A neve elhallgatását kérő tornász a Népszabadságnak számolt be az őt ért traumáról.
Elmondása szerint, ha az edzéseken olyan akrobatikus elemeket mutatott be tizenegy-két éves korában, amelyekhez segítségre volt szüksége, a férfi keze gyakran eltévedt.
Le- vagy felcsúszott, tehát a lába közé nyúlt, illetve a mellét tapogatta.
Nem ő volt az egyetlen, a társai is hasonló bánásmódot tapasztaltak. Egymás között gyakran beszéltek is a dologról, de nem szóltak senkinek, csak a maguk módján próbáltak védekezni.
Igyekezték elkerülni például, hogy az edző hozzájuk érjen, például úgy, hogy egy-egy ugrás után nem álltak be szabályosan – mell, fenék ki, has be –, hanem a leérkezés után gyorsan eliszkoltak.
A Népszabadság szerint az egykori tornászlány történetét mások is megerősítették, mert a férfi egy általános iskolában testnevelőként is dolgozott, ahol „a jóképű és sportos alkatú, a harmincas éveinek derekán járó tanár bácsi
nagyobb érdeklődést mutatott a »tüdős« lányok iránt”.
A tornász szerencsésnek tartja magát, hogy csak tapogatásig fajult a molesztálás, de a gyerekkori emlékei a mai napig kísértik.