Tavasszal tovább folytatta a gólgyártást, aminek köszönhetően márciusban meghívót kapott a nemzeti tizenegybe, és debütálását góllal tette még emlékezetesebbé: az albánok elleni vb-selejtezőn a szünetben állt be Oliver Bierhoff helyére, és két perccel a lefújás előtt győztes találatot szerzett! Egyébként nem sok hiányzott ahhoz, hogy Klose a lengyel válogatottban szerepeljen, hiszen a lengyel szövetségi kapitány, Jerzy Engel is csábította 2001-ben - a csatár azonban a Nationalelfet választotta.
Négy nappal később, második válogatott mérkőzésén a görögök elleni kvalifikációs találkozón ismét csere volt, de megint nagyon fontos találatot ért el, hiszen a germánok 2-2-es állást követően neki köszönhetően szereztek vezetést! Nem csoda, hogy Németországban valóságos Klose-mánia tört ki, az egy évvel korábban még a harmadik vonalban szereplő támadó a média érdeklődésének középpontjába került. A FCK szurkolói pedig valósággal rajongtak érte, és immár róla skandálták, hogy "Miroslav Klose, Fussballgott", azaz futballisten!
A következő idény álomszerűen kezdődött a klub számára, hiszen a csapat első hét bajnokiját megnyerte, és ezzel új Bundesliga-rekordot állított fel, azonban érdekes módon Klose a találkozók többségében csak csere volt, Brehme a Pettersson-Vratislav Lokvenc kettősnek szavazott bizalmat. Később aztán beverekedte magát a kezdő tizenegybe, és a gólokkal sem maradt adós, hiszen a pontvadászatot végül 16 találattal zárta.
Akkor már ő számított a német válogatott egyik első számú csatárának is, a 2002-es világbajnokság előtti felkészülési mérkőzéseken remekelt, az izraeliek és az osztrákok ellen is mesterhármast ért el, de ezzel együtt sem vártak túl sokat tőle a vébén - akárcsak a Nationalelftől.