14 győzelem, 55 dobogós helyezés, 12 pole pozíció, 14 leggyorsabb kör és 1400 pont. Ezek Sebastian Vettel statisztikái a Ferrari színeiben. Azé a Sebastian Vettelé, akinek a mai lesz az utolsó versenye a legendás olasz csapattal. Az pedig 99%-os bizonyossággal kijelenthető, hogy ezek közül a számok közül legfeljebb utóbbi változhat az Abu-dzabi Nagydíjon.
Vettelnek gyerekkori álma volt mentorát és példaképét, Michael Schumachert követve Maranellóba igazolni, és a Ferrarival világbajnoki címet nyerni. Előbbi összejött, utóbbi már soha nem fog. Ezzel együtt volt jó néhány emlékezetes versenye hat ferraris idénye során, mi most ezekből idézzük fel azokat, amelyekre talán Vettel is a legszívesebben gondol vissza.
„Az első győzelem mindig különleges" – nyilatkozta Vettel az Abu-dzabi Nagydíj sajtótájékoztatóján, amikor a legszebb ferraris emlékeiről kérdezték. A maranellóiak számára tragikusan gyengén sikerült 2014-es szezon után (1993 óta először fordult elő a csapattal, hogy nem nyert futamot az adott szezonban) aligha gondolták volna sokan, hogy 2015-ben már az idény második futamán elsőként inti le valamelyik vörös autót a kockás zászló, mindezt ráadásul úgy, hogy száraz pályán, erőből veri meg az előző évad után a 2015-ös szezont is toronymagas esélyesként kezdő, később mindkét világbajnoki címet elhódító Mercedeseket.
Vettel első ferraris futamán rögtön dobogóra állhatott, hiszen harmadik lett az Ausztrál Nagydíjon, Melbourne-ben azonban több mint fél percet kapott az élen végző Lewis Hamilton-Nico Rosberg párostól, így bár a kezdet nem volt rossz, azért hiú reményeket senki sem talplált aziránt, hogy a 2014-ben a Red Bullnál haloványan teljesítő négyszeres világbajnok egyhamar legyőzheti az Ezüstnyilakat.
Ezzel szemben már a Malajziai Nagydíj pénteki szabadedzései felcsillantották a reményt előtte és a Ferrari előtt, az SF15-T ugyanis minden autónál jobban bánt az azon a hétvégén a lágyabbik, közepes keverékű Pirellikkel. Az autó önmagában természetesen lassabb volt, mint a Hamiltonék által kormányzott W06, de gumikezelésének köszönhetően kihívóvá lépett elő vasárnapra. Emellett a Ferrari a motoron is javított a szezonnyitó után, és ez, valamint a kocsi kedvező légellenállása szupergyorssá tette őket az egyenesekben, ahol Vettel képes volt 4 tizedet hozni a kanyarokban utolérhetetlen Ezüstnyilakon.
Mindezt a német szombaton megfejelte egy első soros rajthellyel, az esős Q3-at kihasználva megtörve a Mercedes kilenc futam óta tartó sorozatát, miközben Hamilton pole-t érő körétől is csak kevesebb mint egy tizeddel maradt el.
A versenyre elvonultak a fellegek, 60 fokos aszfalthőmérséklet mellett tikkasztó hőség várta a mezőnyt, a gumikkal jól bánó Ferrari pedig előre dörzsölhette a tenyerét. Maranellóban úgy számoltak, hogy simán képesek lesznek két kiállással teljesíteni a versenyt, míg a Mercedesnél kizártnak tartották, hogy nekik ne kelljen háromszor a bokszba hajtaniuk.
A másik nehézséget a gumik óvása mellett az jelentette, hogy olyan beállításra volt szükség, ami a jóval magasabb működési tartományban működő kemény, és az alacsonyabb hőmérsékletek mellett működő, viszont túlmelegedésre hajlamos közepes keverékhez is passzol. Ezt a feladatot is a Ferrari oldotta meg a legjobban.
A rajtnál Hamilton simán megtartotta az első helyet, a harmadik helyről induló Rosberg pedig kis híján megelőzte Vettelt, aki azonban agresszívan bezárta előtte a kaput. Egy kicsit össze is értek. Ezután a négyszeres világbajnok tapadni tudott a címvédőre, mielőtt a harmadik körben bejött a biztonsági autó, a két Mercedes pedig a bokszba hajtott kemény gumikért, ezzel biztossá téve, hogy a három kiállás mellett tették le a voksukat. Vettel kint maradt és átvette a vezetést.
A biztonsági autó kimenetele után a négyszeres világbajnok kezére játszott, hogy közte és Hamilton között négy lassabb autó is volt, akik nem álltak ki a Safety Car alatt, és mire a Mercedes versenyzője átverekedte magát rajtuk, Vettel már közel 10 másodperces előnyt épített ki az élen.
Ezután a 17. körig kint maradt, majd új közepes gumikat kapott, amelyekkel a keményeken szenvedő Rosberg mögé tért vissza, és rövid úton megelőzte a Mercedest, hogy aztán a szintén a gumijaival küszködő, a Ferraritól körönként másodperceket kapó Hamiltont is levadássza.
Miután Hamilton másodszor is kereket cserélt, friss közepeseken 24 másodperccel Vettel mögé jött vissza. Mindkettejüknek egy kiállása volt még hátra, a britnek tehát ennyit kellett ledolgoznia, ha reális esélyt akart a győzelemre. Itt azonban kiütközött a Mercedes rosszabb gumikezelése. Hamilton abroncsai már 10 kör után rohamosan fogyni kezdtek, és hiába csökkentette le a különbséget 10 másodpercre a Vettelénél 7 körrel frissebb Pirelliken, ennél közelebb már nem tudott kerülni.
Harmadik, egyben utolsó kiállása után Vettel (kemény gumikon) közvetlenül Rosberg elé, és 10 másodperccel Hamilton mögé jött vissza a pályára. Utóbbi egy körrel később szintén meglátogatta a szerelőit, de túl korán tette ezt, 17 kör volt ugyanis még hátra, a Mercedes pedig nem mert kockáztatni és közepes helyett keményet adott Hamiltonnak.
Ennek oka, hogy a címvédőnek nem volt friss közepes szettje, és miután az előző garnitúrát 14 kör után le kellett cserélni, minden érv a keményebb abroncsok mellett szólt. Ezeken azonban nem volt jelentős tapadáselőnyben Vettellel szemben, úgyhogy gyakorlatilag eldőlt a meccs. Hamilton egy körrel frissebb kemény gumikon 12 másodperccel Vettel mögé tért vissza, ezt a lemaradást pedig 10 másodperc alá is alig tudta levinni a célig.
A Ferrari nyers tempója lassabb volt, a Mercedes azonban így sem tudott volna olyan gumistratégiát választani, amellyel elkaphatta volna Vettelt, a malajziai hőségben egyszerűen nem kezelték elég jól az abroncsokat. Ez persze cseppet sem vesz el Vettel első ferraris sikeréből, hiszen hiba nélkül vezetve, végig koncentrálva hajtotta végre tökéletesen azt, amire az autója aznap képessé tette.
A feledhető 2014-es szezon után újra azt a Vettelt láthattuk, aki négy világbajnoki címet nyert a Red Bull-lal.
„Le sem tudom írni az érzelmeimet. Az utolsó néhány körben összeszartam magam, mert itt-ott beférkőzött a győzelem gondolata a fejembe. Néztem a pilótafülke szélét és arra gondoltam, »ez vörös, nyerni fogsz egy Ferrarival«. Aztán arra gondoltam, hogy »oké, ne gondolj erre, mert különben elrontod a következő kanyart«."
Ennyit jelentett neki az első ferraris győzelem.
Vettel és a csapat is abban a reményben vágott neki a 2016-os évnek, hogy a biztató kezdet után második közös idényükben már a világbajnoki címért harcolhatnak. Ebből végül semmi nem lett, sőt, 2014 után ismét futamgyőzelem nélkül zárt egy szezont a maranellói csapat. A négyszeres világbajnoknak ugyanakkor voltak megvillanásai, Kanadában pedig ha rajta múlt volna, a győzelmet is bezsebeli.
A Ferrari továbbfejlesztett turbója egy, a montrealihoz hasonló erőpályán aranyat ért a vörösöknek, akik Vettel révén mindössze 15 századdal maradtak el a pole-t megszerző Hamiltontól. A német pilóta a két Ezüstnyíl mögött, a harmadik helyen várhatta a rajtot, majd elképesztően jól rugaszkodott el, szinte azonnal megelőzve mindkét Mercedest. Hamilton mellett a háromszoros világbajnok és a bokszutca fala közötti szűk résben surrant el, hogy az egyes kanyarba már tisztán ő fordulhasson be elsőként. Hátrébb a két Mercedest összekoccant, Rosberg visszaesett a tizedik helyre.
Vettel és Hamilton ezután külön versenybe kezdett, utóbbi árnyékként követte a Ferrarit, de a DRS segítségével sem tudott előzni, úgyhogy pár kör után inkább visszavett. A 10. körig így autóztak, ekkor azonban Jenson Button elfüstölő McLarenje miatt virtuális biztonsági autós fázis lépett életbe, a 11. körben a Ferrari pedig mindkét versenyzőjét kihívta a bokszba. Mint utólag kiderült, itt veszítették el a versenyt.
A VSC-fázis alatti kerékcserével időt lehet nyerni, hiszen a bokszutcában, a bokszbejáraton és bokszkijáraton nem kell visszavenni a tempóból, miközben a többieknek a pályán tartaniuk kell magukat az előirányzott miniszektoridőkhöz.
Igen ám, de a Ferrari elkalkulálta magát azzal, hogy azt hitte, hozzájuk hasonlóan a többiek is két kiállást terveznek.
Miután feltették Vettelnek a szuperlágy gumikat (ugyanazt a keveréket, amin rajtolt), nem maradt kérdés, a Mercedesnél tudták, hogy egy cserével megnyerhetik a versenyt.
A szintén egyszer cserélő Red Bullokat levadászva Vettel hamar visszajött a második helyre, és elkezdte faragni Hamiltonnal szembeni 10 másodperces hátrányát. Hat másodperc volt a brit előnye, amikor a 24. körben megejtette egyetlen kerékcseréjét és megkapta a lágy gumikat. Innen 46 kört kellett megtennie úgy, hogy második kiállása után a frissebb gumikon rohamozó Vettel előtt maradjon. A vezető Ferrari 9,5 másodperces előnyben, a 36. körben állt ki, 34 körrel a vége előtt pedig 12 körrel frissebb gumikon eredhetett Hamilton nyomába.
Papíron még innen is nyerhető lett volna a futam Vettelnek, a Ferrari azonban jócskán túlbecsülte a gumikopást, Hamilton abroncsai messze nem fogytak annyira, mint azt a maranellóiak várták, így innentől mindketten lényegében padlógázon mehettek a célig, annyira jól bírták az egyébként rendkívül törékeny 2016-os gumik. Vettel 5 másodperccel Hamilton mögött ért célba, így kijelenthető, hogy az egykiállásos taktikával szinte biztosan nyert volna.
Miután 2016-ban elmaradtak a várakozásoktól, a 2017-es esztendő a szabályváltozások révén esélyt kínált Vettelnek és a Ferrarinak arra, hogy harcba szálljon a világbajnoki címért a Mercedes és Hamilton ellen. Az már a téli teszteken nyilvánvalóvá vált, hogy a maranellóiak jó autót építettek, a szezonnyitó Ausztrál Nagydíj időmérő edzése pedig csak megerősítette ezt. Bár Hamilton szerezte meg a pole-t, Vettel indult mellőle, míg Valtteri Bottas és a másik Ferrarit kormányzó Kimi Räikkönen bérelte ki a második sort.
A rajtnál Hamilton eljött az élen, Vettel azonban tapadt rá. Ők ketten elhúztak a többiektől, és bár a Mercedes britje nem tudta magáról lerázni ellenfelét, ekkor még senki nem tudta, hogy a maximumot sajtolja-e ki a W08-ból. A 8. körben aztán úgy tűnt, hogy elkezdett igazán odalépni. „Megpróbált leszakítani, és egy kissé sikerrel is járt. Küszködtem azzal, hogy tartsam vele a lépést, de kitartottam. Még ha nem is volt kerék a kerék elleni csata, jó volt nyomni neki és versenyezni az első kiállásig" – nyilatkozta Vettel a verseny után utalva arra, hogy az új generációs autókkal nem kellett annyira kímélniük az abroncsokat.
Noha Hamilton az említett körtől fél másodperccel kezdett gyorsabb tempót diktálni, a 13. körre így is csak 1,8 másodperccel vezetett Vettel előtt, ráadásul a gumikat is túlmelegítette, így egy kicsit vissza kellett vegyen a tempóból. „Egyszerűen nem volt meg a tempónk, hogy elszakadjak, és erre már elég korán rájöttem. De folytattuk azon az úton, amin elkezdtük" – mondta utólag Hamilton.
Mint kiderült, a Mercedes egyszerűen alábecsülte Vettel és a Ferrari tempóját. Az volt a tervük, hogy leszakítják a négyszeres világbajnokot annyira, hogy a bokszkiállásoknál védve legyenek, ez azonban egyáltalán nem sikerült. Mivel Hamilton elkoptatta az abroncsait,
Vettel akár elévágással is próbálkozhatott volna, végül azonban a Ferrari úgy döntött, hogy 5 körrel tovább kint tartja őt a Mercedes pilótájánál, aki időközben beragadt a kiállását halogató Max Verstappen mögé.
A Scuderia jól taktikázott, és éppen, hogy a Verstappen-Hamilton duó elé sikerült visszaküldenie Vettelt, aki néhány kanyaron át még védekezett a hollanddal szemben, majd amint a gumijai életre keltek, faképnél hagyta a Red Bullt és a mögötte tehetetlenül előzni próbálkozó Mercedest. Mire Verstappen kiállt, Vettel előnye már hat másodperc volt Hamiltonnal szemben, és mivel többször nem jöttek ki kereket cserélni, a futam gyakorlatilag eldőlt.
A verseny alakulását utólag vizsgálva is mindenki arra a következtetésre jutott, hogy a Ferrari ultralágy gumikon látott tempóelőnye lehetetlen helyzetbe hozta a Mercedest, és gyakorlatilag mindegy volt, hogy mit csináltak, a Ferrari eléjük került volna. A 2014 óta verhetetlen Mercedest először győzték le erőből a hibrid-érában, a szurkolók pedig dörzsölhették a tenyerüket, készülve az öldöklő világbajnoki küzdelemre. Ez végül csak részben valósult meg, a Ferrari a szezon második felére elfogyott, Vettel – aki nemrég azt nyilatkozta, hogy a 2017-es Ferrari volt a legjobb, amit valaha vezetett – pedig alulmaradt Hamiltonnal szemben.
Nyílt sisakos, feszültségektől sem mentes küzdelem a világbajnoki címért csatázó Mercedes és Ferrari mind a négy pilótája között a sportág őshazájában. Röviden ez történt a 2018-as Brit Nagydíjon, ahová úgy érkezett meg a mezőny, hogy a legtöbben az egy évvel korábban ugyanitt mindenkit rommá verő Mercedes diadalmenetére számítottak. Ehhez képest az új padlólemezzel és diffúzorral támadó Ferrari a Q3 végéig esélyesnek tűnt a pole-ra, amelyet Lewis Hamilton egy tőle egyáltalán nem szokatlan földöntúli körrel csent el Vetteltől.
Mindez másnap azonban a másodperc tört része alatt foszlott szerte, Vettel ugyanis már a rajt utáni métereken az élre állt, a harmadik helyre visszacsúszó Hamiltont pedig Räikkönen a Village-kanyarban kiforgatta. Előbbi visszaesett az utolsó helyre, a 2007-es világbajnok pedig büntetésnek nézett elébe. Vettelnek így egyedül a második helyen haladó Bottasra kellett figyelnie, akit kényelmesen maga mögött is tartott. A 32. körben a Marcus Ericsson balesete miatt pályára küldött biztonsági autó azonban kissé átírta a forgatókönyvet és megkavarta a lapokat.
Mindkét Ferrari a bokszba hajtott új gumikért, míg a két Mercedes kint maradt, amivel pozíciót nyertek.
Az újraindításnál Bottas vezetett, mögötte Vettel, Hamilton, Verstappen és Räikkönen. A finn Mercedesén 12 körös közepes gumik voltak, míg Vettel friss lágyakkal rohamozott. Mögötte Hamilton 8 körös közepes keveréken haladt, Verstappen és Räikkönen pedig Vettelhez hasonlóan új lágy gumin igyekezett előbbre lépni. 15 kör volt hátra ekkor és kezdődhetett az ereszd el a hajam.
A Mercedes a győzelemért ment, ezért döntöttek úgy, hogy kint hagyják Bottast, ezzel pozíciót nyerve a hajrára. Az újraindítást jól is kapta el a finn, kissé leszakította Vettelt, aki azonban sokáig nem üldözhette a Mercedest, mert Romain Grosjean és Carlos Sainz balesete miatt újra pályára küldték a biztonsági autót. A verseny a 41. kör végén folytatódott ismét, a német pilóta pedig ezúttal már rögtön a Wellington-egyenesben támadni tudta a finnt, aki azonban jól védekezett, és itt, majd a Copse-ban is visszaverte a Ferrarit.
Räikkönen eközben hátrébb megelőzte Verstappent, és felzárkózott a Bottas, Vettel, Hamilton vonathoz. Vettel végül a 47. körben járt sikerrel, miután a finn Mercedese nem a legjobban gyorsított ki a Wellington-egyenesre. Úgy tűnt, hogy a nyitott DRS-sel közelítő Ferrari lendülete nem elég nagy, Vettel azonban az utolsó pillanatban bevetődött a Mercedes mellé a Brooklands féktávján, amivel szemmel láthatóan meglepte Bottast. Gyönyörű manőver volt, és mint nem sokkal később kiderült, győzelmet ért.
A következő körben Hamilton és Räikkönen is elment Bottas mellett, megszerezve a dobogó második, illetve harmadik fokát, a nap azonban Vettelről szólt,
aki vasárnap délelőtt még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán képes lesz befejezni a futamot, becsípődött ugyanis egy ideg a nyakában, amitől a fejét sem tudta forgatni és komoly fájdalmai voltak.
Az adrenalin azonban hozzásegítette ahhoz, hogy a Mercedes-pályának titulált Silverstone-ban, a címvédő istálló és Hamilton hazai futamán fektesse két vállra a nagy ellenfelet.
A 2017-es és a 2018-as csalódás után a 2019-es évtől mindenki azt várta, hogy újabb Mercedes-Ferrari, illetve Hamilton-Vettel csatát hoz, a vörösök azonban csúnyán mellényúltak az autó tervezésével, aminek köszönhetően már a szezon első felében lemondhattak az év végi elsőségről. A 11. futamra, Hockenheimbe már 164 pontos hátrányban érkeztek, miközben Vettel lemaradása az összetett negyedik helyén kerek 100 pont volt a vezető Hamilton mögött.
Ezek után újabb tőrdöfés volt a maranellóiaknak, hogy ahelyett, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelve a pole pozícióért csatáztak volna, Vettel a Q1-ben, Charles Leclerc pedig a Q3-ban vérzett el műszaki hiba miatt. A négyszeres világbajnok így az utolsó helyről várhatta a rajtot az esőben, amit remekül kapott el, és néhány kanyar alatt hat pozíciót javítva az első kört már a 14. helyen fejezte be. A második körben Daniel Ricciardót megelőzte a hátsó egyenes végi hajtűben, majd Sergio Pérez kicsúszott előle, így ekkor már a 12. pozícióban haladt. A mexikói pilóta össze is törte a Racing Pointot, ami miatt beküldték a Safety Cart, a Ferrari pedig gyorsan reagálva a kör végén kihívta intermediate gumikért Vettelt.
A gyors döntésnek köszönhetően a biztonsági autó kimenetele után
Vettel jó pozícióban találta magát, mert bár továbbra is a 12. volt, hamar le tudta vadászni a továbbra is esőgumin próbálkozó Williamseket, Norrist, Strollt és Magnussent, így a 8. kör végén már a hetedik helyen haladt.
Miután nem tudott elmenni az előtte autózó Räikkönen mellett, a 22. körben felvetette a mérnökének, hogy akár feltehetnék a slick gumikat. Riccardo Adami azt válaszolta, hogy esőt várnak, így egyelőre inkább maradjon kint, de miután Kevin Magnussen a kör végén a bokszba hajtott száraz pályás gumikért, szektoridejei meggyőzték a Ferrarit, és a 24. kör végén – a teljes mezőnyből másodikként – végül kihívták Vettelt.
A kiállással Vettel négy helyet veszített, majd miután a többiek is kijöttek, a nyolcadik pozícióba jött csak előre, Albon ugyanis őt és Räikkönent is átugrotta. Az események azonban még csak ekkor kezdtek felgyorsulni. A 29. körben Charles Leclerc a falba állította a Ferrarit a második helyen haladva, aminek köszönhetően Vettel javított egy helyet, az eső azonban ismét rákezdett, így mindenkinek újra fel kellett tennie az intermediate abroncsokat. Kivéve Hülkenbergnek, Sainznak és Kubicának, mert ők nem is váltottak slickekre. Vettel szempontjából a spanyol számított, a McLaren versenyzője a megspórolt cserével ugyanis elé került.
A Safety Car azonban legalább összerázta a mezőnyt, noha a négyszeres világbajnok az újraindításnál elaludt, így Gasly megelőzte, a hajtűben Vettel azonban rögtön visszavette tőle a 8. helyet. A kulcs ezen a napon a stabilitás volt, a német pilóta a továbbiakban pedig eszerint versenyzett, és szépen lépdelt előre: a 39. körben Räikkönen, majd a 40. körben Hülkenberg kicsúszása miatt javított egy-egy pozíciót.
A Renault mentéséig ismét érkezett a biztonsági autó, a Ferrari pedig úgy döntött, hogy kihívja Vettelt új interekért. Az első tízből ezt rajta kívül csak az élen álló Verstappennel húzta meg a csapata. Noha
Vettel az újraindítás után 14 körrel frissebb gumikon támadhatta az előtte haladókat, viszont négy helyet veszített a cserével, ami annak fényében, hogy a biztonsági autó kimenetele után szinte azonnal elkezdődött az újabb kerékcserehullám és mindenki pakolta fel a száraz pályás gumikat, nem volt jó döntés.
Miután Kvjat a bokszba hajtott előle slick gumikon, rögtön levadászta Giovinazzit a 8. helyért, majd elment a hibázó Albon mellett. A kör végén négyen is kiálltak slickekért az élmezőnyből, így a felzárkózása hiába akadt meg Räikkönenen, a 3. helyen találta magát. Nem sokáig autózott azonban itt, a 47. kör végén Hamiltonnal és Räikkönennel együtt ő is a bokszutca felé vette az irányt.
A Ferrarinak legyen mondva, hogy a szerelők gyors bokszmunkájának köszönhetően Vettel megelőzte Räikkönent, illetve elment az 5 másodperces büntetését töltő Hamilton mellett,
az azonban a csapat stratégáit minősíti, hogy túl későn hívták ki a németet, aki így két helyet veszített a kiállások előtti hetedik helyéhez képest.
15 körrel a vége előtt tehát úgy nézett ki a helyzet, hogy több kerékcsere nem lesz, Vettelnek pedig a 9. helyről kell mentenie, amit lehet. Mindent meg is tett ezért, az 51. körben Gasly hibáját kihasználva elviharzott a Red Bull mellett az egyes kanyar után, majd azzal a lendülettel Magnussent is megelőzte. Ekkor magasan ő volt a leggyorsabb pilóta az egész mezőnyben.
Albon mögött ezután egy kicsit megakadt, de DRS-sel az 54. körben a Toro Rossót is letudta, és ugyanebben a körben repesztett egy leggyorsabb kört is, 1,4 másodperccel gyorsabbat, mint az élen autózó Verstappen.
Ebből mindenki láthatta, hogy milyen tempóra lettek volna képesek a Ferrarik egy teljesen száraz versenyen.
Nem volt kérdés, hogy hamarosan az ötödik helyen autózó Sainzot is utoléri, ami meg is történt, abban a pillanatban azonban, hogy DRS-távolságon belülre került a McLaren mögött, Bottas eldobta a Mercedest a negyedik helyen. Jöhetett ismét a biztonsági autó.
Amikor Bernd Mayländer elhagyta a pályát, Vettelnek öt köre volt az előrelépésre. Nem volt kérdés, hogy a tempója megvan hozzá, Sainzot rögtön az első körben kifékezte a hajtűben. Stroll előzésével a 63. körig kellett várnia, ekkor engedélyezték ugyanis a DRS használatát, a kanadainak pedig nem is volt ellenszere az egyenesekben szupergyors vörös autó ellen.
Ahogy a következő körben Kvjatnak sem, megvolt tehát a második hely is. Innen azonban már nem volt feljebb, Verstappen ugyanis közben négy másodperces előnyt épített ki. Vettel az utolsó előtti körben fél másodpercet hozott rajta, az utolsó körben azonban nagy igyekezetében a 8-as kanyarban megcsúszott, és kis híján a második helyet is eldobta. Az azonban végül meglett neki, ami a 20. helyről rajtolva mindenképpen olyan teljesítmény, amire a német örökre büszke lehet.
A 2020-as szezont Sebastian Vettel valószínűleg örökre kitörölné az emlékezetéből, ha tehetné. Az idény előtt közölték vele, hogy az év végén távoznia kell a Ferraritól, majd végigszenvedte az összes futamot egy olyan autóval, amivel semmi esélye nem volt a győzelemre. Mindennek tetejébe pedig folyamatosan kikapott Charles Leclerc-től. Viszonylag hamar feladta a reményt arra, hogy bármit ki lehet hozni ebből a szezonból, így saját elmondása szerint is futamról futamra gondolkodott, és mindig az adott helyzetben igyekezett a legjobbat nyújtani.
Miután egyáltalán nem találta az összhangot az SF1000-rel, normál körülmények között maradandót alkotni sem bírt, a Török Nagydíjon uralkodó káosz, azaz az extrán csúszós aszfalt egy kis esővel fűszerezve azonban a kezére játszott. Az időmérőn mondhatni szokás szerint nem jutott be a Q3-ba, a 11. helyről azonban fantasztikus rajtot vett.
A rosszabb oldalról induló két Alfa Romeót szinte azonnal lehagyta, majd kívülről elment a két Red Bull mellett, ezután pedig az első kanyarban az összeakadó Renault-kat és Valtteri Bottast is megelőzte, hogy a két Racing Point és Hamilton mögött a negyedik helyen találja magát.
De ebben a pozícióban is csak a kilences kanyarig autózott, Hamilton ekkor ugyanis tőle igen szokatlan hibát vétett, így Vettel feljött a harmadik helyre.
A Racing Pointok tempóját nem tudta tartani, de a 9. körig védte Verstappennel szemben a harmadik helyet. Ekkor Leclerc-t követve a Ferrari őt is kihívta intermediate gumikért, majd miután mindenki cserélt, Verstappen átugrotta őt, így visszaesett a negyedik helyre, és már Hamilton ellen védekezhetett. A 16. körben Albon mindkettejüket megelőzte, Hamilton azonban továbbra sem tudta magát átrágni az előtte tornyosuló Ferrarin.
Verstappen Pérez mögötti megforgásával aztán mindketten előreléptek egy helyet, Vettel így újra negyedik volt, sőt, szépen lassan visszazárkózott Albonra. Második kiállását a 33. körben tudta le, a Ferrari pedig a biztonság kedvéért elrontotta ezt a kerékcseréjét is, mint oly sok másikat az elmúlt évek alatt. A kiállással két helyet csúszott vissza (Hamilton és Verstappen előzte meg), sikerült azonban a bokszutcai késlekedéssel együtt elévágnia a nála egy körrel később cserélő Albonnak, majd a 39. körben elment az össze-vissza csúszkáló Pérez mellett.
Vettel tempójáról ugyanakkor sokat elárult, hogy a 40. körben megelőzte őt az a Charles Leclerc, aki a futam korai szakaszában 35 másodpercnél is messzebb volt tőle.
A 43. körben a gumijaival nagyon szenvedő Verstappen is kiállt, így mindkét Ferrari előbbre lépett, az élen pedig kialakult a Hamilton, Pérez, Leclerc, Vettel sorrend. Utóbbinak legyen mondva, hogy nem engedte el a csapattársát elhúzni a messzeségbe, és ezután is 3-4 másodperc körüli távolságból követte. Mindennek az utolsó körben lett meg a gyümölcse, Leclerc ugyanis utolérte a gumijaival küzdő Pérezt, de a csata hevében elmérte a hátsó egyenes féktávját, Vettel így elsurrant mellette, és az utolsó pillanatban elcsípte a harmadik helyet.
Ez volt a a négyszeres világbajnok idei első jelenése a pódiumon egy olyan futamon, amelyen az idei versenyek többségéhez hasonlóan a nyers tempója nem lett volna elég ehhez, hibátlan versenyzéssel és a kínálkozó lehetőségek kíméletlen kihasználásával azonban mégis odaért.
Nagy valószínűséggel a Ferrari színeiben utoljára.