Carlos Pace of Brazil drives the #24 Brooke Bond Oxo Team Surtees Surtees TS14A Cosworth V8 during the Monaco Grand Prix on 3rd June 1973 on the streets of the Principality of Monaco in Monte Carlo, Monaco (Photo by Grand Prix Photo/Getty Images)
Vágólapra másolva!
A jelenlegi brazil F1-es pálya névadója tragikusan korán vesztette életét, mielőtt kiteljesedhetett volna autóversenyzői karrierje. Kerékforgatók portrésorozatunkban a 75 éve született Carlos Pacéra, egyszeres nagydíjgyőztesre emlékezünk.
Brazília az 1970-es évek első felében alapozta meg kiváló hagyományait a Forma-1-ben, ekkor jelent meg az autósport világtérképén az első nagydíja megrendezésével és első F1-es pilótájával, Emerson Fittipaldival. Utóbbiból kétszeres világbajnok lett, később Nelson Piquet, Ayrton Senna ért csúcsra többször.
Mégsem a nagy trió, hanem a számos további kiváló brazil versenyző egyikéről nevezték el a Brazil Nagydíj jelenlegi helyszínét, a köztudatban Interlagosként emlegetett pályát, melynek hivatalos neve José Carlos Pace [ejtsd: „pácse"].
Egy manapság már kevésbé ismert, tragikusan korán elhunyt brazil versenyzőnek állították így emléket, aki ma ünnepelné 75. születésnapját.
„Remek srác volt, varázslatos. Nagyon alulértékelték" – mondta Bernie Ecclestone róla a Motorsport Magazine-nak.
Frank Williams karolta fel
Pace egy textilgyáros fiaként született, s mivel bátyjai segítettek apjának az üzlet működtetésében, nyugodtan foglalkozhatott a neki tetsző hobbikkal. A kormányos-motoros cuccokhoz gyerekkori barátja, Wilson Fittipaldi csábította, Emerson bátyja. 1960-ban, 16 évesen kezdett gokartozni, majd következtek a sportautók és néhány nemzeti bajnoki cím, de csak a következő évtizedben lépett az európai porondra.
A nívós brit F3-ban győzelmeket szerzett, F2-es karrierje viszont döcögősen indult, mert 1971 elején be kellett segítenie a családi vállalkozásba annak nehézségei miatt. A bajnokság már elrajtolt, amikor kis stábjával tárgyalni kezdtek a csapatfőnökökkel, és végül Frank Williams mellett döntöttek.
Csakhogy a megállapodás ellenére a nagy sikerekről akkoriban még csak álmodozó Williams egy ideig nem tudott autót keríteni, ezért nyomást kellett gyakorolni rá:
Pace egyik barátja az őt szponzoráló bank egyik képviselőjének adta ki magát, és úgy megszorongatta a csapatfőnököt, hogy megoldódott a probléma.
1972-ben már a Forma-1-ben versenyzett Williams istállójánál, amely akkor még bérelt autókkal ment.
„Nagyon jó versenyeket futott hiányos felszereléssel. Letisztult volt a vezetése és nagyon gyorsan száguldott a tempós kanyarokban – dicsérte pilótáját Frank Williams. – Kellemes személy volt, kemény akarattal." A brazil volt a csapat gyorsabbik tagja, és egy-egy 5. és 6. hellyel értékes pontokkal örvendeztette meg főnökét.
Neki viszont nem volt oka az ünneplésre az első alkalommal, mert a Spanyol Nagydíj előtt öngyilkos lett az apja. „Üzleti okból tette – magyarázta Pace egyik jóbarátja, Carlo Gancia. – Miután értesítettek róla, úgy döntöttünk, nem mondjuk el rögtön [Pacénak], csak a verseny után."
A következő szezonra a korábbi világbajnok John Surtees csapatához igazolt, és a Német és az Osztrák Nagydíjon nyújtotta a legjobb teljesítményt, 4., majd 3. lett. Utóbbiból ezüstérem is lehetett volna, mert úgy tűnt, levadászhatja Jackie Stewartot, ám dadogni kezdett a benzinpumpája. Ettől függetlenül bezsebelte a „Nap versenyzője-díj" korabeli megfelelőjét.
Ecclestone-nál indult be a henger
1974 közepén igent mondott a közép- és élmezőny határán mozgó Brabham csapatot irányító Ecclestone hívására, akinek szüksége volt egy normális eredményeket szállítani képes pilótára Carlos Reutemann mellé. Pace a negyedik versenyén, megint Ausztriában dobbantott először nagyot, csapattársa mögé felzárkózott a 2. helyre, de elromlott a motorja. Az élet az USA-ban kárpótolta, ahol megkaparintotta ezt a pozíciót, pont a 30. születésnapján.
Gancia szerint barátjának sisakfestésén egy apró változtatás is szerencsés fordulatot hozhatott. „Nem vagyok babonás, de egy hölgy azt mondta nekem, hogy a [sisakon a] lefelé mutató nyíl nem utal pozitív energiára, ezért amikor elmentünk az USA Nagydíjra, megfordítottuk az irányát" – mondta.
Két futammal később, az 1975-ös Brazil Nagydíjon, otthon Pace megszerezte pályafutása egyetlen győzelmét a Forma-1-ben, igaz, ehhez szükség volt a sokáig élen álló Jean-Pierre Jarier műszaki hibájára. A Brabham autója abban az esztendőben a második legerősebb volt a Ferrari mögött, legalábbis a konstruktőri értékelés szerint, Pace (24 pont) és Reutemann (37) az egyéni tabellán is magasan zárt.
A brazil érezhette, hogy félig üres a pohár, mivel bár egyszer az élről (Dél-Afrika), háromszor a második kockából rajtolt, és szerzett még egy dobogós helyet, többet is gyűjthetett volna belőle, ha három futamon nem dobja el a vasat a 2. helyről.
Ezek nélkül Reutemann előtt, bronzérmesként végzett volna a bajnokságban.
Az 1976-os idény nem alakult ilyen sikeresen, Pacénak mindössze 7 pontot hozott, a csúcspontja a monzai harmadik hely volt. „Az Alfa Romeo motorja katasztrofális volt – jelentette ki Ecclestone. – Amikor megállt az autó, [Pace] felugrott a bokszutcai falra, és közölte, ez volt az utolsó versenye, visszamegy Brazíliába és végzett az F1-gyel. Mire a bérelt kocsiba ültünk, már a probléma lehetséges okán gondolkodott, a repülőre szállva pedig a vizsgálatot sürgette az Alfával."
Amikor kitettem a házánál, már a következő futamot várta. Tipikus Carlos, nagyon optimista volt.
Ahogy 1977-ben: a tesztidőszakban kijelentette, akár a vb-címért is harcban állhat. Talán nem tévedett, de az élet kegyetlenül közbeszólt.
Végzetes repülőút
Az 1977-es Dél-Afrikai Nagydíjon halálos balesetet szenvedett Tom Pryce, és ez igencsak megviselte Pacét. „Nagyon letört – nyilatkozta felesége, Elda. – A legtöbb riválisa nyugodt maradt, mert muszáj volt, de őt négyszer-ötször láttam sírni a balesetet követően." Gancia hozzátette, a pilóta mindig így reagált hasonló esetekben, mert jó kapcsolatot ápolt a mezőny tagjaival.
A következő viadalt csak egy hónap múlva rendezték, ezért Pace hazautazott, és a családjával együtt egy korábbi versenyző, Marivaldo Fernandes farmjára mentek vendégségbe néhány napra. Március 18-án azonban a profi repülőpilótát Sao Paulóba szólította a kötelesség, és Fernandes megkérdezte barátját, van-e kedve velük tartani egy kis kirándulásra.
A rábólintás lett a végzete. A visszaúton a kisrepülőjük röviddel a felszállás után egy domboldalnak csapódott; valószínűleg azért, mert nem vették figyelembe a délután készülődő vihar előjeleit, és a gépet túl alacsonyra süllyesztette a pilóta a navigáció érdekében. A fedélzeten tartózkodó mindhárom személy azonnal meghalt. „Nem akart repülni, csak túl rendes volt és nem akarta megbántani a barátját a meghívás elutasításával" – véli Gancia. Az özvegy Elda magasztalta Ecclestone-t, azt mondta, nagyon sokat segített a családnak a tragédia után.
Hogy mire vihette volna Pace? 1977-et például úgy indította, hogy az első két futamon hosszabb ideig az élen állt, míg a harmadikon az első sorba kvalifikálta magát. Korábbi főnöke, John Surtees „szuper tehetségnek" tartotta, aki jól ismerte az autókat, így különböző feltételek és problémák mellett is jól vezetett.
Nem tekintették korszakos zseninek, de a szárnybontogatását követően pont senki sem foglalta el a trónt állandó jelleggel, sem csapat, sem egyéni szinten: Niki Lauda kiszeretett a Forma-1-ből, Alain Prost, Ayrton Senna, Nigel Mansell, Piquet berobbanása még messze volt. 1978 és 1980 között volt egyedülálló módon zsinórban háromszor olyan nyerte a pontversenyt, aki egyszeres világbajnok maradt. Többször nem a legerősebb autót vezetők nevettek a végén.
E változatos érában jókor jó helyen ülve talán Pace is közéjük tartozhatott volna, vagy legalább a többszörös futamgyőztesek táborát gyarapítja,
mint csapattársai, Reutemann vagy John Watson, akik egyszer közel jártak a végső diadalhoz.
A cikk forrásaként elsősorban a Motorsport Magazine Pacéról készített 1998-as anyagát használtuk.