A Liverpool együttesénél végül mind Steven Gerrard, mind pedig Emile Heskey vállalni tudta a játékot, pedig a meccs előtt még úgy volt, hogy sérülése miatt egyikük sem szerepelhet. Gerard Houllier azonban úgy döntött, hogy a középpályást és a csatárt is beveti - mert ezúttal immár hivatalosan is a francia tréner ült az angolok kispadján, és ő volt a felelős a csapat összeállításáért.
A másik oldalon, ahogyan azt várni lehetett, az eltiltott csapatkapitányt, Jens Nowotnyt a védelem tengelyében Carsten Ramelow pótolta. Érdekes módon a hazai együttes kezdte óvatosabban a meccset, a liverpooliak nem nagyon mentek előre, középpályás-sorukat teljesen visszavonták a védelem elé, aminek köszönhetően a két csatár, Emile Heskey és Michael Owen teljesen elszigetelődött elöl. Az angolok jobb híján elővették a régi taktikát, és vaktában előrevágott labdákkal próbáltak helyzetbe kerülni, amit azonban a vendégvédelem az esetek nagy többségében magabiztosan kontrollált. Igaz, Ramelow egy alkalommal elkövette azt a hibát, hogy hagyta lepattanni a labdát, és ezt követően Heskey-t már fellökni sem lehetett, de a csatár lövése elkerülte a kaput. A németek sokkal többet birtokolták a labdát, és szépen is passzolgattak, azonban az ellenfél kapuja előtt elfogyott a tudományuk, és nem tudták veszélyeztetni a hazaiak hálóőrét, Jerzy Dudeket. Mindennek köszönhetően nagy volt ugyan az iram a találkozón, de helyzetek alig akadtak, az első komolyabb lehetősége egészen a 41. percig kellett várni, amikor Gerrard beadását Vladimir Smícer fejelte mellé. A játékrész utolsó perceiben beleerősített a Liverpool, és végül egy pontrúgásból meg is szerezte a vezetést. John Arne Riise szöglete mindenki feje fölött átszállt, a hosszú oldalon az Owen őrzésével megbízott Diego Placente is alászaladt, a csatár középre adását (ami a rövid saroknál álló Yildiray Bastürk lábai között talált utat) pedig a szögletnél előremerészkedő Sami Hyypiä a hálóba pofozta.
A szünet után a Vörösök valamivel jobban előre merészkedtek, de játékukra jellemző volt, hogy ezúttal sem a csatárok, hanem a bal oldali középpályás, Riise előtt adódtak a nagy lehetőségek. A vörös hajú norvég előbb egy szöglet után húzta látványos mozdulattal a kapura a labdát, ám Hans-Jörg Butt szépen hárított, majd egyedül léphetett ki, de a kapus ismét jól zárta a hosszú sarkot. A Bayer azonban szép lassan megint átvette a játék irányítását, és kezdte a kapujához szögezni a Liverpoolt, bár első kapura lövésére egészen a 63. percig kellett várni. Nem sokkal később Michael Ballack kihagyta a mérkőzés legnagyobb német helyzetét, Zé Roberto remek visszagurítását centikkel a kapu mellé lőtte. A vendégek mestere, Klaus Toppmöller az utolsó negyedórára Ulf Kirstent is beküldte a pályára, de a Leverkusennél az utolsó, sorsdöntő passz mindig hiányzott, így hiába járatták a labdát a Liverpool tizenhatosa előtt, nem tudtak kiegyenlíteni. Az eredménnyel tulajdonképpen mindkét csapat elégedett lehet: a Liverpool azért, mert idegenben a saját játékát játszhatja majd, a Leverkusennek pedig továbbra is megvan az esélye a továbbjutásra.
A Panathinaikosz ebben az idényben még nem kapott ki hazai pályán a BL-ben, és ezt a sorozatot továbbra is őrzi, de ezt elsősorban nem saját magának, hanem ellenfelének, az FC Barcelonának köszönheti. A katalánok ugyanis rendkívül defenzív taktikával léptek pályára az Aposztolosz Nikolaidisz-stadionban, Carles Rexach mester végül mégis csak kihagyta Rivaldót a kezdő tizenegyből, Marc Overmarst pedig visszavonta a középpályára, vagyis a katalánok mindössze egy csatárral kezdték a találkozót. Patrick Kluivert nagyon magára hagyatottan küzdött a hazai védők gyűrűjében, az esetek többségében egyetlen használható labdát sem kapott, azonban klasszisát jól jelzi, hogy így is ő hagyta ki az első félidő legnagyobb lehetőségét, amikor egy csel után a tizenhatos vonaláról centikkel lőtt mellé. Ami a hazaiakat illeti, ők sem nagyon veszélyeztették Roberto Bonano kapuját, csak akkor tudtak veszélyesebb akciókat vezetni, ha a középpályán labdát szerezve lendületből mehettek a katalán védelemre, erre azonban ritkán került sor.
A játék képe a második félidő elején sem változott sokat, a kapusokra csak a kirúgások elvégzésénél volt szükség. A Barca aztán húsz perccel a lefújás előtt pályára küldte Rivaldót, és a brazil játékos rögtön megélénkítette a vendégek támadásait. Nem sokkal beállása után például a tizenhatos vonaláról tekerte a kapura a labdát, és a hazaiak portásának minden tudását össze kellett szednie, hogy védeni tudja a lövést. A hazai csapatnál a nigériai-lengyel Emanuel Olisadebe beállása hozott némi lendületet, de a mérkőzés sorsdöntő pillanatát nem ő, hanem a finn Jonas Kolkka, illetve a vendégek védője, Abelardo hozta össze. Az északi futballista jól tört be a tizenhatoson belülre, ahol a hátvéd egy remek időzítésű becsúszó szerelést mutatott be, ám a bíró úgy látta, hogy előbb a csatárt találta el, és a barcelonaiak legnagyobb megrökönyödésére tizenegyest ítélt. Bonano a reklamálásért sárga lapot kapott, majd Angelisz Basszinasz büntetője után szomorúan szedhette ki a hálóból a labdát. A Barca az utolsó tíz percben minden erőt mozgósított az egyenlítés érdekében, de még igazi helyzetet sem tudott kidolgozni, egyedül Rivaldo újabb távoli lövése adott némi reményt, de ezt a kapus védeni tudta.
Ajánlat:
A nap játékosa: Sami Hyypiä (Liverpool FC)
Korábban:
Fórum: