Akik miatt a lelátót érdemes figyelni a meccseken

Minden futballmérkőzésnek megvannak a saját egyéniségei a pályán és a lelátón is. Ismerkedjenek meg a spanyol dobossal, akit mindent feladott a futball miatt, a holland tábornokkal, aki egy vb-bronzéremmel lett gazdagabb, a kaszkadőrnek is beillő kolumbiai madáremberrel, a 2014-es vébé legszomorúbb brazil drukkerével és egy franciával, aki a kakasa nélkül el sem indul a meccsre.

A brazil a vb-trófeával

A brazíliai focivébé egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a németek éppen feltörölték a pályát a hazai csapattal, miközben a kamera egy brazil szurkolót mutatott, aki a sírás határán állva szorította magához a vb-trófeát.

Clovis Acosta Fernandes, tavalyi haláláig, a brazil csapat egyik leghíresebb szurkolója volt, aki 1990 óta minden vébén a helyszínen szurkolt a selecaónak.

Fernandes az 1990-es olaszországi vb előtt eladta a pizzériáját, hogy legyen pénze kiutazni.

Végül összesen 60 országba kísérte el a brazil válogatottat, több mint 150 meccsét látta a helyszínen.

Nem akart megválni tőle, de a németek másképp gondolták Forrás: AFP

"Emlékszem, az 1970-es vébét még gyerekként néztem, és arra vágytam, hogy egyszer a részese legyek egy ilyen élménynek, de csak húsz évvel később adatott meg, hogy eljussak a tornára. A bennem lévő szenvedély, amit egészen odáig magamba fojtottam, egyszerre hatalmas erővel előtört, és az érzés azóta sem múlt el" – mondta még a 2014-es vébé előtt, amikor a FIFA stábja egy rövidfilmet forgatott róla.

Mindig megtalálta a kamera

Jellegzetes bajszával és a mindig magánál tartott vb-trófeával Fernandes igazi jelenségnek számított, akit mindig megtalált a lelátón a kamera, ráadásul kétszer is megadatott neki az élmény, hogy ott volt, amikor a brazilok megnyerték az igazi kupát.

Az már a sors fura fintora, hogy nem valamelyik győzelem után lett világszerte ismert, hanem a németek elleni 1-7 alkalmával, amikor

egész Brazília fájdalma ott tükröződött az arcán.

Az utolsó tornája a tavalyi Copa América volt, amelyen a brazilok újra leszerepeltek, a negyeddöntőben kikaptak Paraguaytól. Fernandes kilenc évig küzdött a veserákkal, amely tavaly szeptemberben győzte le.

A spanyol a dobjával

"Feláldoztam mindent a futballért: a családomat, az üzletet, a pénzemet, tényleg mindent. De ha holnap újra döntenem kellene, ugyanezt az utat választanám. Semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az országodat képviseled" – mondta egyszer Manuel Cáceres Artesero, vagy ismertebb nevén Manolo, aki hatalmas dobjával valósággal hozzánőtt a spanyol válogatotthoz.

Csapatát kilenc vébén és hét Európa-bajnokságon biztatta a lelátóról,

saját bárjában – amely a valenciai Mestalla-stadionnnal szemben található – pedig a válogatott játékosok mellett a királyi család tagjaival pózol együtt a fotókon.

Csinálja a hangulatot a lelátón Forrás: AFP

"Az egész 40 évvel ezelőtt kezdődött. Huescában nőttem fel, ahol nagy hagyománya van a dobolásnak, így én is elkezdtem. Eleinte csak helyi csapatok meccseire jártam, először 1979-ben jártam a válogatottal külföldön, amikor Cipruson játszott a csapat. Igazából az 1982-es vébén kezdtem el követni a válogatottat,

stoppal jutottam el a meccsekre, és összesen 16 ezer kilométert tettem meg.

Pénzem nem volt, az emberek elutasítottak, de nem adtam fel, és most már megölelnek, ha látnak" – mesélte Manolo,

aki egy nap azzal szembesült, hogy a családja elhagyta.

"Hogy miért? Mert elhanyagoltam őket, mivel állandóan a spanyol csapat mellett voltam.

Tagja lett a spanyol küldöttségnek

Manapság hihetetlen népszerű a spanyol csapat, amiben nagy szerepe van az elmúlt évek kiugró sikereinek, a két Eb- és a vb-győzelemnek, de nem volt ez mindig így. "Volt olyan, hogy rajtam kívül alig volt néző a stadionban, csak vertem a dobot, de nem volt, aki szurkoljon. Mostanra ez teljesen megváltozott".

Olyannyira, hogy Manolónak már nem kell stoppolnia, tagja a hivatalos spanyol stábnak.

Fizetik a repülőjegyét, a szállást és a meccsjegyét, ő pedig nagyon hálás azért, hogy az általa félistenként tisztelt játékosokkal utazhat, akiknek jólesik az általa vezényelt szurkolás. Manolót zavarta, hogy sokan ingyenélőnek titulálták a kitüntetett szerep miatt, pedig 2008-ben a saját költségén egy zenekart is elvitt magával az Eb-re. 2010-ben pedig olyan beteg lett, hogy Dél-Afrikából haza kellett utaznia, de még időben meggyógyult, így élőben láthatta Iniestáék történelmi győzelmét. "Most már meghalhatok" – mondta, miután Iker Casillas felemelte a trófeát.

A kolumbiai madár

Emlékeznek arra az őrült fazonra, aki Kolumbia mérkőzésein színes ruhába öltözve, hatalmas szárnyakkal jelent meg a lelátón? Gustavo Llanos a becsületes neve, és amolyan kabalafigurája ő a dél-amerikai csapatnak, aki minden meccsen keselyűnek öltözve jelenik meg, ez ugyanis Kolumbia nemzeti jelképe.

Llanos nem csak a vizuális élménnyel sokkol, néha kaszkadőröket megszégyenítő módon röpköd a stadionban vagy legalábbis úgy tesz a lelátóra felfüggesztett kötél segítségével. Llanosnak sem kell a szomszédba mennie, ha a fanatizmusról van szó,

jogászhallgatóként hagyta ott az egyetemet az 1990-es világbajnokság miatt.

Nem valószínű, hogy gyorsan elkészül a meccsek előtt Forrás: AFP

Gyakorlatilag minden pénzét elköltötte a repülőjegyre, így hol vasútállomásokon, hol parkokban, hol az utcákon aludt, és napokig nem evett. A 90-es években Kolumbia minden vébén résztvevő volt, de aztán hosszú szünet következett, legközelebb csak a 2014-es brazíliai tornára jutott ki a csapat. Ez azonban nem gátolta meg Llanost abban, hogy a köztes tornákon is megjelenjen.

Llanosnak

külön stylistja van,

aki gondoskodik róla, hogy a madárjelmezhez kellően extravagáns frizura társuljon. A legnagyobb élménynek a 2001-es Copa América-győzelmet tartja, a második helyre pedig azt rakta, amikor 1994-ben az U23-as csapat Amerika bajnoka lett.

A holland tábornok

A holland szurkolók bevált szokása, hogy a nagy tornákon közösen vonulnak a meccsek előtt a stadionban, és hihetetlen látványt nyújt a narancsszínű tömeg. Ennek a brigádnak 1988 óta visszatérő szereplője a többiek által csak tábornoknak nevezett Winfried Witjes, aki narancsszínű egyenruhájában csak úgy vonzza az emberek tekintetét.

A tábornok nélkül nincs holland meccs Forrás: AFP

Witjes 1988 óta a hollandok meccseinek 80 százalékán ott van, legyen szó felkészülési találkozóról vagy nagy világeseményről, úgyhogy számára igazi drámával ért fel, hogy a csapat csúnyán kisiklott a selejtezők során, és így nem jutott ki Franciaországba. Az Elst nevű kisvárosból származó férfi civilben egy ruhaüzlet menedzsere, és hétből hét napot gürizik, hogy megkeresse a pénzt az utazásokra.

Van Persie gólt lőtt a magyaroknak, a mezt neki adta

Családja nincs, úgyhogy ha nem dolgozik, akkor folyamatosan a futball körül forog az élete, és van egy magyarokkal kapcsolatos nagy élménye is: amikor 2011-ben a holland válogatott 4-0-ra győzött a Puskás-stadionban ellenünk, a negyedik gólt szerző Robin van Persie Witjesnek adta a mezét, meghálálva a szurkoló kitartását és fanatizmusát.

Witjes szurkolói alteregóját annak köszönheti, hogy Fehéroroszországban járva beszerzett egy katonai tányérsapkát, és a többiek emiatt elnevezték tábornoknak. A holland futballkultúrában

az 1988-ban a válogatottat Eb-győzelemig vezető Rinus Michelsnek volt a beceneve a tábornok,

Witjesből pedig a narancs tábornok lett, aki a sapka mellé csináltatott magának egy egyenruhát is.

Amikor a 2014-es vébé előtt anyagi gondjai adódtak, a többiek összefogtak, és pénzt gyűjtöttek, hogy a tábornok is eljusson Brazíliába. Ahol az Oranjee bronzérmesként zárt, Witjes pedig ismét ereklyét kapott Van Persie-től: a bronzérmet és a csapatkapitányi karszalagot.

A francia a kakassal

Amikor 1998-ban világbajnoki címet szerzett a francia válogatott, egyesek fanyalogtak, hogy miféle francia csapat az, amelynek a balhátvédje baszk, a belső védője ghánai, az egyik középpályása új-kaledóniai, az irányítója kabiliai arab, a csatára pedig argentin felmenőkkel bír?

Azóta már a német is ilyen multikulturális, így ma már az sem számít furának, hogy az Algériában spanyol anyától és francia apától született Clement Tomaszewski a francia csapat emblematikus szurkolója.

Baltazár idei Eb-szereplése egyelőre kérdéses Forrás: AFP

Tomaszewski 1982 óta elkötelezett drukkere a kékeknek, de Franciaország az 1998-as, hazai rendezésű vébén figyelt fel rá, amikor az Antibes-ból származó férfi egy kakassal, Baltazárral jelent meg a lelátón.

Búcsúzni készül

A választás nem véletlen, hiszen a kakas a francia válogatott címerállata. Tomaszewski úgy tervezi, hogy az idei Európa-bajnokság, amely neki a hatodik a sorban, lesz a búcsúja a nemzetközi porondtól, utána az unokáival és a bonsai fáival szeretne foglalkozni.

Egyelőre viszont még gőzerővel készül a nagy eseményre, de a hangulata meglehetősen borús,

miután kapott egy levelet az UEFA-tól, amelyben azt írják, nem viheti be Baltazárt a stadionba.

"Ha ő nem mehet be, akkor én is kinn maradok" – mondta a 68 éves Tomaszewski, aki eddig 226 találkozón szurkolt a helyszínen a francia válogatottnak, és sohasem volt gondja abból, hogy a kakast is vitte magával. Az UEFA-levél után abban bízik, a biztonsági emberek szíve meglágyul majd, ha megjelenik a stadionnál, a francia meccsekre ugyanis természetesen jó előre beszerezte a jegyeket.

A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom.