A kajakozást még gyakorolnia kell az olajos testű tongai sztárnak

Emlékeznek a tongai Pita Taufatofuára? Senkit nem hibáztatunk, ha nem. Pedig ő volt a 2016-os riói nyári, és a 2018-as phjongcshangi téli olimpia egyik nagy sztárja. Három éve azzal keltette fel az emberek figyelmét, hogy félmeztelenül vonult hazája zászlójával a nyitóünnepségen, hogy aztán taekwondóban megméresse magát. Két évvel később sífutóként képviselte az óceániai országot, és ugyanúgy félpucéron vitte a lobogót, a zord mínuszok ellenére is. Tokióba már kajakosként is szeretne kijutni, és ehhez a szegedi világbajnokságon próbál kvótát szerezni. Elmesélte, mi a célja, milyennek látja az esélyeit, és hogy ki segíti a nem éppen hétköznapi, alig egy hete tartó felkészülését.

Amikor a Maty-éri versenypálya vegyes zónájában odamentem a segítőkhöz, akiknél le lehetett adni a nevet, kivel szeretnénk beszélni, egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy egy tongai kajakos nevét mondtam nekik. Azt válaszolták, szinte mindenki Pita Taufatofuára kíváncsi. A sportpolihisztor férfi kajak egyes 200 méteren szállt vízre először az olimpiai kvalifikáció reményében, és komoly érdeklődés övezte az erőfeszítéseit.

Először nem tudott rendesen beállni a rajtgépbe, újra meg kellett próbálnia, és amikor másodjára épphogy sikerült, a zsűri azonnal elindította a futamot, ő pedig már a startnál hatalmas hátrányba került. A 200 métert végül 58.18 másodperc alatt tette meg, ami 24.22-vel rosszabb idő, mint a futamgyőztes szerb Sztrahinja Sztefanovicsé. Fáradtan, félig mosolyogva, de talán ugyanannyira csalódottan szállt ki a kajakjából, ami a legkevésbé sem hasonlított egy versenykajakra.

Pita Taufatofua először versenyzett kajakban Fotó: Csudai Sándor - Origo

"Nagy nap volt a mai, bár rosszabbul nem sikerülhetett volna. Már a rajtnál is meggyűlt a bajom azzal, hogy beálljak a gépbe, utána már nem is tudtam másra koncentrálni. Szóval életem legrosszabb 200 métere volt, de sajnos nem irányíthatok mindent.

Afelől viszont semmi kétségem, hogy ott leszek a tokiói olimpián,

sokat kell még edzenem. Februárban is lesz egy verseny, ahol szerezhetek kvótát, az még fél év, szóval innen már csak jobb lehetek.

A tongai Pita Taufatofua a 2018-as téli olimpia megnyitó ünnepségén Forrás: AFP/Jonathan Nackstrand

Egész életemben alábecsültek, de én mindig az álmaimat követtem, két olimpiára már kijutottam, meglesz a harmadik is" - kezdte a 35 éves versenyző.

Nem voltam ideges a verseny előtt, csak az érdekel, hogy anyagilag bírjam a versenyzést, és hogy eljussak a következő állomásokra. Hat napja edzek vízen, a taekwondo-edzőm készít fel, nincs külön trénerem. Az talán nehezíti majd a felkészülést, hogy kajak mellett egyébként taekwondóban is ki akarok jutni Tokióba.

Ez persze azzal jár, hogy gyakorlatilag nem lesz életem, mindent ennek rendelek alá, aztán meglátjuk, hogy megy. Sokat segítene a helyzetemen, ha lenne egy versenykajakom, mert egyelőre egy túrakajakkal kell edzenem és versenyeznem is. Mindent magamnak finanszírozok, mert továbbra sem hisznek bennem, de ugyanez volt a phjongcshangi téli olimpia előtt is: először volt az „úgysem jut ki sífutóként", aztán jött a „szent ég, mégis megcsinálta." Ha látják, hogy fejlődök, talán mögém állnak páran.

Az elszántsággal nincs baj Fotó: Csudai Sándor - Origo

Hogy mi motiválja?

"Mindig is szerettem a vizet és a vizes sportokat, nálunk, polinézeknél ennek hagyománya van. Viszont Tongában a gyerekek egyáltalán nem kajakoznak, én pedig szeretnék jó példa lenni számukra, hátha miattam kezdik el néhányan ezt a gyönyörű sportot. A nemzetközi szövetség és a többi versenyző folyamatosan támogat, én pedig élvezem, hogy egy ilyen csodás napon varázslatos környezetben versenyezhetek" - mondta végül egy félmosollyal a harcművész-sífutó-kajakos.