"Nehezen kezdtük az Eb-t, a három skandináv csapat elleni vereség pedig megmutatta, hogy mi az, ami nem működik, illetve, hogy milyen sebességre lenne szükség. Aztán apránként előre léptünk, és több dolog is elkezdett működni. Néhány hibától eltekintve rendben volt a védekezés, jöttek a védések a kapusoktól, a végén pedig, amikor tudtuk, hogy vagy Ana Gros fog lőni, vagy a beállót keresik, tudtuk, hogy mi jön, labdákat szereztünk. Büszke vagyok most erre a csapatra."
A kapitány szerint a legfontosabb az volt, hogy a norvégok elleni vereség után képes volt felállni a csapat, és meg kell tanulniuk örülni az olyan, nehezen kiharcolt győzelmeknek is, mint a svájcia elleni volt. "Ha minden apróságnak tudnánk örülni, sokkal könnyebb lenne az életünk, ebben biztos vagyok."
A szlovénok elleni meccs, ha nem is tempójában volt egyszerűbb, de kisebb termetű ellenfelekkel kellett ütközni, és az átlövők hiányában ezúttal sokkal jobban tudtuk kihasználni a szélsőinket.
Arra a kérdésre, hogy mikor érezte, hogy megvan a mérkőzés, ezt mondta: "A 61. percben."
Amikor 2018-ban világbajnokságot nyertünk a korosztályos válogatottal, emlékszem, hogy a meccs után kiderült, négygólos vezetésünknél mindenki azt várta, hogy mikor omlunk össze. Most az egész ország azt várta, hogy majd megijedünk, és megint kikapunk. Ha így gondolkodunk, az mindig bennünk marad. Nem kell ezzel gondolkodni, játszani kell, és akkor jön az eredmény.
Hosszabb távon a kapitány ismét kiemelte, hogy a balátlövő posztra Szöllősi-Zácsik Szandra és Háfra Noémi sérülése miatt nincs megoldása, így lehet, hogy az Eb-n is néha látott három irányítós játékot kell elővenni.
Az Eb-n mutatott teljesítményekről elmondta, hogy a pályán töltött percekből jól látszott, kivel mennyire elégedett, de tudja, hogy nagyon sok minden van egy-egy jobb-rosszabb teljesítmény mögött.
Szerinte a fizikai paramétereket leszámítva erőnlétileg nem vagyunk nagyon lemaradva az elitnek számító skandinávoktól.