Vendégpilótaként Alex Zanardi is rajthoz áll a DTM augusztus végén zajló, misanói fordulóján a BMW csapatában. Az 51 esztendős olasz pilóta 1991 és 1994 között, majd 1999-ben az F1-ben versenyzett a Jordan, a Minardi, a Lotus és a Williams színeiben, de erőfeszítéseit nem koronázta siker.
A tengerentúlon az akkor még létező, rangos CART sorozatot kétszer is megnyerte, 2001-ben viszont horrorisztikus balesetet szenvedett a Lausitzringen és ennek következtében mindkét lábát amputálták. Zanardi élete egy hajszálon múlott, hihetetlen akaraterejének köszönhetően azonban visszatért és 2003-tól a neve összeforrt a BMW-vel.
Zanardi először az FIA túraautó Európa-bajnokságon (FIA ETCC) indult egy átépített BMW 320i-vel, 2004-ben már teljes szezont futott, 2005 és 2009 között pedig a ma már nem létező túraautó-világbajnokságban szerepelt a bajor márka pilótájaként. Már az első szezonjában történelmet írt, ő lett az autósport történetének első mozgássérült futamgyőztese.
Az olasz sportolóról nem túlzás azt állítani, hogy élő legenda lett, ezt a parakerékpáros pályafutása is megerősíti: 2010 óta összesen 4 olimpiai aranyérmet és 10 világbajnoki címet nyert.
A BMW-nél azonban úgy gondolhatták, hogy nincs még vége márkanagykövetük autóversenyzői korszakának sem, ezért már korábban visszahívták Zanardit, hogy a GTE-kategóriás M8 volánja mögött részt vegyen a 2019-es daytonai 24 órás versenyen és a Jens Marquardt, a BMW M Motorsport igazgatója a DTM-ben is vendégszereplést ajánlott neki.
„Nagy izgalommal várom az elkövetkezendő próbatételt, nem csak a misanói versenyek, hanem a felkészülés miatt is – mondta Zanardi egy sajtóbeszélgetésen, amelyen a GPhírek is részt vett a Hungaroringen. – A visszajelzések nagyon pozitívak, sok mosolyt látok és sokan örülnek, hogy a köreikben vagyok, ez természetesen nagyon örömteli.”
Ami nem vidít fel, az a mezőny versenyképessége, mert az hihetetlenül magas szinten van!
– nevetett az olasz sportoló. – Ez nem olyan, mint a GT-versenyzés, ahol a mezőny fele régi motorosokból és úrvezetőkből áll, ott nem átütő a küzdőszellem. Itt ez teljesen másként van. Tudom, hogy nagyon nehéz dolgom lesz, na és? Próbálom majd használni az eszemet, annak érdekében, hogy a lehető legjobban kihasználjam a lehetőséget, de ebben az esetben a döntést inkább a szívemmel, semmint az eszemmel hoztam meg” – árulta el.
Zanardi készségesen, majdnem háromnegyedórán keresztül válaszolt a kérdésekre, több alkalommal is méltatta a DTM mezőnyét. Elismerte, Marquardt telefonhívásakor azt hitte, hogy a német szakember viccel vele, de 10 perc alatt igent mondott, mert a BMW-től minden segítséget megkap a felkészüléshez és „ez olyan, mintha a macskától kérdezné, hogy elkapná-e az egeret.”
Az olaszországi DTM fellépést egyben a jövő évi daytonai 24 órás verseny előkészületének is szánják.
Zanardi szerint ez „még nagyobb projekt” lesz, de az egyik álma válik valóra jövőre a daytonai részvétellel. Részben azért is látogatott el a Hungaroringre, hogy ismerkedjen a mérnökökkel és a folyamatokkal. „Ne felejtsük el, hogy igen régen vezettem utoljára versenyautót, ezért az izmaim kissé be vannak rozsdásodva, úgyhogy ez mindenképpen jó ötlet” – mondta a beugrásról.
A BMW pilótája az egész beszélgetés során szerényen, önironikusan és nyíltan válaszolt a kérdésekre. Többször elmondta, hogy inkább a szívére, mint az eszére hallgatott, amikor elvállalta a DTM-es kalandot, amiben pusztán a lelkesedés hajtja, az anyagiak és a jövőbeli együttműködés nem foglalkoztatja.
„Úgy gondolom, eddig hihetetlen életem volt. Nem feltétlenül bizonyos dolgok miatt [amiket elértem], mert azok önmagukban is kivételesek. Inkább azért, mert annyi különböző dolgot bele tudtam illeszteni ebbe az életbe és [a DTM-es lehetőség] is újabb példa erre. Nem arra fogom használni ezt a versenyt, hogy rávegyem Jenst, ajánljon állást jövőre, mert erre kellemetlenül csekély az esély – nevetett. – Még csak arra sem, hogy bárkinek is meglepetést okozzak” – tette hozzá.
Kifejtette, egy korábbi Ironman-versenyen való induláskor ráébredt, hogy a teljesítményeivel csak a külvilágnak okoz meglepetést, mert ő érzi magában a képességet a jó szereplésre.
Örömet okoz a számára, ha meglepetést vált ki, de büszkeséget nem. A DTM-beli vendégeskedéssel kapcsolatban azt mondta, „lehetetlen feladat lenne bárkinek is meglepetést okozni”, ő már annak is örülne, ha nem az utolsó lenne az időmérő edzésen, de kijelentette, ő a mezőny végén is ugyanolyan lelkesen hajt az előzésre, mintha a győzelemért küzdene.
Hosszú és változatos pályafutása, valamint szinte páratlan élettapasztalata miatt Zanardi sokak számára inspirációt jelenthet. Elárulta, telefonon beszélt a versenybalesetben szintén maradandó sérüléseket szenvedő Billy Mongerrel és készen áll arra, hogy személyesen is találkozzanak. A tanácsait azonban nem erőlteti rá senkire, így a DTM vezetőjének, Gerhard Bergernek sem üzent.
„Ha értelmes ötleteket tudnék adni Berger úrnak, akkor ennyi idősen, 51 évesen már nem versenyző, hanem menedzser lennék, de mivel tudom, hogy én igen rossz menedzser vagyok, jobb, ha a vezetésnél maradok!” – viccelődött Zanardi, majd hozzátette, megpróbál hazájában minél nagyobb figyelmet irányítani a DTM-re,
szerinte a sorozat nemzetközi szinten is akkora ismertséget érdemelne, mint Németországban.
Később hozzátette: „Talán jó ötlet lenne egy magyar versenyzőt egy vendégautóban látni, mert akad néhány kiváló magyar pilóta, például Michelisz [Norbert]. Ő hihetetlenül megdobná a rendezvényre kilátogatók számát. Ha azt kérdezik, hogy milyen javaslatot tennék Gerhardnak, már mondtam is egyet!”