Perry McCarthy neve sokaknak feltehetően az égvilágon semmit sem mond, vagy ha mégis, előbb ugrik be róla az, hogy ő volt az első Stig a brit Top Gearben, mint az, hogy a 90-es évek elején egy sor Forma-1-es futamra sikertelenül próbálta kvalifikálni magát. Miután végigjárta az utánpótlás-ranglétrát, az akkor 30 éves versenyző 1991-ben a Footwork-istállóval tesztelt, a nagy esély (legalábbis akkor annak tűnt) azonban az 1992-es szezonra benevező újonc Andrea Modával jött el.
Az Andrea Sassetti olasz cipőtervező által életre hívott csapat gyakorlatilag semmivel nem rendelkezett, ami egy Forma-1-es gárda működtetéséhez kell, szervezetlen és bántóan lassú volt, így nem csoda, hogy McCarthy hétből egyetlen futam rajtrácsára sem tudott eljutni vele. A csúfos történetnek végül csúfos vége lett, Sassettit letartóztatták, az FIA pedig a Belga Nagydíj után kitette az istálló szűrét a világbajnokságból.
Miután gyakorlatilag munka nélkül maradt, McCarthy egyik este Londonban volt „megbeszélésen”. Ezalatt Gordon Message, a spái versenyt az ekkor még csak szárnyait bontogató bizonyos Michael Schumacherrel megnyerő Benetton-istálló csapatmenedzsere otthonában hívta, hogy másnapra tesztlehetőséget ajánljon neki. „A feleségemnek sikerült elérnie engem, majd közölte, »Perry, jobb, ha azonnal hazajössz, Gordon hívott és azt akarja, hogy reggel nyolcra legyél Silverstone-ban.« – elevenítette fel a történteket McCarthy a Racefansnek. – Ekkor nagyjából 90%-ban Heinekennel volt tele a szervezetem, de azt mondtam, »hívd vissza Gordont és mondd meg neki, hogy ott leszek.« Azt gondoltam, nem fogom elszalasztani, hogy a Benettonnak vezessek."
A megbeszéltek szerint másnap reggel meg is jelent a csapat garázsában, hogy megismerkedjen a B192-essel.
Beszíjaztak az autóba és nem viccelek, az első pár körben az aszfalt huplijain áthajtva Heinekent böfögtem.
Hirtelen egy dinamithoz hasonló Forma-1-es autóban találtam magam, erre enyhén másnapos voltam az előző este miatt."
A nem kimondottan 100%-os állapota ellenére McCarthy szerint a teszt kifejezetten jól alakult, a Benettont remek volt vezetni az Andrea Moda versenygépe után. „Egy lassú és veszélyes autó után beleültem egy olyan kocsiba, amelyikben ha elfordítottam a kormánykereket, az autó pont oda ment, ahová én akartam, és még a fékekben is meg lehetett bízni. Sokkal gyorsabban vezettem a Benettonban, mégsem volt benne halálfélelmem."
A teszten Schumacher is jelen volt, de McCarthy elmondása szerint a csapat nem akarta, hogy az aktív felfüggesztéssel ellátott autót tegye próbára, hátha valami balul sül el. Ezzel együtt adott pár tanácsot a nála nyolc évvel idősebb britnek, akinek kis híján a vesztét okozta ezzel. „Azt figyelembe véve, hogy abban az évben 13 kört vezettem Forma-1-es autót, nagyon jól ment a dolog, de egy kicsit így is el voltam maradva Michael idejétől, ezért megkérdeztem tőle, hogy miként veszi be a Bridge-kanyart. Azt mondta, hogy padlógázzal megy át rajta. »Kizárt dolog«, válaszoltam."
A pálya megváltozott vonalvezetése miatt azóta megszűnt Bridge-kanyar egy kisebb lejtő utáni ultragyors jobbos volt, amelyet akkoriban még nagy bravúrnak számított padlógázzal teljesíteni,
és csak a legjobb autókkal volt kivitelezhető. McCarthy ennek ellenére eltökélte, ő bizony megmutatja, hogy van olyan jó mint Schumacher. „Felkötöttem a nadrágomat, haladtam a kanyar felé, majd nemhogy a gázt elemeltem, hanem egy kicsit még a fékre is ráléptem, de még így is megrémültem. A következő nekifutásra azonban fogtam és beakasztottam a lábam a gázpedálba úgy, hogy ne tudjak leszállni róla.
Nagyon hülye húzás volt. Az autó össze-vissza ficánkolt, a kezeim gyorsabban mozogtak, mint Bruce Leenek a kung fu-filmekben.
Valahogy mégis sikerült csak a jó dolgokat cselekednem, de egyúttal hihetetlenül szerencsés is voltam, hogy a belső és a külső falat, valamint az egyéb tereptárgyakat is elkerültem."
Noha tesztről lévén szó tv-képernyőkön senki sem láthatta McCarthy hajmeresztő mutatványát, az autók minden rezdülését rögzítő telemetria már ekkor is elterjedt volt, ezért Pat Symonds, Schumacher akkori versenymérnöke rákérdezett a garázsba visszatérő tesztpilótánál, hogy kis híján tényleg majdnem összetörte-e a kocsit. McCarthy elsőre letagadta az egészet,
Symonds azonban azzal válaszolt, hogy a telemetria szerint 290 km/h-s sebességnél koppanásig fordította balra a kormányt. Egy jobbkanyarban.
„Erre azt feleltem, »oké, Pat, de Michael tehet róla. Azt mondta, hogy ő be tudja venni padlógázzal, úgyhogy meg kellett próbálnom«."
A Symondstól érkező válasz valószínűleg azóta is mérhetetlenül büszkévé teszi a Forma-1-es versenyen végül soha életében nem induló McCarthy-t. „Te idióta, Michael arról beszélt, amikor időmérőn, friss gumikal és kevés üzemanyaggal megy. Te kopott gumikon voltál félig tele tankkal."