Befejezték a lányok, emelt fővel. A lehető legnehezebb utat választották, vagyis inkább az jutott nekik. Az alsóházban érmes tudású csapatokat kellett a nagyon csalódott magyaroknak legyőzni, és a jutalom egy ötödik hely. Sovány. Vékony. Nem ezt érdemelték, mert csak egyszer kaptak ki három jobb csapatot is megverve?
Sajnos, ezt érdemelték, mert a negyeddöntő meccs egy nagy tornán a vízválasztó.
Tudják jól, Rióban megnyerték. Budapesten nem. Valami azon az Kanada elleni meccsen nem működött.
Tanulság? Hát, az van bőven. Egyrészt az, hogy jó a csapat, jó a stáb, mert magabiztosan győztünk a hollandok, a görögök és az olaszok ellen. Másrészt az, hogy nagyszerűen beépültek a fiatalok, lehet rájuk számítani a közeli-távoli jövőben.
A legfontosabb: a meghatározó játékosok fontos meccsen játszhatnak nagyon jól, jól vagy közepesen. Rosszul nem, ha mégis, akkor aznap kikapunk. Ez volt a Kanada meccs.
A javulás első lépése a probléma felismerése, az, hogy mindenkinek fontosabb kell legyen az, amit az eredményjelző mutat, mint a saját aznapi produkciója. Sajnos egy nem így gondolkozó játékos is elég ahhoz, hogy gyengébben szerepeljen a csapat a lehetőségeihez képest. Ha ezt a problémát megoldja a csapat,
akkor Tokióban bármi lehet, adjon ehhez erőt az elmúlt két hét összes jó meccse!
Kemény Dénes