A jövő argentin sztárjai nyerték az U20-as futballvébét

Argentína a korosztályos viadalokon hagyományosan jól szerepel, és fokozottan igaz ez a húsz éven aluliak világbajnokságára, ahol a gauchók a legutóbbi hat tornából négyet megnyertek, csak 1999-ben és 2003-ban engedték át másnak az aranyérmet. A 2001-es világbajnoki csapatból olyan klasszisok nőttek ki, mint Javier Saviola, Fabricio Coloccini, Maxi Rodríguez vagy Germán Lux, akiket pár napja a nagyválogatottban is láthattunk a Konföderációs Kupán. Könnyen lehet, hogy a mostani világbajnokok közül pár év múlva többen szintén a felnőttek között szerepelnek majd.

Gustavo Cabral (hátvéd, Racing Club, 1985. I. 5.)
Csak a húsz éven aluliaknál került be a korosztályos válogatottba, korábban nem kapott meghívót, de még az év elején rendezett kontinensviadalról is hiányzott. A vb-keretből azonban már nem lehetett kihagyni, hiszen klubcsapatában egyre több lehetőséget kapott: a 2004-es clausurában már három találkozón lépett pályára, tavaly ősszel tíz bajnokin szerepelt, tavasszal pedig 12 alkalommal vetették be, és egy gólt is szerzett, április 29-én a Newell's Old Boys ellen talált be. A világbajnokságon így aztán már alapember volt a védelem tengelyében, és egyetlen percet sem hagyott ki - egészen a döntőig, ahol két sárga lapja miatt nem játszhatott.

Lautaro Formica (hátvéd, Newell's Old Boys, 1986. I. 27.)
Egyike azon kevés játékosnak a világbajnoki keretből, aki még nem szerepelt klubcsapatában a felnőttek között - a Newell'sben a nála öt évvel idősebb Germán David Ré a balhátvéd. A korosztályos válogatottakban viszont már évek óta alapember: végigjátszotta az U17-es Copa Américát és vébét 2003-ban, majd az idei U20-as kontinensviadalon is csak egy mérkőzést hagyott ki. A világbajnokságon még ennyit sem, mind a hét összecsapáson ott volt a pályán az első perctől az utolsóig.

Julio Barroso (hátvéd, Argentinos Juniors, 1985. I. 16.)
Formica mellett ő a másik védő, aki még csak a korosztályos együttesekben szerepelt. A válogatottba az idén került be, az U20-as Copa Américán hol jobbhátvédként, hol pedig középső védőként vetették be. A világbajnokságon már egyértelműen a jobb oldalon szerepelt, mégpedig kiválóan, hiszen egyetlen másodpercet sem hagyott ki, Kolumbia ellen rendkívül fontos gólt szerzett.

Ezequiel Garay (hátvéd, Newell's Old Boys, 1986. X. 10.)
A daliás termetű középhátvédet évek óta az egyik legnagyobb védőtalentumnak tartják hazájában, ennek ellenére eddig klubjában mindössze egyetlen találkozón lépett pályára, még tavaly tavasszal. Pedig 2003-ban, az U17-es Copa Américán a válogatott egyik legjobbja volt, beválasztották a torna álomcsapatába, hiszen védő létére két gólt is szerzett. Ugyanabban az évben a 17 éven aluliak világbajnokságán szintén kitett magáért, ott is kétszer talált be, majd az idei korosztályos Copán ezt is fölülmúlta, elvégre ezúttal három gólt ért el.

Ezek után nagy meglepetést keltett, hogy a világbajnokságot a kispadon kezdte, és mindössze két összecsapáson szerepelt: a spanyolok elleni negyeddöntőben az utolsó percben állt be, a fináléban viszont ott volt a kezdők között. Nagy lövőerejű játékos, nem véletlen, hogy ő az első számú ítélet-végrehajtó a válogatottban, góljai nagy részét tizenegyesből és szabadrúgásból szerezte.

David Abraham (hátvéd, Independiente, 1986. VII. 15.)
Nem sikerült valami jól a bemutatkozása klubcsapatában, hiszen 2004 júniusában második bajnokiján öngólt vétett a Talleres Córdoba ellen, két héttel később viszont az ellenfél kapujába is betalált a Nueva Chicago ellenében. A 2004-es aperturában már alapembere volt az Independientének, és ennek köszönhetően meghívót kapott a korosztályos válogatottba. A januári Copa Américán Barrosóval versengett a jobbhátvéd posztjáért, és megnyerte a párharcot, hiszen Barros bekerült a védelem közepébe, de most a vébén Abraham megint a kispadra szorult, és így egyetlen találkozón sem lépett pályára.