Drágább volt, mint egy aranylabdás, és egy Bolond a példaképe - Marco Rossi-portré

Játékosként játszott klasszis csapatban világsztárok között, edzői példaképe is egy legenda, de hazájában soha nem kapta meg azt a lehetőséget, amire vágyott. Magyarországon viszont igen, és élni is tudott vele: klubedzőként már beírta a nevét a magyar foci történelemkönyvébe, és most a válogatott élén is erre készül. A pályán és civilben is kendőzetlenül őszinte, amit nem mindenki visel jól, de meggyőződése, hogy csak ez viheti előre a dolgokat. Portré a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányáról, Marco Rossiról.

Marco Rossi 1964. szeptember 9-én született a Torino közelében lévő Druentóban. A piemonti tartományi székhely nagy múltú, de a Juventus mellett már a hetvenes-nyolcvanas években is kevesebb reflektorfényt kapó csapatában, a Torinóban kezdett el focizni. Itt járta végig a fiatalok szamárlétráját, majd mutatkozott be az első csapatban az 1983-84-es idényben, amikor a csapat végül az ötödik helyen zárt a bajnokságban. A Torónak jól ment, Rossinak viszont mennie kellett: egy Dél-Olaszországban (Campania, Catanzaro) tett kitérő után 1988-ban kvázi hazatért, miután aláírt a Bresciához, ahol a következő öt szezont töltötte.

Marco Rossi a Brescia mezében Forrás: Origo

Ennél hosszabb időt eddigi pályafutása egyetlen állomáshelyén sem töltött, sem játékosként, sem edzőként. Középső védőként 164 bajnoki mérkőzésen tíz gólig jutott, ami egészen szép teljesítmény.

Világsztárokkal egy csapatban

Pályafutása legszebb éveit töltötte a lombard klubnál: a román edzőlegenda, Mircea Lucescu érkezésével a Brescia az olasz másodosztály egyik legprímább csapata lett, azok után meg pláne, hogy

a Real Madriddal szakító Gheorghe Hagi hallgatott a mesterre, és a Serie B-ben kezdte el magát újra felépíteni

(ami olyan jól sikerült, hogy egy barcelonai szerződés lett a vége, de ez egy másik sztori). A lényeg: a Brescia megnyerte az 1991-92-es másodosztályú bajnokságot, és feljutott a Serie A-ba, ahonnan ugyan rögtön ki is esett, Marco Rossi azonban nem tért vissza a csapattal a Serie B-be.

Inkább aláírt a 90-es évek első felének európai szinten is egyik legjobb csapatához, a Sampdoriához. A genovaiak 1989-ben és '90-ben is bejutottak a Kupagyőztesek Európa-kupájának (KEK) a döntőjébe, utóbbi kiírást meg is nyerték, 1992-ben pedig hosszabbításban kaptak ki a Barcelonától a BEK-döntőben.

Ruud Gullitért (jobbra) sem fizetett annyit a Sampdoria, mint Marco Rossiért Forrás: AFP/Yoshikazu Tsuno

A tervek ezúttal sem voltak kisebbek, ezért is szerezhették meg Rossit, az angol válogatott csatárt, David Plattet, valamint a Milan holland csillagát, Ruud Gullitot. Lehet, hogy utóbbi pályája már túl volt a zeniten, de ettől még tény:

a holland aranylabdásért 1,14 milliárd, míg Rossiért 2,5 milliárd lírát fizetett a Samp (előbbi nagyjából 740 ezer, utóbbi 1,6 millió dollár volt akkor, euró még nem létezett) ,

amely egy bombaerős kerettel vágott neki az 1993-94-es idénynek: Pagliuca, Nuciari, Sereni (kapusok); védők: Mannini, Vierchowod, Sachetti, Rossi, Bucchioni, Dall' Igna; középpályások: Serena, Salsano, Evani, Katanec, Jugovic, Platt, Lombardo; támadók: Mancini, Gullit, Bertarelli, Amoruso, Bellucci, Sala.

Két szezont töltött Genovában, az első idényben bronzérmes lett a csapattal, a második év viszont már csalódást hozott, csak a nyolcadik helyen zárt a Samp, Marco Rossi pedig nagy döntést hozott:

31 évesen elhagyta Olaszországot, és meg sem állt Mexikóig,

ahol a Marcelo Bielsa által irányított Club América játékosa lett. Csak egy szezont töltött a csapatnál, de ez is elég volt, hogy az argentin Maestro a példaképévé váljon:

„Bielsa 1995-ben a Newell's Old Boysnál és az Atlas Guadalajara csapatánál szerzett tapasztalatokkal érkezett az Américához, amelyik az első számú csapat Mexikóban.

Már akkor is „Bolond"-nak (El Loco) nevezték, mert szinte már mániákusan, a megszállottságig precízen dolgozta ki a taktikát.

Volt egy irodája a klubházban, ahol a nap bármely szakában megtalálható volt, ahogy éppen VHS kazettákról focimeccseket néz."

Az egyik példakép, Marcelo Bielsa chilei szövetségi kapitányként a 2010-es vb-selejtezők idején Forrás: PHOTOSPORT/ANDRES PINA/PHOTOSPORT/Andres Pina/Photosport

Rossiban is megvan ez az apró részletek iránti fogékonyság, ahogy ebben a cikkben írják, minden további nélkül előfordulhat, hogy egy nap megnéz élőben két meccset, majd egy harmadikat a tévében, a negyediket pedig internetes streamen követi.

Az Origónak 2017-ben adott interjúban Rossi nem cáfolta, hogy pontosan így dolgozik. A családja továbbra is Olaszországban él, néha meglátogatják őt Budapesten, de jobbára egyedül van, ilyenkor pedig csak a foci létezik a számára.

„Magyarországon számomra csak a futball létezik. Sokan azt gondolják, hogy egy edző munkája napi egy-két tréningből és a hétvégi mérkőzésekből áll, de ez nem igaz.

Számomra reggeltől estig csak a futball létezik. Ha nem edzést tartok, akkor mérkőzésterveket készítek, meccseket nézek és elemzek, vagy egyéb teendőket intézek.

Magyarországon kizárólag a futballnak élek."

Rossi játékoskarrierje nem ért véget a mexikói kaland után: játszott még egy szezont az Eintracht Frankfurtban, az éppen élvonalbeli Piacenzában, majd az Ospitaletto, végül pedig a Salo következett, ahonnan 2000-ben vonult vissza. Három évvel később már a kispadon találjuk, a Lumezzane edzőjeként, ahonnan a Pro Patria, a Spezia, a Scafatese és a Cavese csapatán át vezetett az útja Magyarországra.

Házhoz megy a lehetőségért

„Olaszországban csak a harmadosztályban számoltak velem. (...)

Nem látok rá semmi esélyt, hogy Olaszországban edzőként bármilyen lehetőségem lesz a jövőben.

Nem nagyon kaptam még ajánlatot, de nem is számítok rá. Ha egy olasz szám hív, az valószínűleg egy családtagom lesz" – mondta a már idézett interjúban.

Marco Rossinak jóból és rosszból is kijutott első kispesti időszakában Forrás: MTI/Kovács Tamás

Honfitársa, a kispestieknél akkoriban sportigazgatóként dolgozó Fabio Cordella – ahogy fogalmazott: az erős ellenszélben – csábította Budapestre, de ha valóban voltak is fenntartások az akkor már évek óta az éppen a Manchester Cityt irányító Roberto Mancini konzulenseként (a Sampdoriában együtt töltött évekből datálódik a barátság) dolgozó olasszal szemben, azok gyorsan eloszlottak. A Honvéd 2013-ban a Győr kizárása után 30 meccsen 52 pontot gyűjtve a harmadik helyen végzett a bajnokságban, ami két évtized óta a legjobb kispesti bajnoki szereplés volt. A csapat a nagy példaképekhez, Bielsához és Lucescuhoz méltóan szervezett volt, és egyáltalán nem olaszos focit játszott.

„Sokan próbálják rásütni a Honvédra, hogy védekező futballt játszik, pusztán azért, mert olasz edzője van. A Honvéd egyáltalán nem olaszos, hanem egy modern futballt játszó csapat, erről árulkodnak a statisztikák is. A Videotonnak, a Vasasnak vagy a Ferencvárosnak is támadófutballal mentünk neki, meg lehet nézni, hány támadást vezettünk" - mondta 2017-ben a csapat stílusáról.

Rossi nem szeret 0-0-ra játszani, inkább egy jó olaszos 1-0 legyen a meccs végén a táblán. Ugyancsak nem szeret mellébeszélni, őszinte fickó, aki kertelés nélkül kimondja, amit gondol, mert hosszú távon mindenkinek ez a legjobb. Edzőként és magánemberként is az egyenesség híve.

Mindig kimondom, amit gondolok, emiatt sok problémám is volt az életben.

Kezdetben biztosan okoztam fájdalmat egyeseknek az őszinteségemmel, de hosszú távon a futballisták örömmel veszik, hogy minden helyzetben az igazat mondom, hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy a hátuk mögött történik valami."

Nem szeret és nem is szokott mellébeszélni Fotó: Polyák Attila - Origo

Egyszer lent, egyszer fent

A második éve már nem úgy sikerült a Honvédnál, ahogy azt ő és a klubvezetés is elvárta az Európa-liga-szerepléssel megspékelt szezontól. A nemzetközi porondtól a selejtező második fordulójában búcsúztak, a bajnokságban pedig csak a nyolcadik helyen zárt a csapat, így Rossi és a klub nem hosszabbította meg a szakember nyáron lejáró szerződését. Nem sokat kellett azonban várni, hogy visszatérjen, 2015 februárjában már ismét ő ült a kispadon.

Ezúttal viszont az volt a feladata, hogy az addigi 17 fordulóban 13 pontot szerző, és négy edzőt elfogyasztó csapatot bent tartsa az élvonalban.

A munkát elvégezte, a következő idényben újra középcsapat lett a Honvéd, hogy aztán 2017-ben, huszonnégy évvel a legutóbbi aranyérem után újra bajnoki címet ünnepelhessenek Kispesten. Az első helyről döntő meccs híven tükrözte Rossi edzői filozófiáját: szikrázóan kemény meccsen 1-0-ra verték a végül második helyen záró Videotont.

Marco Rossi az első olasz edző, aki magyar bajnoki címet nyert a csapatával Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A nagy ünneplés gyorsan nagy sírás-rívásba torkollott, Rossi ugyanis még a pezsgőzés közben bejelentette, hogy távozik a Honvédtól.

Szerettem volna nyomot hagyni a Honvéd történelemében. Bajnok lettem, így kapok majd egy fejezetet ennek a fantasztikus klubnak a történelemkönyvében.

Jó barátokat hagyok itt, nagyszerű kollégákat. A játékosok fantasztikusak voltak, sokat dolgoztak ezért a bajnoki aranyéremért. Ők tettek bajnokká engem, mert labdarúgóként semmit nem nyertem pályafutásom során. Ez az első sikerem, mások segítettek hozzá" – mondta a lefújás után, hozzátéve, hogy a kispesti szurkolókat sem fogja elfelejteni, mert mint fogalmazott, sehol máshol nem fordult még vele elő olyan, hogy ennyi ember őszintén szerette volna.

Kellemetlen árnyékot vet a szép képekre az az üzenetváltás, ami a Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway és Rossi között zajlott a távozása után.

Az új kihívás Dunaszerdahelyen várt rá, ahol azt várták tőle, hogy megismételje a Honvéddal elért sikereket, ami tulajdonképpen össze is jött neki: ahogy a piros-feketékkel, úgy a csallóközi csapattal is a harmadik helyen zárt első szezonjában, történelmi Európa-liga-induláshoz segítve a DAC-t.

Marco Rossi a DAC sáljával a nyakában Forrás: fcdac.sk

A selejtezőkön azonban már nem ő ült a kispadon, ugyanis újra „hadba hívta" a magyar foci. Ezúttal viszont már az MLSZ, amelynek Georges Leekens menesztése után sürgősen szüksége volt egy olyan edzőre, aki már bizonyított a magyar élvonalban, ismeri a játékosokat és a lehetőségeket, és akit elfogad a szurkolók többsége.

Csányi Sándor 2018. június 19-én nevezte ki Rossit a válogatott élére, a szakember szerződése két évre, 2020 nyaráig szól. A feladat nem ismeretlen, és ha ebből indulunk ki, kimondottan testhezálló Rossi számára: „a 2020-as, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra tekintettel

az MLSZ elnöksége továbbra is elvárja a remélt eredményt a válogatott szakmai stábjától,

elsősorban a selejtező sorozaton mutatott eredményesség tekintetében, másodsorban pedig egy középtávon tartósan eredményes, új, fiatal játékosokra is épülő csapat kialakítása kapcsán" – fogalmaz a szövetség a kinevezésről szóló közleményben.

Rossi az új szerepkörben is hű maradt az elveihez, miután első nyilatkozataiban leszögezte, hogy csak olyan játékosokra számít, akik szerepet kapnak a klubjukban, és nem vehet figyelembe klub nélküli focistákat, szemrebbenés nélkül hagyta ki a Nemzetek Ligája első két mérkőzésére készülő keretből a válogatott korábbi kapitányát, Dzsudzsák Balázst.

Ezúttal sem vágta könnyű fába a fejszéjét Fotó: Polyák Attila - Origo

„Felelőtlenség lenne olyasmiket ígérni, hogy hány meccset nyerünk majd meg, vagy pontosan mi fog történni az előttünk álló időszakban.

Azt viszont tiszta lelkiismerettel tudom megígérni, hogy – ahogy mindig is – ami lehetséges, mindent meg fogunk tenni a csapat sikeréért.

Számítok ebben a játékosokra és arra a vágyra, amiről tudom, hogy ott van bennük: mutassák meg mindenkinek, hogy az utóbbi időben elért eredményeknél sokkal többre hivatottak. Azt szeretném elérni, hogy ugyanolyan legyen a hangulat a válogatottal kapcsolatban, mint amilyen 2016-ban, az Európa-bajnokság alatt és után volt" – mondta már kapitányként.

Marco Rossi először szeptember 8-án Tamperében Finnország, majd három nappal később a Groupama Aréna üres lelátói előtt (zártkapus meccsen) Görögország ellen bizonyíthat a szurkolóknak.