Megnyerte élete első futamát, utána pontot is alig szerzett

85 éve született Giancarlo Baghetti, aki megnyerte első három Forma-1-es autóban futott versenyét. A hirtelen berobbanást azonban nem követték tartós sikerek, így az olasz versenyző mindössze 21 F1-es világbajnoki futamon vett részt.

Ma lenne 85 éves Giancarlo Baghetti, aki egyike annak a három versenyzőnek, aki megnyerte élete első Forma-1-es világbajnoki futamát. Közülük azonban ő az egyedüli, aki nem olyan mezőnyben indult, ahol kizárólag debütánsok versenyeztek. Később viszont még csak dobogóra sem tudott állni, érdemi F1-es pályafutása csupán négy évig tartott.

Baghetti 1934 karácsonyának első napján született Milánóban. A második világháború után a család jelentősen meggazdagodott a nagyapja, Acorso Baghetti által létrehozott acélöntödéből. Giancarlónak, és testvérének, Marcónak adott volt a lehetőség, hogy belépjenek a családi vállalkozásba, de előbbit ez egyáltalán nem izgatta.

Baghetti rögtön megnyerte élete első Forma-1-es autóban futott versenyét Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Baghetti igazi playboy volt, így leginkább a nők és a gyors kocsik érdekelték. Gyerekkora óta vágyott arra, hogy versenyezhessen, ám édesapjának ezt soha nem merte elmondani. Először 1956-ban, egy kisebb monzai futamon vett részt, de karrierje egy hazugsággal indult be igazán.

1957-ben ugyanis a két testvér egy újságban meglátta, hogy a következő évben a Bresciai Automobil Klub raliversenyt szervez a betiltott Mille Miglia helyett.

Giancarlo nagy lehetőségként tekintett az eseményre, de ehhez meg kellett szerezniük édesapjuk Alfa Romeóját. Éppen ezért csak annyit mondtak, hogy meg akarják nézni a versenyt, amire engedélyt is kaptak.

„Minden este, miután apám hazajött, valamelyikünk elvitte az Alfát [Angelo] Dagradához, hogy felkészítse az autót az eseményre – idézi Baghetti szavait Graham Gauld szakíró. – Éjfél körül értünk haza, másnap reggel pedig már apám használta a kocsit. Úgy két hét után megjegyezte, mennyire jól megy mostanában. Marco és én alig tudtuk visszatartani a nevetést.”

A versenyen a két fivér hamar felvette a ritmust, és a második napot a 2. helyen zárták. Az olasz televízió élőben közvetítette az eseményt, így édesapjuk láthatta, ahogyan fiai nyilatkoznak. Végül Giancarlónak sikerült megtartania az előkelő pozíciót.

Édesapjuk halála után azonban dönteniük kellett: Marco a családi vállalkozást választotta, Giancarlo pedig folytatta versenyzői pályafutását.

Az Abarth istállóban versenyző barátja ajánlásának köszönhetően 1959-től képviselhette a csapatot az olasz sportautó-bajnokságban. A következő évben Dagrada megépítette az első Formula Junior autóját, amit Baghettinek adott el. Az olasz pilóta megnyerte a monzai futamot, és javuló teljesítménye a Ferrari figyelmét is felkeltette.

Baghettit egy akkor megalakuló egyesület karolta fel

Az 50-es évek végére igencsak megcsappant a tehetséges olasz pilóták száma a Forma-1-ben, főleg Eugenio Castellotti és Luigi Musso halála után. Emiatt a kisebb privát csapatok létrehozták az Olasz Automobil Istállók Szövetségét (FISA). A tulajdonosok abban egyeztek meg, hogy a szervezet égisze alatt kölcsönöznek egy Ferrarit, hogy lehetőséget adjanak egy fiatal olasz versenyzőnek. A szövetséget a Scuderia Sant'Ambroeus vezette, melynek csapatfőnöke Eugenio Dragoni, Enzo Ferrari jó barátja és a maranellóiak későbbi menedzsere volt. Állítólag ők választották Baghettit két másik pilótával szemben.

„[Eugenio] Dragoni felhívott, és megkérdezte, nem akarok-e vele december 1-jén Modenába utazni, hogy beszéljek Enzo Ferrarival – emlékezett vissza. – A modenai utakon az 1961-es terveim felől érdeklődött, én meg mondtam, hogy nincsenek konkrét elképzeléseim. Erre megkérdezte, hogy szeretnék-e a Forma-1-ben vezetni. Természetesen igennel válaszoltam, de azt hittem, csak viccel.”

Dragoni nem tréfált, a Commendatore valóban felajánlott neki egy Ferrarit, és a szóban meg is állapodtak. Baghettinek azonban még hozzá kellett szoknia ehhez a tempóhoz, ugyanis korábban még nem vezetett ennyire gyors autót. Ennek következtében Monzában, egy Ferrari 250 SWB volánja mögött kellett gyakorolnia, és a nap végére 4 másodperccel megdöntötte a GT-kategóriában fennálló körrekordot.

A Francia Nagydíj elején Baghetti többek között Jim Clarkkal és Innes Irelanddal vívott hatalmas csatát Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

A híreket hallva Enzo Ferrari úgy döntött, hamarabb beveti a fiatal pilótát, és a márciusban megrendezett sebringi 12 órás versenyen Willy Mairesse-sel közösen indultak. Ugyan hivatalosan a 2. helyezés szerepel a nevük mellett, de a futam során át kellett adniuk az autót a technikai hiba miatt kieső Wolfgang von Tripsnek és Richie Ginthernek, a verseny nagyobbik részét ők teljesítették.

A Forma-1-es Ferrariban a bajnokságba nem számító szirakúzai futamon mutatkozott be, a FISA csapatában. A versenyen hagyományosan rengeteg Forma-1-es pilóta vett részt, ennek ellenére a 2. helyről indult.

A rajt után hét pozíciót is rontott, de a 6. kör végére már vezette a futamot. A győzelmet nem is engedte ki a kezéből, ami nagyban volt köszönhető a Ferrari végsebességének. Baghetti teljesítménye intő jel volt a riválisoknak, hiszen feltételezhették, hogy a gyári pilóták még többet tudnak kihozni az autóból.

Három héttel később a Forma-1 mezőnye Monacóban kezdte meg a bajnokságot, és hatalmas meglepetésre Stirling Moss elorozta a győzelmet a három Ferrari elől. Ezzel egy időben Baghetti egy Nápolyban rendezett futamon indult. A 3. helyről rajtolva zsinórban második versenyét húzta be, a 4. helyezett pilótától kezdve mindenkit lekörözött.

Annak ellenére, hogy a FISA és a Ferrari által kötött megállapodás csak a világbajnokságon kívüli futamokra szólt, a reimsi Francia Nagydíjon Baghetti mégis lehetőséget kapott.

Ehhez – kiváló teljesítménye mellett – az is kellett, hogy Olivier Genbedien elhagyja a Ferrarit, ezáltal felszabaduljon egy autó. A kocsit átfestették, így Baghetti immár egy világbajnoki futamon is bemutatkozhatott.

Az olasz versenyző mindössze a 12. helyről rajtolt, de pár kör után már az 5. helyért vívott hatalmas csatát. Természetesen a három gyári Ferrari vezetett, őket pedig Moss követte, azonban különböző okokból hárman kiestek, a későbbi világbajnok Phil Hill pedig egykörös hátrányban ért célba. Így Baghetti került az élre, de öldöklő küzdelmet folytatott a két Porschével.

„Nem szabad elfelejteni, hogy ez volt az első Forma-1-es futamom – mondta. –

Mind [Dan] Gurney, mind [Jo] Bonnier próbált megfélemlíteni, amikor egymás mellett mentünk, de azt gondoltam, ha nekik szabad, akkor nekem is.”

Nem sokkal a vége előtt Bonnier motorhiba miatt kiszállt a küzdelemből, így már csak az olasz és az amerikai pilótának maradt esélye a győzelemre. Az utolsó kanyarban még Gurney vezetett, de a Ferrari a célegyenesben megelőzte, és 1 tizeddel a Porsche előtt intették le.

„Tudtam, hogy a végén tökéletes pozícióban kell lennem ahhoz, hogy megfelelő szélárnyékom legyen – magyarázta Baghetti. – Az utolsó kanyarban közvetlenül mögötte voltam. Az egyenesben a pálya közepén haladt, nyilvánvalóan tudta, mire készülök.

Amikor a bal oldalán voltam, belepillantott a tükrébe, én pedig kivágtam jobbra, megelőztem és megnyertem a futamot.”

A két pontversenyen kívüli viadal után Baghetti élete első világbajnoki versenyét is megnyerte. Ő a harmadik, és máig utolsó, aki végrehajtotta ezt a bravúrt, de Giuseppe Farinával és Johnnie Parsonsszal ellentétben az ő esetében ennek valódi jelentése is van. Előbbi ugyanis a Forma-1 történetének első futamán, míg utóbbi az első pontversenybe beleszámító Indy500-on győzött, vagyis mindkét futamon csupa debütáns versenyzett, legalábbis ami a Forma-1-es világbajnokságot illeti.

Baghetti 1 tizedmásodperces előnnyel nyerte meg élete első F1-es versenyét Forrás: Getty Images/Klemantaski Collection

Baghetti ezzel Gurney-t és a Porschét is megfosztotta első Forma-1-es győzelmétől. Érdekesség, hogy ezt alig több mint egy év múlva, 53 héttel később pótolták be, ugyancsak a Francia Nagydíjon, igaz, már Rouenben.

Baghetti az idény hátralévő részében még két futamon vett részt az immár Sant’Ambroeus néven futó csapatában. A Brit Nagydíjat baleset, a monzai versenyt pedig motorhiba miatt kellett feladnia.

Utóbbin megfutotta a leggyorsabb kört, azonban a futam elején közvetlen szemtanúja volt von Trips és 14 néző halálos balesetének. Az év végén egy Rómában rendezett kisebb viadalon ismét győzni tudott.

Franciaországi győzelme után Baghetti hatalmas médiafigyelmet kapott, az olasz sajtó mind őt, mind a nála egy évvel fiatalabb Lorenzo Bandinit a jövő reménységeként kezelte. 1962-re a Ferrari mindkettőjüket szerződtette gyári csapatába, ráadásul Baghettivel együtt Dragoni is érkezett. A szezon azonban nagyon rosszul alakult, és az olasz pilóta négy futamon mindössze egy 4. és egy 5. pozíciót tudott felmutatni. Baghetti a bajnokságba nem számító Mediterrán Nagydíjon és a Targa Florión elért 2. helyekkel vigasztalódhatott.

1963-ban a Ferrari úgy döntött, hogy hosszú távon Bandinivel számol, Baghetti pedig távozott az istállótól. Hill-lel együtt az egykori Ferrari-mérnökök által alapított ATS-hez csatlakoztak,

de a történet minden érintett számára katasztrofálisan végződött. Öt futamon vettek részt, de mindkét versenyző csupán az Olasz Nagydíjat tudta befejezni, pontot persze ott sem szereztek.

Egy évvel később Baghetti a Centro Sud alakulatához igazolt, és ugyan a hatból öt versenyen célba ért, ezúttal is pont nélkül zárt. Ez különösen annak fényében volt kínos, hogy csapattársa, Tony Maggs ezt feleannyi próbálkozásból kétszer is megtette. Az olasz versenyző F1-es pályafutása ezzel lényegében véget ért, a következő három évben már csak hazája futamán vett részt privát csapatok színeiben, bármiféle eredmény nélkül.

Amikor először találkoztam Giancarlo Baghettivel, egy hidegvérű ifjoncot láttam benne – írta róla Enzo Ferrari a könyvében

– Az autóban azonban kiesett ebből a szerepből, talán pont a kocsi miatt. A pályafutása stílusosan kezdődött, hiszen rögtön hatalmas sikereket aratott. A média emiatt felemelte őt, ami nem mondom, hogy káros volt, de biztosan nem segített. Aztán nagyon gyorsan el is halványult.”

1962 végén mind Phil Hillnek, mind Baghettinek (középen) távoznia kellett a Ferraritól Forrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

1968-ban visszavonult a versenyzéstől, miután abban az évben 6. lett a Targa Florión. Később fotósként dolgozott, többek között az olasz Playboy-magazinnál. 1995. november 27-én, harminc nappal 61. születésnapja előtt, rákban hunyt el.

Baghetti minden idők egyik legfurcsább versenyzői pályafutását tudhatta maga mögött, hiszen élete első futamán elért győzelme után dobogóra már nem került, és pontot is csak két alkalommal szerzett. Mindössze 21 futam jutott neki a királykategóriában.