"Trafalgar, Waterloo, Szingapúr" - állítja párhuzamba Napóleon nagy vereségeit és a párizsi olimpiai project bukását a San Diego Union-Tribune. A történelmi balsikerek (1805-ben Nelson mért megsemmisítő csapást a francia tengeri flottára, tíz évvel később pedig Napóleon kényszerült végleges "visszavonulásra" a belga város melletti vereséggel) és a szerdai NOB-döntés párhuzama éppen a győztes fél, Anglia miatt kézenvekvő, még ha kissé erőltetett is.
Néhány napja Jacques Chirac francia elnök azon gúnyolódott, hogy az angolok mindössze a kergemarhakórral járultak hozzá az európai mezőgazdasághoz, most viszont a delegáció vezetőjeként egy komoly vereséggel kellett szembesülnie, igaz, másik színtéren.
Mert kimondva-kimondatlanul a két legjobbnak ítélt pályázat közül Párizsé számított az esélyesebbnek. Főleg azt figyelembe véve, hogy a francia metropolisz utoljára 1924-ben rendezhetett játékokat, ráadásul az 1992-es eseményre is hiába pályázott.
"Sokat köszönhetünk Tony Blair miniszterelnöknek" - mondta Patrick Hickey, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ír tagja. "Ha ő nem jött volna el Szingapúrba még a skóciai G-8-as csúcs előtt, akkor azt mondom, az angolok 6-8 szavazattal kevesebbet kapnak, s London nem győztesként ünnepelne."
Az olimpiatörténetben a brit főváros az első, amely harmadik alkalommal rendezhet nyári játékokat, korábban 1908-ban és 1948-ban is házigazda volt. (Érdekesség, hogy London már 1944-ben rendező lett volna, de a játékok a II. világháború miatt elmaradtak)
Lássunk két brit lapvéleményt!
Daily Express: "Nagy-Britanniának megvan az esélye, hogy lebonyolítsa minden idők legsikeresebb olimpiáját, ezzel helyreállítva az ország nemzetközi megítélését. A feladat nagysága óriási kihívás elé állít bennünket, már a kezdet kezdetén biztosítékokra van szükségünk, nehogy elszabaduljanak a költségek. A kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy ne tegye tönkre ezt a fantasztikus alkalmat a tehetségtelenség és a rossz gazdálkodás."
The Times: "Illetlen és helytelen lenne ezt a győzelmet Franciaország vereségeként értékelni. Londonnak inkább meg kell köszönnie Párizsnak, hogy olyan erős tempót diktált. A franciák pályázata egyesítette a lelkesedést, a tapasztalatot és a kiváló adottságokat, s ez még nagyobb erőfeszítésekre sarkallt bennünket. Párizs sikere hajszálon múlt, talán csak a favoritok balszerencséjéről van szó, némi ügyetlen diplomáciával vegyítve. Chirac az egész nemzet csalódottságát fogja érezni a vállán."
[origo] / (MTI)