Noha egy nappal a meccs előtt az [origo]-nak azt mondta, nem törekszik feltétlenül kiütésre, valójában mégis sokan ezt várták Erdei Zsolttól a kenyai Samson Onyango ellen. A 39 éves, csak öt éve profi, ezalatt hat vereséget is begyűjtő kenyai ugyanis sokkal alacsonyabb kategóriát képvisel a korábbi kétszeres magyar világbajnoknál, akinek a győzelmen kívül az is feltett szándéka volt, hogy lenyűgözze az amerikai közönséget egy későbbi jónevű ellenfél reményében.
A ringbe egy év után visszatérő Erdei ennek megfelelően próbált már a meccs elejétől kezdeményezni, láthatóan sokkal gyorsabb volt a nála tíz centivel magasabb, sokat hajlongó ellenfélnél. Balegyenesei ugyanolyan sebességgel lőttek ki, mint egy évvel ezelőtt, de az első menet azért inkább a határok feltérképezésével telt.
A második menetben már határozottabban ment előre Erdei, és tulajdonképpen Onyango is a kezére játszott azzal, hogy nem adta fel eleve a támadásokat, a menet közepén bele is nézett Erdei egyik megelőző ütésébe. A magyar bunyós edzője, idősebb Balzsay Károly ezzel együtt nem volt elégedett a szünetben, és több horogütést kért tanítványától.
A harmadik menetben Onyango felütésekkel próbálkozott, testen el is találta egyszer-kétszer Erdeit, aki ezt a felvonást is magabiztosan hozta, lehengerlő fölényről azonban nem lehetett beszélni.
Kattintson a képre és nézze meg, hogyan telt Madár első két hete!
Érezhette ezt Erdei is, a negyedik menetet ugyanis egy látványos sorozattal kezdte, majd sikerült is megfognia a kenyait, aki a rohamot ugyan megúszta azzal, hogy a sarokba menekült, a felvonás végéig azonban több ütést beszedett, mint addig az egész meccsen, a mozgása szétesett, a gong mentette meg a komolyabb gondoktól. Egyértelműen ez volt a mérkőzés leglátványosabb három perce.
Az ötödik menetet ismét egy kicsit takarékosabbra vette Erdei, szinte csak az első másodpercekben tette próbára Onyangót, akinek így megadta esélyt, hogy összeszedje magát. Ahogy azt a meccs után Erdei is belátta, néhány ütéssel többször is megfejelhette volna az akcióit, de nem akart kockáztatni.
Érdemi változást a hatodik menet sem hozott, hiányzott az igazi vállakozókedv, Onyango igyekezett visszajönni a meccsbe, egy-két találatot is behúzhatott magának, miközben Erdei érezhetően visszavett a tempóból, ettől kicsit ellaposodott a meccs.
A technikai fölény azért egyértelműen Erdei oldalán volt, ezt a hetedik menetben is nyomatékosította, ám nem tudta elég keményen lezárni a kombinációkat. "Nagyon szép, sima volt, csak megint az az egy ütés hiányzott" - jegyezte meg Balzsay a menet végén a szorítósarokban.
Az utolsó menetet azonnal egy sorozattal nyitotta Erdei, többször is előrevetődve próbálta meggyőzően befejezni a meccset. Megrendítenie ezúttal sem sikerült Onyangót, de a fölényes győzelméhez így sem férhetett kétség. Mindezt a pontozók is így látták, 79-73, 80-72, 80-72 arányban ítélték a meccset Erdeinek, vagyis csak az egyik pontozó érezte úgy, hogy egyetlen menetben jobb volt a kenyai.
Kovács István, korábbi profi világbajnok azt mondta a gálát közvetítő Sport2 stúdiójában: az amerikai nézők érezhették úgy, hogy akár a büfébe is kimehetnek Erdei meccse alatt. Kovács szerint nem a céloknak megfelelő ellenfelet találtak Erdei számára, és szerinte hiba volt az is, hogy Erdei javarészt a KSI edzőtermében, és nem Amerikában készült fel a meccsre.
"Kicsit rozsdás voltam az elején, voltak holtpontok is a meccsen, izgultam is egy kicsit a nagy elvárások miatt" - mondta a meccs utáni telefonbeszélgetés során a stúdióba bekapcsolt Erdei. "Az ember sosem lehet elégedett, én sem vagyok most teljesen az, voltak momentumok, amikor ráhúzhattam volna egy-két ütést, de az ellenfél elég veszélyes volt, ezért próbáltam távol tartani magam. A hosszú kihagyás meglátszott rajtam, de úgy érzem, azért ez egy jó belépő volt."
Az Onyango elleni siker Erdei 32. győzelme volt a profik között, s az első azóta, hogy három mérkőzésre szóló szerződést kötött a világ egyik leghíresebb promóterével, Lou DiBellával.