Az esélytelen esélyes
Nem minden alap nélkül gondolták néhányan, hogy ha valaki megállíthatja Rafa Nadalt a mai mezőnyből, akkor az pont Stan Wawrinka. Vasárnapig, három év alatt, háromból három döntőt nyert Grand Slamen, mint a mesében – ő volt, aki 2015-ben legyőzte a RG-fináléban Novak Djokovicot, arra sem fogadtak volna sokan.
Bizonyult már jobbnak Nadalnál GS-döntőben (Australian Open, 2014), és egyszer salakon is (Róma, 2015), de Melbourne-ben a mallorcai sérülten állt ki ellene, 2015 pedig talán a leggyengébb salakos szezonja volt. Igazából nem is az eredmények, a múlt miatt érezhették azt páran, hogy nem teljesen lefutott a döntő kimenetele. Stan Wawrinkának megvan a játéka ahhoz, hogy ha jó napja van, akkor bárki ellen képes a csodára, az elmúlt három évben ezt többször bizonyította, még Roger Federer ellen is. T
ermészetesen sokkal több minden szólt Rafael Nadal diadala mellett.
Elég csak arra emlékezni, hogy soha nem kapott még ki RG-döntőben, és játszmavesztés nélkül jutott el az idén a fináléig.
Rafa Nadal nyerte a sorsolást és az adogatást választotta. Magabiztosan kezdett, pontot sem vesztett, de a második szerva-gémjében azért hárított egy fogadóelőnyt. Ha ekkor valaki azt mondja, hogy a svájcinak ez volt az első és egyetlen bréklabdája, talán még Tony Nadal sem veszi komolyan. Pedig ez történt. A következő játékban Wawrinka még tartotta magát, négy fogadóelőnyt semlegesített, de 20 perc masszírozás, puhatolódzás, altatás után, 2:2-t követően,
Nadal sebességet váltott, és gyakorlatilag állva hagyta ellenfelét.
Wawrinka tett ugyan néhány kísérletet, hogy felzárkózzon, de Nadal teniszét játszották, aminek az eredménye 6:2, 3:0 lett.
Ettől kezdve tényleg az volt a kérdés, hogy Stan Wawrinka úgy jár-e, mint Nadal első hat párizsi áldozata az elmúlt két hétben, és beleszalad egy megalázó vereségbe, vagy kitalál valamit és legalább izgalmassá teszi a döntőt. Pontosan tudta, mit beszél, amikor pénteken úgy fogalmazott, a teniszben a legnagyobb kihívás Rafa ellen játszani a Roland Garroson.
A folytatásban Wawrinka hozta az adogatójátékait a szettben, de jellemző a frusztrált állapotára, hogy amikor 5:3, 30:15-nél elbukott egy látványos labdamentet, campingszékként hajtotta ketté az ütőjét. A döntő 1 óra 26 perce tartott és Rafa Nadal 6:2, 6:3-ra vezetett. Talán a legbeszédesebb statisztikai adat, hogy ennyi idő alatt Nadal 18 nyerőt ütött, míg Wawrinka tízet (Andy Murray ellen, pénteken 87-et.)
Mondhatnánk, hogy a 3. játszma elején pecsételődött meg a svájci sorsa, amikor egyből elbukta az adogatását 15-re, de ez már jóval korábban bekövetkezett.
Stan Wawrinkának ezen a délutánon nem volt kapaszkodója, visszaútja a meccsbe.
Esetleg abban reménykedhetett, hogy Nadal megtorpan, de ennek semmi jelét nem mutatta a spanyol.
Wawrinka ütőt is tört:
A mérkőzés, a döntő egyre inkább bemutató jelleget öltött. Nadal csillogott, parádézott, és ehhez jó partnernek bizonyult a lassan, de biztosan teljesen megtörő Wawrinka, aki küzdött becsülettel, de képtelen volt fogást találni a műfaj királyán. Azért ne feledjük, hogy Rafael Nadal verte Roger Federert is 6:1, 6:3, 6:0-ra a Roland Garroson, döntőben (2008.)
A szurkolóknak ezúttal nem jutott dráma, izgalom. Helyette láthatták a tenisz történetének legnagyobb, legsikeresebb salakpályás bajnokát, legendáját, aki előttük nyerte meg tizedszer a French Opent.
Rafael Nadal, még pénteken mondta, hogy igazából a kilenc a kedvenc száma, de a tízet is szereti. Monte-Carlo és Barcelona után ez a harmadik verseny ahol tizedszer ért a csúcsra.
Ez a 15. Grand Slam-győzelme, amellyel megelőzte az örökranglistán a második Peter Samprast.