Nem csak a bíró verte szét a magyar csapatot a 78-as focivébén

Az argentin csapatkapitány, Daniel Passarella a világbajnoki trófeával

Az 1978-as argentínai világbajnokság a futballtörténelem ötödik vb-je volt, amit a rendező ország válogatottja nyert meg. A totális futballal mindenkit elkápráztató hollandoknak ezúttal is be kellett érniük az ezüstéremmel, míg a háromszoros világbajnok brazilok lettek a vb-történelem legnagyobb bundájának áldozatai, így veretlenül csak bronzérmet nyertek. Magyarország három vereséggel esett ki a tornáról, de 83 percig döntetlenre álltunk a későbbi világbajnokkal szemben.

A holland bombázók zsinórban másodszor jutottak döntőbe

A középdöntők A csoportjában csak európai csapatok szerepeltek. A hollandok remekül kezdtek, miután 5-1-re kiütötték az osztrákokat. Az 1974-es vb-döntő visszavágóján a narancsmezesek 2-2-s döntetlent értek el a nyugatnémetek ellen, akik ezt megelőzően gól nélküli döntetlent játszottak az olaszokkal. A második fordulóban Olaszország 1-0-s győzelmet aratott Ausztria felett,

így az utolsó forduló döntött a csoportelsőségről, egyben arról, hogy melyik csapat jut a döntőbe, és melyik küzdhet a bronzéremért.

Az első félidő 18. percében Ernie Brandts öngóljával az olaszok kerültek előnybe. A második félidőben Brandts jóvátette hibáját, ugyanis az 50. percben 19 méterről bődületes erejű bombát zúdított az olaszok kapujába. Negyedórával a lefújás előtt Arie Haan egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után a világbajnokság egyik legnagyobb gólját lőtte, így a hollandok megfordították a meccset, és zsinórban másodszor jutottak be világbajnoki döntőbe.

A vb-történelem legnagyobb bundameccse?

A B csoportban a házigazda argentin csapat mindig később játszotta a mérkőzéseit, így tudta, mi lett a csoport másik összecsapásának végeredménye, és ha lehetősége volt rá, taktikázhatott. (Ez a probléma előkerült a következő, spanyolországi világbajnokság előtt is, végül a FIFA arról rendelkezett, hogy a következő világbajnokságokon a csoportkör utolsó mérkőzéseit egy időben rendezzék.)
Az első mérkőzésen Brazília háromgólos győzelmet aratott Peru fölött, Argentína pedig Lengyelországot győzte le 2-0-ra.

A második fordulóban jött az igazi csemege, a sokak szerint előrehozott brazil-argentin döntő, amit a legendás Palotai Károly vezetett.

A felfokozott várakozásokat követően a világ nagy csalódásként élte meg a 0-0-s döntetlent és a meccset kísérő csontzenét. Palotai Károly az első perctől kezdve igyekezett megfékezni az indulatokat, kiosztott négy sárga lapot, és összesen 50 szabadrúgást ítélt.

Az utolsó fordulóban először Brazília-Lengyelország mérkőzést rendeztek, ahol a Selecao 3-1-re győzött, így Argentínának minimum 4 gólos különbséggel kellett legyőznie a perui válogatottat. A Mario Kempes nevével fémjelzett argentinok az első félidőben kétgólos előnyt harcoltak ki, majd a fordulás után további négy gólt berámoltak, így a házigazdák jobb gólkülönbségüknek köszönhetően előzték meg a brazilokat és jutottak a vb-döntőjébe.

Brazília az erkölcsi győztes

A joggal csalódott brazilok szerint csalás történt, ugyanis a perui válogatott argentin származású,

Argentínában született és a perui állampolgárságot a vb előtt felvevő kapusa, Ramon Quiroga jócskán benne volt az eredmény alakulásában.

Azonban ezt nem lehetett bizonyítani, így a brazilok kénytelenek voltak beletörődni, hogy csak a bronzéremért játszhattak. A bronzmérkőzésen végül a brazil válogatott hátrányból fordítva legyőzte Olaszországot, így a sokak szerint erkölcsi győztes Brazília szerezte meg a bronzérmet.

A megváratott hollandok másodszor is elbuktak

A világbajnokságon végig ellenszenvesen viselkedő argentinok a döntőben sem hazudtolták meg önmagukat. A hollandok már rég a pályán voltak, azonban a házigazdák nyolc perc késéssel érkeztek a Monumental Stadion gyepére, hogy ezzel is lemerevítsék (és idegesítsék) a már bemelegített ellenfelüket.

Majd a kezdő sípszó előtt azon kezdtek matekozni, hogy a hollandok egyik legjobbja, René van de Kerkhof pályán lehet-e begipszelt kézzel, miközben az egész világbajnokságot így játszotta végig.

Az olasz Sergio Gonella játékvezető az argentinoknak adott volna igazat, azonban a hollandok közölték, hogy nem hajlandóak játszani az egyik legjobbjuk nélkül, így 17 perc csúszással, de elkezdődött a finálé.

Az első félidő hajrájában az argentinok Mario Kempes ziccerével szerezték meg a vezetést. A rengeteg alattomos belépővel tarkított meccs 82. percében egyenlítettek a hollandok Dick Nanninga fejesgóljával, így jöhetett a hosszabbítás. A ráadás 105. percében ismét Kempes villant. Egy gyönyörű szólót követően juttatta újra előnyhöz Argentínát, majd a lefújás előtt öt perccel Ricardo Bertoni bebiztosította a dél-amerikai csapat vb-győzelmét.

A döntő

Argentína-Hollandia 3-1 - hosszabbítás után (1–0, 1–1, 2–1)
Buenos Aires, Estadio Monumental, 71 483 néző
Játékvezető: Sergio Gonella (olasz)
Argentína: Fillol - Olguín, Galván, Passarella, Tarantini - Gallego, Ardiles (Larrosa, 69.), Kempes - Bertoni, Luque, Ortiz (Houseman, 75.). Szövetségi kapitány: César Luis Menotti
Hollandia: Jongbloed - Krol - Jansen (Suurbier, 75.), Brandts, Poortvliet - Neeskens, Haan, Willy van de Kerkhof - René van de Kerkhof, Rep (Nanninga, 58.), Rensenbrink. Szövetségi kapitány: Ernst Happel
Gólszerzők: Kempes (38., 105.), Bertoni (116.), ill. Nanninga (82.)
Sárga lap: Ardiles (40.), ill. Krol (15.), Poortvliet (96.), Suurbier (96.)

Az argentin csapatkapitány, Daniel Passarella a világbajnoki trófeával Forrás: AFP

A 11. labdarúgó-világbajnokságon 38 mérkőzésen 102 gól született. A torna gólkirálya a hat találatot szerző argentin Mario Kempes lett. Valamint megszületett a vb-történelem 1000. gólja, amit a holland Rob Rensenbrink szerzett a Skócia elleni mérkőzésen.

Sorozatunk következő részében az 1982-es spanyolországi világbajnoksággal foglalkozunk.