Az olimpia előtt nem volt egyszerű feladat mérlegelni az esélyeket a férfi műkorcsolyázóknál. A címvédő és háromszoros világbajnok (2001, 2003, 2004) orosz Jevgenyij Pljuscsenko 2009-ben három év után tért vissza, s idén januárban megszerezte a hatodik Eb-címét, de jó néhány kihívója akadt. A mezőnyben további három világbajnok volt: a tavalyi vb-n győztes amerikai Evan Lysacek, az egy év kihagyás után újra színre lépett svájci Stephane Lambiel (2005, 2006) és a francia Brian Joubert (2007), de számolni kellett a kanadaiak előző évi vb-ezüstérmesével, Patrick Channal, és az amerikai Johnny Weir és a térdsérülése után visszatért japán Daiszuke Takahasi is állt már vb-dobogón, a cseh Tomas Verner pedig két éve Eb-t nyert.
Joubert és Verner aztán már a rövid programban elszállt - csak a 18., illetve a 19. helyen végeztek -, ahol előzetesen elképzelhetetlenül szoros állás alakult ki: Pljuscsenko 90,85, Lysacek 90,30, Takahasi 90,25 pontot kapott, mögöttük váratlanul a japán Nobunari Oda következett 84,85-tel, majd Lambiel 84,63-ral, Weir 82,10-zel.
A kűrben a hetedik helyről induló Chan elhibázta a tripla Axelt, így nem kerülhetett közel a legjobbakhoz (241,42), az utolsó csoport első jégre lépőjeként Lysacek viszont nagyot alakított. Bár négyfordulatos ugrást nem kockáztatott meg - a jelenlegi pontozásos rendszerben ez nem feltétlenül kifizetődő, lehet vallani a sok kicsi sokra megy elvet is -, így is rengeteg pontot, 167,37-et gyűjtött össze, és összességében 257,67-tel az élre állt.
Szegény Odának a programja közben elszakadt a korcsolyacípőjének a fűzője, és a kényszerű technikai szünet megpecsételte a sorsát (238,54). Lambiel a négyfordulatos toe-loopból letenyerelt, s mint később kiderült, a torinói olimpia második helyezettjének nagy mértékben ezen úszott el az érme (246,72). Az utána következő Takahasi ugyanis elesett ugyanebből az ugrásból, 247,23-mal zárt, jócskán elmaradva Lysacektől. A svájci elé azért befért, s ha nem kockáztat, sokkal jobban jár. Weir nem váltotta meg a világot, de a pontozók sem fogadták a kegyeikbe (238,87), slusszpoénként pedig jött Pljuscsenko, aki arra készült, hogy Karl Schäfer és Richard Button után a harmadik legyen, aki a férfiaknál megvédi az olimpiai bajnoki címét. (Az osztrák 1932-ben és 1936-ban, az amerikai 1948-ban és 1952-ben tudott nyerni.)
Ahogy korábban megszokhattuk tőle, Pljuscsenko most is szórta az ugrásokat, egy négyfordulatos toe-loop, tripla toe-loop kombinációt is bevetett, s alapból valamivel anyagerősebb is volt a programja, mint Lysaceknek, az amerikai kevéssel mégis többet hozott ki a magáéból. S ez döntött, mert a komponensekben - ami régen a művészi hatást jelentette - századra ugyanannyit kaptak. Lysacek a kűrben 167,37-165,51-re verte Pljuscsenkót, a végeredményt tekintve pedig 257,67-256,36-ra. Amikor a pontszámait kiírták az eredményjelzőre, s egyúttal azt, hogy csak második lett, az orosz meglepően fegyelmezetten fogadta, volt lelkiereje kiinteni a szurkolóknak is, miközben Lysacek már fergeteges ünneplésbe kezdhetett az öltözőfolyosón.
Az eredményhirdetésnél Pljuscsenko tréfának szánva először a dobogó tetejére lépett fel, de a Pacific Coliseumban sokan nem értékelték a poént.
Műkorcsolya, férfiak, végeredmény:
1. Evan Lysacek (amerikai) 257,67
2. Jevgenyij Pljuscsenko (orosz) 256,56
3. Daiszuke Takahasi (japán) 247,23
4. Stephane Lambiel (svájci) 246,72
5. Patrick Chan (kanadai) 241,42
6. Johnny Weir (amerikai) 238,87