Sportolók a filmvásznon: Tarzan, Terminátor és a többiek

Mihez kezd egy sportoló aktív pályafutása befejezése után? Kisebb vállalkozásokat üzemeltet, edzősködésre adja a fejét, esetleg teljesen profilt vált, s átlép a szórakoztatóipar egy másik szegmensébe. Például a színészet világába. Sorozatunk nyitórészében összegyűjtöttük a tíz legismertebb sportolót, aki tehetségét, sokoldalúságát a filmvásznon is megmutatta, köztük olyanokat, mint a legjobb Tarzanként krokodilokkal birkózó olimpiai bajnok úszót, Johnny Weissmüllert vagy a pofonosztó pólóst, Bud Spencert.

A magánember
Eric Daniel Pierre Cantona 1966. május 24-én született Marseille-ben, egy háromgyermekes gyalád középső sarjaként. Testvére, Joël szintén futballozott, többek között eltöltött félévet az Újpestben is. Feleségétől elvált, két gyermeke van.

Kedvenc játékosa Maradona volt, szereti a Doors és Jim Morrison zenéjét, Mickey Rourke és Marlon Brando színészi játékát, s szívesen olvas Rimbaud-verseket.

A sportoló
Pályafutását az Auxerre-ben kezdte, két évet húzott le az ifjúsági csapatnál, s 1983-ban mutatkozhatott be a felnőttek között. 1985-ben kölcsönadta a klub a másodosztályú FC Martigues együttesének, 1986-88 között azonban 82 meccse 23 gólt szerzett az Auxerre színeiben. Ekkopr hívták meg először a válogatottba, a francia nemzeti együttesben összesen 45 fellépés jutott neki, ezeken 20 találatot szerzett.

Miután tagja volt az U21-es Európa-bajnokságon aranyérmet szerző csapatnak, a Marseille szerződtette. 1989 januárjában okozott először balhét, a Topredo Moszkva ellen lecserélték, ezért széttépte a mezét. Egyhónapos eltiltást kapott.

Nem is maradhatott az OM-nél, előbb a Bordeaux, majd a Montpellier vette kölcsön. Utóbbi csapatban a cipőjét vágta csapattársa, Jean-Claude Lemoult arcába, s bár sokáig úgy tűnt, kirúgják, végül Laurent Blanc és Carlos Valderrama közbenjárására maradhatott, s ha már ott volt, Francia-kupát nyert az együttessel.

Visszatért Marseille-be, bajnok lett, majd a Nimes-hez szerződött. 1991 decemberében egy bajnokin labdával dobta meg a játékvezetőt, miután a szövetség eltiltotta, mindenkit leidiótázott, s bejelentette visszavonulását. Michel Platini, akkor szövetségi kapitány közbenjárására döntését megváltoztatva Angliába szerződött.

A Leeds United tárt karokkal várta, 28 meccsen kilenc gólt vágott, a Premiership megalakulása előtti utolsó, First Division névre hallgató első osztályt megnyerte csapatával, sőt, a Szuperkupa-dömtőben (Charity Shield) az ő mesterhármasával nyert 4-3-ra a gárda a Liverpool ellen.

1992-ben 1,2 millió fontért szerződött a Manchester Unitedhez. 1995 januárjában a Crystal Palace elleni mérkőzésen kiállította a játékvezető, de levonulás közben egy Matthew Simmons nevű Palace-drukker annyira felbosszantotta, hogy a feldühödött gall egy mutatós kung-fu-rúgással és egy jobbegyenessel reagált. A bíróság 120 óra közmunkára ítélte, az angol szövetség októberig eltiltotta

1997-es visszavonulásáig 185 hivatalos mérkőzésen 81 gólt lőtt. Összesen négy bajnoki címet szerzett, s két alkalommal FA-kupagyőzelmet ünnepelhetett. 2001-ben a MU-szurkolók az évszázad legjobb manchesteri játékosának választották.

A színész
Első kisebb epizódszerepét az "Eleven Men Against Eleven"-ben kapta, majd A boldogság a réten van (Le Bonheur est dans le Pré, 1995) következett.

1998-ban a Shekhar Kapur rendezte Elizabeth című történelmi filmben Cate Blanchett mellett játszott, Monsieur de Foix szerepében azonban nem aratott osztatlan sikert, mivel társai többször is kifogásolták a rendezőnél színészi képességeit.

1999-ben A lápvidék gyermekei (Les enfants du marais) fékezhetetlen kocsmatöltelékét és bokszbajnokát alakította.

Érdekesség:
Öccse, Joël szintén próbálkozott a színészettel, az említett "A boldogság a réten van" című alkotásban együtt játszottak, de az egykori újpesti focista felbukkant az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés című vígjátékban is.