"Egy lövésből kiderül, hogy a másik milyen ember" - a magyar sikersport, a gombfoci titkai

Ön- és emberismereti sportnak tartja a hivatalosan szektorlabda névre hallgató, de a többség által gombfociként ismert játékot Horváth Imre, a magyar és a nemzetközi szövetség elnöke, aki egy lövésből meg tudja mondani, az ellenfél milyen ember, és azt is, hogy milyen taktikát választott. Bár a magyar eredetű játékban honfitársaink a világeseményeken rendre kibérlik a dobogós helyeket, Horváth azt mondja, itthon magára hagyták a sportágat, amelynek Nigériában és Ausztráliában is van igazolt versenyzője.

Akár milliós kvízkérdés is lehetne: melyik az egyetlen magyar eredetű sport? A válasz egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik, mert a gombfoci igazi hungarikum, alighanem a férfiak nagy többsége játszotta már, van, aki kapusnak használt gyufásskatulyával és lecsiszolt kabátgombbal, mások az üveges tetejű, arcképes csapatokkal.

A játék népszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, baráti társaságban nem kell hozzá sok minden egy pályaként funkcionáló vízszintes felületen, pár gombon, két kapun és minimális kézügyességen kívül. A hivatalosan szektorlabdaként ismert sporthoz viszont ugyanúgy hozzátartoznak a fontos kellékek - úgy mint lövő, passzoló és emeletes pálca, szektormérő - mint a megfelelően kidolgozott vagy menet közben megváltoztatott taktika.

Az arab üzletembernek túl olcsó volt

Horváth Imrét hatéves korában fertőzte meg a gombfoci, amikor a bátyjától kapott egy csapatot, amelyet aztán egyből szétszedett, és a saját ízlése alapján átalakított, jelenleg pedig a magyar és a Nemzetközi Szektorlabda Szövetség elnöki tisztséget is ő látja el. "Ami a nőnek a gyerek, nekem az a gombfoci" - válaszolja a játékot eddig 710 előadáson népszerűsítő, Budapesten gombfociüzletet működtető, a labdarúgásban a jászberényi Lehellel az NB I/B-ig jutó elnök, amikor arról kérdezzük, mit jelent neki a sportág.

Horváth szerint két érzés motiválhatja azt az embert, aki gombfocizik, az egyik az, hogy valaki szereti a focit, és a kedvenc csapatának asztali változatával le akarja győzni a riválist, a másik pedig, amikor az a cél, hogy megmutassa, jobb a kézügyessége, mint az ellenfélnek. A gombfociban nincs korhatár, mert - ahogy az elnök fogalmaz - a pálcát mindenki elbírja. Itt egy ügyes gyerek is lekörözhet egy felnőttet, és nincs protekció, a vezérigazgatónak is ki kell szednie a labdát a kapuból, ha gólt kapott.

Ráadásul nem is kell sokat költeni annak, aki ki szeretné próbálni, egy komplett készlet - játékosokkal, labdával, pálcákkal, kapuval - 4400 forint. Persze van, akit éppen a sportág viszonylagos puritánsága riasztott el, egy anekdota szerint egy dúsgazdag arab üzletember azért nem látott fantáziát a játékban, mert a hírneve miatt nem engedhette meg magának, hogy ilyen olcsó sportot űzzön.

Hogy miért lett a gombfociból szektorlabda? Az elnevezés viszonylag új, korábban az asztali labdarúgás volt a gombfoci hivatalos neve, de mivel ez a szó a subbuteo (asztali focijáték, amelyben kézzel lökdösve kell a keljfeljancsiszerű játékosokkal a labdát a kapuba juttatni) és a csocsó angol nevében is szerepelt, így ideje volt új elnevezés után nézni. A szektorlabda név a hagyománytisztelet jegyében született, mivel 1918-ban már létezett Budapesten egy Szektor Klub nevű baráti kör, ez a társaság alkotta meg a sportág legfontosabb szabályát, a passzolásra vonatkozó szektorszabályt.

A legfontosabb szabályok: - A játékot két ember játssza egy zöld színű, fehér színű futballpálya vonalazású, 120 x 180 cm-es méretű, szegéllyel ellátott asztalon (versenypályán), amely két db 5 cm magas, 13 cm széles és 8 cm mély kapuval van ellátva. A pálya felületét hintőporos törlőeszközzel tisztítják meg a szennyeződésektől. - A versenyzők egyéni felszerelései: 10 db mezőnyjátékos bábu (méretük: maximum 5 cm átmérőjű és 2 cm magasságú) és 1 db kapus bábu (mérete: maximum 5 cm átmérő és 2,5 cm magasság), ezenkívül szektormérő, labda, nyomópálca. - A játékszabályok között valamennyi futballszabály megtalálható a les kivételével. - Egy mérkőzés kétszer tizenhárom percig tart, félidőben két perc szünettel. A mérkőzéseket a játékvezető vezeti. - A játék középkezdéssel kezdődik, majd a versenyzők felváltva léphetnek egyet-egyet. Lépésnek a bábu mozdítása számít. A bábukat mérkőzés közben mozgatni csak a pálya felületén csúsztatva szabad, azokat tolni vagy húzni tilos. A bábukat mozgatni szabad kézzel (pöcköléssel, vagy körömrányomással), illetve nyomópálcával lehet. - A bábukat mérkőzés közben a pályáról felemelve tetszőleges helyre helyezni csak gól és kapukirúgás után szabad. Ezt nevezzük helyezésnek. Helyezni elsőként a középkezdést, illetve a kirúgást végző félnek lehet, ellenfele ehhez alkalmazkodik úgy, hogy bábuit 5 cm-nél közelebb nem helyezheti a már lehelyezett bábukhoz. - A játék során labdavezetés nincs, azonban a labdát passzolni lehet. Kétféle passzolási szabályt különböztetünk meg: a közelségi szabályt és szektorszabályt. - A közelségi szabály alkalmazásával lépésünk után plusz egy lépést nyerhetünk. Ilyenkor ellenfelünk egyszer kimarad a lépésből. Akkor jár nekünk a plusz egy jutalomlépés, ha mezőnyjáték során a labdát közelebb passzoljuk valamelyik saját bábunkhoz, mint az ellenfelünk bármely bábujához. Ilyenkor csupán a labdához legközelebb álló bábunkkal léphetünk, hiszen ő kapta a labdát. Erre mondjuk, hogy "közelséget adtam". A közelség elérése miatti plusz egy lépésünket meglépve ellenfelünk következik lépésre. Tehát közelségből nem érhető el újabb közelség. A közelség csak akkor érvényes, ha a labda a lépésünk előtt a saját térfelünkön volt és ott is maradt, illetve csúszása során nem ért hozzá más bábuhoz sem. - A passzolás, illetve a plusz jutalomlépés elérésének másik formája a szektorszabály alkalmazása. Szektornak nevezzük az egyes bábukat körülvevő 4,5 centiméteres övezetet. Szektort adni annyi, mint bepasszolni a labdát az egyik bábunkkal egy másik bábunk szektorövezetébe, vagyis a bábu szélétől mért 4,5 cm távolságon belülre. Az érvényes szektor elérésének feltétele az is, hogy passzolás közben a labda az átadást fogadó bábun kívül nem érhet hozzá más bábuhoz. Míg a közelségi szabálynál csupán egy plusz jutalomlépés érhető el, addig a szektor szabály alkalmazásánál végtelen számú. Tulajdonképpen annyi, ahány szektort egymás után adunk. Ilyen módon bármennyiszer is léphetünk folyamatosan egymás után anélkül, hogy ellenfelünk közben akár egyszer is léphetett volna. Természetesen csak addig passzolunk bábutól bábuig, amíg nem sikerül az ellenfél térfelén egy gólszerzésre lehetőséget adó helyzetet elérni. Ilyenkor már nem a további passzolás lesz a cél, hanem kapura lövünk, hogy gólt érhessünk el. Közelségből nem érhető el szektor, és szektorból sem közelség! Szektorból szektor viszont végtelen számban.

Ha valaki felső kapufát lő, az az idegesség jele

Ahogy a futballnak is a passzolás, a gombfocinak a szektor a lelke, ha ugyanis egy játékos meg tudja oldani, hogy folyamatosan a bábukat körülvevő 4,5 centiméteres területre passzoljon, akkor az ellenfél nem tud labdához jutni. Itt jelenik meg a taktika szerepe, Horváth ugyanis azt mondja, általában az első vagy a második lövés után tudni szokta, milyen taktikát játszik az ellenfele, és erre reagálva egyből alakítani tudja a saját játékát. "A gombfoci egy szellemi és ügyességi játék, de én azt szoktam mondani, hogy ön- és emberismereti sport, mert egy lövésből meg lehet állapítani, hogy a másik milyen ember vagy milyen a hangulata. Ha a lövést elkapkodva a felső kapufát találja el, akkor az például az idegesség jele" - mondja a játék lélektani vonatkozásáról Horváth.

Amíg a legtöbb amatőr játékos körömmel szokta pöckölni a bábukat, a profi szektorlabdások szinte alig élnek ezzel a megoldással, mivel a pálcával pontosabban és erősebben lehet lőni, Horváth például csak minden tizedik érintést végzi pálca nélkül. A szektorlabdában többféle pálca áll rendelkezésre annak megfelelően, hogy a játékos passzolni vagy lőni szeretne, illetve ismert még a magasított pálca, amit akkor használnak, ha a normál pálcával nem fér oda a bábuhoz a játékos.

A lövéshez használt pálca vastagabb és strapabíróbb, hiszen sokszor olyan erővel lövik meg a játékosok a labdát, hogy a teljes testsúlyúkat beleadják. Ne gondoljunk persze vasdorong nagyságú eszközre, a pálca leginkább egy vonalzóhoz hasonlít. Horváth azt mondja, nyolc évig kereste azt, amelyik számára igazán kézre áll, ő a 3,25 mm vastagságú, plexiből készült eszközt preferálja.

"Mindig be kell lőnöm a labdát"

"Régente évi ezer meccset játszottam, most már nem edzek, illetve az az edzés, ha a vevőknek vagy a játékra kíváncsi embereknek megmutatom, hogyan kell lőni" - mondta Horváth, mikor arra kérdeztük, mennyit szokott gyakorolni. "Az nem zavar, ha a vb-döntőn kihagyok egy helyzetet, mert tudom, hogy lesz még alkalom kivédekezni az ellenfél támadását, viszont ilyenkor, amikor ismeretlen embereknek mutatom a játékot, mindig be kell lőnöm a labdát, mert a hitelesség a tét."

A mozdulatokat figyelve ezzel nincs is probléma, a labda tényleg úgy és arra megy, amerre Horváth előre bemondta, persze aki a Fábry-showban a félpályáról gólt lőtt a felső sarokba úgy, hogy mindössze két labdányi hely volt a játékosokkal és kapusokkal telepakolt kapuban, vagy a thaiföldi király születésnapi ünnepségén ugyanezt elsőre megcsinálta, annak máskor sem remeg meg a keze.

Egy sikersportág születése

Ahány társaság, annyi szabály - a gombfoci hőskorában ez volt a jellemző, nem is csoda, hogy amikor az ötvenes években a baráti társaságok összejöttek, hogy játszanak egy jót, a házigazda rendszerint el is verte a vendégeket. 1958-ban aztán mintegy kétszáz baráti kör összefogott, és egy budapesti étteremben lefektették a versenyszerű gombfocizás alapjait, majd később kiírták az országos bajnokságot egyéniben és csapatban, és ezzel elérték, hogy a sportág néha az újsághírekbe is bekerült.

A jelenleg is érvényes szabálykönyvet 1964-ben alkották meg, azóta mindössze néhány finomítást hajtottak végre rajta. Hivatalosan 1989-ben vált sportággá a gombfoci, amikor megalakult a Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség, 1993-ban pedig a jelenleg huszonhárom tagországot tömörítő nemzetközi szövetség is létrejött, egy évvel később aztán sor került az első Eb-re, 1996-ban pedig lebonyolították az első világbajnokságot.

Külön szakág született a Brazíliában játszott változatból

A világeseményeket a magyarok uralták, az eddigi hat Eb-n és öt vébén egyéniben csak magyar játékosok végeztek a dobogón, és a csapatversenyben is csak az ezüst- és bronzérem volt kiadó, az aranyat mindig oda lehetett adni előre honfitársainknak. Hogy mitől jobbak a magyarok ennyivel a mezőnynél? Horváth szerint a magyar ember eleve szeret vetélkedni, ehhez jön még a színes, kreatív, virtuóz stílus, ami korábban a labdarúgásban is megfigyelhető volt, amikor a grundfoci begyűrűzött a nagypályára. Persze az is hozzátartozik a magyarok tarolásához, hogy a világon nagyjából kétezer szektorlabdást tartanak számon, és Horváth szerint ebből ezer-ezerötszáz magyar, de Ausztráliában, Nigériában vagy Brazíliában is vannak igazolt játékosok.

Sőt a brazilok valóságos gombfoci-nagyhatalomnak számítanak, igaz, feléjük némileg más szabályokkal játszanak, a filcből készült labda például nem korong alakú, hanem olyan, mint egy kicsinyített focilabda. A másik jelentős különbség, hogy náluk a passzolás helyett labdavezetésről beszélhetünk, és egymás után maximum tizenkétszer érintheti a labdát a játékos. Horváth azt mondja, maga a labdavezetés könnyű, de lőni, főleg pontosan lőni a labda miatt sokkal nehezebb. A brazil stílus annyira meghonosodott, hogy immáron külön szakágként létezik, a tavalyi vébén és az idei Eb-n is rendeztek különversenyt a tizenkét érintéses verzióból.

Ráadásul a brazíliai népszerűséget - csak Sao Paulóban tízezer regisztrált szektorlabdás van - igyekszik meglovagolni a nemzetközi szövetség, a 2012-es világbajnokság Rióban lesz, majd két évvel később a focivébével párhuzamosan Világkupát szerveznek Brazíliában. Horváth reményei szerint a szektorlabda felkerülhet a 2017-es Világjátékok programjára is.

"Más népek büszkék arra, amit ők adtak a világnak"

Magyarországon jelenleg 40 klub működik, az országos bajnokságon általában száz fő körül szokott lenni a nevezők létszáma, öt meccs a minimum, amennyit egy induló az ob-n játszik. A válogatottba kvalifikációs versenyek alapján lehet bekerülni, vagyis meg kell küzdeni azért, hogy az általában biztosnak tűnő aranyérmet az aktuális világeseményen valaki megszerezhesse.

Horváth nagy szívfájdalma, hogy úgy érzi, itthon nem becsülik meg eléggé a sportágat, miközben "bármerre megyünk a világban, szétszednek minket". "Húsz éve állami támogatás nélkül létezünk, és nem értem, az állam miért nem képes odavetni egy-egy morzsát minden sportnak. A gombfoci az egyetlen magyar eredetű sportág, és az, hogy nem kapunk támogatást, merénylet a nemzeti érzelem ellen. Más népek büszkék arra, amit ők adtak a világnak. Amikor egyszer Magyarországon járt az ír sportbizottság elnöke, vendégül látták a parlament sportbizottsági ülésén, ahol beszédében hosszasan mesélt országa nemzeti sportjáról, a gael futballról. A gombfoci számunkra egy kulturális érték, és várjuk a hungarikumról szóló törvényt, hátha benne leszünk" - mondja az elnök, aki tisztában van azzal, hogy a gombfoci nehezebben eladható, mivel jobb játszani, mint nézni.

Azért vannak törekvések arra, hogy a nézőket a lehető legjobban kiszolgálják, a nagy versenyeken például hozzáértő szpíker kommentálja a meccseket, és a kivetítőkön lassításban is meg lehet nézni a jeleneteket. A gombfocival foglalkozók tehát komolyan veszik a sportot, a további sikerhez már csak az kell, hogy mások is felfedezzék.