Futballalkoholizmus Besttől Adamsig

Napok óta aggódik a világsajtó George Bestért, a Manchester United egykori legendás labdarúgójáért. A súlyos alkoholizmussal küzdő klasszis tragédiája ismét ráirányította a figyelmet a futball és az ital kapcsolatára - az északír csatár ugyanis nem az egyetlen, akinek életét egy káros szenvedély tette tönkre. Összeállításunkban a világ labdarúgása és az alkohol kapcsolatát vizsgáltuk a legendás Max Merkeltől kezdve, George Besten át, Tony Adamsig.

A '90-es évek egyik legnagyobb vesztesége - már ami a labdarúgást illeti - Paul Gascoigne lezüllése. A fantasztikus képességű irányító, csak azért nem emelkedett maradonai magasságokba, mert az ital rabja lett és maradt.

"Gazza" az 1996-os, hazai rendezésű Európa-bajnokságon, talán élete legjobb formájában futballozott, igaz, akkor már túl volt egy repülőgép-átrendezésen: a kontinensviadalra készülő válogatott, útban hazafelé egy hongkongi útról, alaposan betintázott, s ripityára szedte a chartert. Gascoigne ekkor még megmenekült, két évvel később viszont már nem került be a vb-keretbe. Ahogy hasonszőrű társa, Tony Adams fogalmazott: "Glenn Hoddle kapitány előbb megengedte neki az italozást, majd erre hivatkozva kirakta a válogatottból."

1998-ban a Middlesbrough, majd ugyanebben az évben az Everton is szerződést bontott a renitens labdarúgóval, aki 2001-ben, egy arizonai magánklinikára vonult, s 28 napos elvonókúrán vett részt. "Kemény időszakon vagyok túl, el kellett fogadnom, hogy alkoholista vagyok, de nem mondhattam ki. Inkább úgy fogalmaztam: beteg a testem és a lelkem" - nyilatkozta az Observernek négy esztendeje. Hogy vajon tényleg meggyógyult-e, nem tudni...

A már említett Tony Adams sem vetette meg az italt: az 1966. október 10-én született labdarúgó ennek ellenére nemcsak az egyik legsikeresebb brit futballistának mondhatja magát, de egyike a legismertebb gyógyultnak nyilvánított alkoholfüggőnek is. Adams 1980-ban lett az Arsenal labdarúgója, 1983-ban, 17 évesen debütált a felnőtt csapatban. Négyszer nyert bajnokságot (1988-89, 1990-91, 1997-98, 2001-02), ő az egyetlen az angol labdarúgás történetében, aki három különböző évtizedben is aranyérmet tudott szerezni.

Adams életében már a nyolcvanas évek végén jelentkezett az alkohol hatása, számtalan cikk számolt be kicsapongó életéről, majd 1990-ben három hónapra be is börtönözték, miután ittas vezetésen kapták. Az 1996-os Európa-bajnokság után váratlan önvallomással lepte meg a sajtót, amelyben elismerte alkoholfüggőségét. Gyógyulását nagymértékben köszönhette a klubhoz ebben az esztendőben érkező Arséne Wengernek, aki megreformálta a játékosok étrendjét és életformáját, s rábírta Adamst is a változásra.

A védő elvonókúrára ment, tanulni és zongorázni kezdett, majd 1999 szeptemberében megjelentette önéletrajzi könyvét, amely a Függőség (Addicted) címet kapta. 2002-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól, majd miután diplomázott a Brunel Universityn, egy évig a Wycombe Wanderers menedzsereként dolgozott.

A másik sikertörténet a szintén rendkívül népszerű csatáré, Paul Mersoné, aki megszabadult ugyan alkoholfüggőségétől, játékszenvedélyével nem nagyon bírt, így gyógyulása során horribilis, 500 000 fontos adósságot halmozott fel.

Az Adams-könyv tanúsága szerint akadtak még problémákkal küszködők bőven, a brit sajtó meg-megszellőzeti Teddy Sheringham vagy Alan Shearer korai baklövéseit, napjaink sztárjai közül Roy Keane, El-Hadj Diouf kerül olykor-olykor rivaldafénybe, de még Sven-Göran Eriksson kapitánynak is meggyűlt a baja néhány éve az edzőtáborból tivornyázni szökő Robbie Fowler, Steve McManaman, Steven Gerrard trióval.

Pincési László