csapat képviselte a legjobb 16 között, és Ghána együttese onnan már nem is tudott továbblépni - de náluk megint csak az "így ki lehet esni" () kifejezést szokás emlegetni. A Fekete Csillagok azok után, hogy első találkozójukon 2-0-ra alulmaradtak az olaszoktól, új erőre kaptak, és főleg a csehek legyőzése volt nagy fegyvertény, de már ott is látszott, hogy egy gólhoz legalább öt helyzetre van szükségük.

Brazília ellen aztán belementek egy nyílt adok-kapokba, amelyből jól nem nagyon jöhettek ki - ahhoz sokkal rutinosabb focisták szükségeltetnek, olyanok, akik könyörtelenül kihasználják a lehetőségeiket.

Végül szóljunk az örök csalódásról, Spanyolországról, amely megint nem tudta lemosni magáról ezt az eposzi jelzőt. Pedig minden olyan jól kezdődött a hispánok számára: első meccsükön magabiztos győzelmet arattak, és ez elég lendületet adott ahhoz, hogy a csoportjukat százszázalékos teljesítménnyel zárják - de Luis Aragonés mester mégsem tudott elszakadni attól, hogy Raúlt bizony játszatni kéne.

Vissza is tette őt a kezdők közé a franciák elleni nyolcaddöntőben (), felforgatva az addig jól működő egységet, és bizony benne volt a vereségben. Persze hiba lenne csak a tréner nyakába varrni az újbóli korai búcsút, ám tény, hogy a kezdő tizenegyes és a taktika megváltoztatása nem tett jót a gárdának.