Angyal Zoltán: "A szakmai tudás az erősségünk"

Angyal Zoltán az atlantai olimpia után vette át a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitányi posztját. A talán legklasszikusabb magyar sikersportág hagyományait folytatva négy olimpiai és huszonkilenc világbajnoki aranyérmet nyertek a kapitány versenyzői 1997 óta. Az idei év szintén a sikerekről szólt, még akkor is, ha a szűkösebb központi támogatás miatt edzőtáborok maradtak el, és a Világkupa-futamok többségét is magyar indulók nélkül rendezték meg. A kapitányt az idei szezonról, az elkövetkezendő évek terveiről és a kajak-kenu sikerének a titkairól kérdeztük.

"Versenyzőink minden szakágban kiválóan teljesítettek"

- A versenyszezon véget ért, jelenleg milyen feladatai vannak?

- Gondolom, van miről beszámolni... Elégedettek az idei évvel?
- Az eredményekkel természetesen elégedett vagyok, a versenyzők minden szakágban kiválóan teljesítettek. Egyaránt nagyszerűen szerepeltek a felnőttek és az ifik, a síkvízi sportolók és a maratonisták. Az eredmények mellett elemezni, hogyan sikerült megoldani az egyéb kitűzött feladatokat. Itt már nem beszélhetünk egyértelműen pozitív észrevételekről, hiszen anyagi okok miatt edzőtáborok maradtak el és a sportorvosi háttér fejlesztését sem tudtuk végrehajtani.

- A jövő évi tervekben mi szerepel? A versenyzőknek több lehetőségük lesz nemzetközi versenyen való részvételre?
- Az elképzelések sajnos nem mindig találkoznak azzal, mint ami meg is valósul. Jelenleg egy szakmai terven munkálkodom, az optimális feltételeket kívánom kidolgozni, szeretnék minél több edzőtáborozási és versenyzési lehetőséget nyújtani a sportolóknak. Ezt a tervet novemberben egyeztetjük a költségvetéssel, akkor derül ki, hogy mely javaslatokat tudjuk megvalósítani.

- Hogyan alakult a sydneyi olimpiát követő újabb ötkarikás ciklus kezdete?
- Az olimpiát követő első két évben nagyon fontos feladat, hogy helyzetbe hozzuk azokat a fiatalokat, akik jelenleg az ifi korosztályban versenyeznek. Őket kell úgy menedzselni, hogy minél gyakorlottabbak legyenek, minél közelebb kerüljenek az élmezőnyhöz. Az idei Európa- és világbajnokságon több ilyen sportoló is részt vett, de ami a legszebb, hogy érmekkel, sőt, néhányan aranyéremmel tértek haza. Az újabb ciklus első két éve után arra kerül a hangsúly, hogy a kialakult egységekkel dolgozzunk, velük érjünk el minél jobb eredményeket.

- Magyarországon rengeteg tehetséges kajak-kenu versenyző van. Ez könnyebbé teszi a munkáját, vagy tévedek?
- Ez természetesen egyértelmű pozitívum, de bizonyos értelemben problémákat is jelent. Sokan vagyunk, ezért sokba is kerülünk. Azt gondolom azonban, ez legyen a legkisebb gondunk. Mindenképpen örülni kell annak, hogy amíg az utóbbi években, más sportágakban folyamatosan csökkent az utánpótlás, addig nálunk stabilizálódott, sőt még nőtt is.

- Ön kívül-belül ismeri ezt a sportágat, dolgozott nevelőedzőként, az ifjúsági válogatott vezetőjeként, jelenleg pedig a felnőtt csapatot irányítja. Meg tudja mondani, miért vagyunk ilyen jók kajak-kenuban?
- Egyrészt azért, mert nagyon sok fiatal űzi ezt a sportot, így könnyen lehet köztük tehetségeket találni. Ahhoz azonban, hogy ők sikeresek legyenek, szakemberekre van szükség. Úgy érzem, ebben vagyunk erősek, hiszen ha körbenézünk a világban, láthatjuk, számos magyar kajak-kenu edző dolgozik külföldön, s ami nem mellékes, eredményesen végzik a munkájukat.

- Mit gondol, visszaüthet a sportágra az, hogy sikerek ellenére korlátozott anyagi körülmények között készülnek a versenyzők? Mint mondta, idén edzőtáborok maradtak el, és a Világkupa-versenyeken sem vettek részt magyar kajak-kenusok.
- Ha ez a tendencia marad, akkor visszaüthet, hiszen a szakmai programok megvalósítása nélkül hosszú távon nehéz lesz sikereket elérni. Nagyon sok múlik az edzőkön, akik az alacsony fizetések ellenére igen kemény munkát végeznek, és a versenyszezon idején minden mást, családot is félretéve, csak a kajak-kenuval foglalkoznak. Ha ők úgy döntenek, hogy az anyagi problémák miatt más megélhetés után néznek, akkor az komoly gondot jelentenhet a sportágnak. Ugyanakkor ha visszagondolok a korábbi évekre, mindig azt tapasztaltam, hogy az olimpiai ciklus elején kevesebb, majd egyre több központi támogatásból gazdálkodhattak a különböző szövetségek. Remélem, most sem lesz másképp. Látok egyébként biztató jeleket, például a minisztérium tehetséggondozó Heraklész programját vagy az olimpiai központok létrehozásának a tervét, amelyekkel kapcsolatban első helyen a kajak-kenut említik.

Pethő András

Korábban:

Egy híján a női kajak négyes a Társalgóban