Gattuso csak a futballpályán félelmetes

Az AC Milan és az olasz válogatott középpályásáról, Gennaro Gattusóról mindenki tudja, hogy hatalmas küzdő, hogy szinte emberfeletti futómennyiségre képes. Azzal viszont kevesen vannak tisztában, hogy a zord külső egy érző szívű, családcentrikus embert takar, aki számára már nem a labdarúgás, hanem a kislánya a legfontosabb.

Igen erős bizonyítási vággyal kezdte Gattuso a 2002-2003-as szezont, hiszen végre nyerni akart valamit a Milannal, és azt is szerette volna igazolni, hogy a válogatottban is több lehetőséget érdemelne. Utóbbi nem sikerült, hiszen a szezon során mindössze három mérkőzésen lépett pályára a nemzeti csapatban, klubjában azonban mindenért kárpótolta magát: a bajnokságban ugyan "csak" harmadik lett a Milan (Gattuso 25 összecsapáson játszott), a Bajnokok Ligájában viszont meg sem állt a döntőig, ahol a Juventus FC ellen tizenegyesekkel győzött, így Európa legjobb klubcsapata lett.

A selejtezővel együtt 19 mérkőzésből álló menetelésből Gennaro alaposan kivette a részét: mindössze négy találkozóról hiányzott (kétszer eltiltás miatt, kétszer pedig az első csoportkör végén, amikor a biztos továbbjutás tudatában Ancelotti már pihentethette legjobbjait), és több találkozón is csapata legjobbjának bizonyult. A manchesteri finálé utáni órákra később így emlékezett vissza: "Szinte mindenki sírt az öltözőben, ahol óriási ünneplést csaptunk. Megkértem Berlusconit, hogy fényképezzen le a kupával, természetesen megtette. Utána rohantam a szállodába, ahol már vártak a szüleim és a barátaim, aztán hajnali négykor spagettit ettünk, ötkor pedig nekiálltunk focizni egy golfpályán, ahol elég furcsán néztek ránk az éjjeliőrök. Miután visszatértünk Milánóba, három napig nem tudtam aludni, annyi adrenalin gyülemlett fel bennem."

A 2003-2004-es idényben végre egy olyan fronton is a csúcsra ért Gattuso, ahol korábban sohasem: klubja megnyerte az olasz bajnokságot. A Milan 17. scudettójában (melyet hatalmas fölénnyel, 11 pontos előnnyel szereztek meg a piros-feketék) nem kis része volt Rinónak, aki mindössze egyetlen bajnokiról hiányzott, sőt épp nevelőegyesülete, az AC Perugia ellen még gólt is lőtt, amely több mint három és fél év után az első találata volt a Serie A-ban.

Már csak egy válogatottbeli siker hiányzott, amire minden esélye megvolt a squadra azzurrának a portugáliai Európa-bajnokság előtt, hiszen az olaszok bomba erős kerettel utaztak, ráadásul nem is kerültek nehéz csoportba. Legalábbis papíron, a dán-svéd-bolgár-trió ugyanis végül túl nagy falatnak bizonyult Trapattoni mester gárdája számára, Alessandro del Pieróék nagy meglepetésre még a negyeddöntőbe sem jutottak be. Talán Gattuso volt az egyetlen boldog olasz akkoriban, hiszen június 22-én megszületett első gyermeke, Gabriela.

Mint hősünk egy interjúban elmondta, életét alapjaiban változtatta meg a kislány születése, ugyanis addig csak a futballnak élt, mióta apa lett, már a családja a legfontosabb számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne venné komolyan a játékot, csak számára már nem élet-halál kérdése egy győzelem, hiszen jól tudja, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben a góloknál és a szerepléseknél.