Vettel az F1 sűrűjében: több bajnoknak bejött a visszalépés

Előfordult, hogy a Sebastian Vettelhez hasonló halványuló csillagok Forma-1-es karrierje megfeneklett a középmezőnyben, de volt, akinek a váltás második fellángolást hozott, még ha nem is feltétlenül rögtön. Akár a Ferraritól távozva is.

A 2010-es évekre fordulva az évtized legnagyobb csillagának tűnő pilótájával mutatkozik be a modern Forma-1-ben az Aston Martin, míg a Ferrarit keserű szájízzel elhagyó Sebastian Vettel egy felszálló ágban lévő istállónál megédesítheti karrierje végét. A csapatnak biztos jól jön a német győztes környezetben felhalmozott tudása, tapasztalata, de vajon a levegőváltás neki is új lendületet ad, vagy dicstelenül fejezi be a kalandot?

A közelmúltból bőven hozhatók pozitív példák arra, hogy egy élmezőnyben látszólag kiégett pilótának másodvirágzása volt az üldözőbolyban. (Az elmúlt két év botladozása ellenére tekintsük a sportág egyik legeredményesebb alakját és a Ferrarit is az élmezőny tagjának.) A vb-címekre hajtó sztár csapattárs oldalán a Ferrarinál Felipe Massa (2010-es évek eleje), a McLarennél David Coulthard (2000-es évek eleje) halványult el egyre jobban, de a Williamsnél, illetve az éppen megalakult Red Bullnál mindketten helyreállították a renoméjukat számos szép teljesítménnyel.

Vettel az előző szezonban csak kínlódott Forrás: 2020 Pool/Frank Augstein/AP/Frank Augstein

Lewis Hamilton visszalépett egy szintet – igaz, még fiatalon –, mielőtt magasra hágott 2014-től:

2012-ben a holtversenyben legtöbb (7) győzelmet jegyző McLarentől a konstruktőri ötödik helyezett Mercedeshez igazolt 2013-ra, amely abban az évben három futamon végzett dobogón és megszerezte a legelső győzelmét.

A véletlen egybeesések kedvelői jól látják, hogy a 2020-as Racing Point statisztikája pont ugyanez volt.

Pályafutása különböző pontján különböző okból számos élvonalbeli harcos cserélte le bérletét alacsonyabb osztályúra önszántából vagy kényszerből, amennyiben nem a visszavonulást választotta. A történelem azt mutatja, ez azért nem feltétlenül bizonyul telitalálatnak, még egy küszködő Ferrarit elhagyva sem.

A Ferraritól távol új vb-cím és végleges lejtő is jöhet

Friss példa rá Fernando Alonso: 2015-től átszegődött a McLarenhez, amely a visszatérő Hondával karöltve megpróbált visszakapaszkodni a mezőny közepéből az elejére. Mint ismert, a spanyol egyetlen alkalommal sem jutott fel a dobogóra, és négy év alatt összességében alig több mint felét szerezte a 2014-es pontmennyiségének. A csapatok közt legendásan rosszul lavírozó Alonsónak ez már második hátralépése volt, a McLarentől a Renault-hoz visszamenekülése sem vált be.

Alonsónak nem jött be az építkezős projekt. Vettelnek sikerül az Aston Martinnal? Forrás: Sputnik

A Ferrarinál csekély a fluktuáció, Alonsón és a már említett Massán kívül csak az Alfa Romeónál vegetáló Kimi Räikkönen igazolt innen máshova az elmúlt 15 évben.

Massa a trióban kivételnek számít a folytatás eredményességét tekintve,

de korábban is jellemző volt, hogy Maranellóból távozva lefelé vezetett az út 30+ évesen, pl. Michele Alboretónak az 1980-as, Jean Alesinek az 1990-es évek végén. Ugyanakkor volt, akinek a görbéje később felfelé ívelt.

Schumacher inasai közül Eddie Irvine-nak és Rubens Barrichellónak egyaránt három év szürkeség jutott, bár utóbbi aztán 2009-ben a Hondából Brawnná átvedlő istállóban bronzérmes lett és aratott még két győzelmet. Vettel karrierjében vajon maradt még annyi, hogy évek múlva esetleg visszakapaszkodjon a rangsor előkelő helyeire? Ugyanúgy 33 évesen váltott, mint Barrichello, és a közelgő jelentős szabályváltozásokból akár ő is profitálhat.

Lauda a Ferraritól előbb a Brabhamhez, aztán a McLarenhez ment, ahol világbajnok lett Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Hasonló liftezés várt a maranellóiak 1970-es évekbeli párosára, Niki Laudára és Clay Regazzonira: előbbi egy viszonylag sikeres idényt követően zuhanórepülésbe kezdett a Brabhamnél, visszavonult, majd visszatért a középmezőnyben lévő McLarenhez, hogy 1984-ben végül bezsebelje harmadik vb-címét. Regazzoni pedig a sereghajtók közt töltött el néhány esztendőt, mielőtt 1979-ben megszerezte az első győzelmet a Williamsnek.

Szintén jól kamatozott Nigel Mansellnek, hogy 1991-ben visszatért az előző évet a konstruktőri 4. helyen záró Williamshez,

hiszen egy év múlva világbajnok lett, és John Surtees is győzelmeket ért el az 1960-as években az őt világelsőségig repítő Ferrarit elhagyva.

A startup nem jó ötlet

Az F1-be legtöbb (immár négy) versenyzőt delegáló Fittipaldi-família anno családi vállalkozásba fogott. Emerson a második aranyérmét, majd egy ezüstöt gyűjtött be a McLarennel, mielőtt pályafutása derekán a bátyjával alapított csapathoz szerződött 1976-ra. „Az érzelmek időnként felülírják a józan mérlegelést" – ismerte el a Beyond the Grid podcastnak.

Visszagondolva fura, de karrierje során csak eggyel kevesebb szezont töltött a Fittipaldi csapattal a mezőny középső-hátsó zugaiban, mint elöl a Lotusszal és a McLarennel. „Tudtam, hogy nehéz lesz – nyilatkozta. – 1980-ra azonban kiváló csapat állt össze."

Emerson Fittipaldi 1978-ban a bátyjával közösen indított csapat autójában Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A főtervező a később a Ferrari fejlesztését irányító Harvey Postlethwaite volt, a fedélzetre hozták a fiatal Adrian Newey-t, a csapat ügyeit a későbbi Lotus-góré, Peter Warr intézte. Ők adták Keke Rosbergnek az ugródeszkát a Williamshez és a bajnoki címhez. Egy cukoripari vállalat, a Copersucar megfelelő pénzügyi hátteret biztosított. Csakhogy akadt egy bökkenő.

A nem sportszakmai brazil sajtó gúnyolódott rajtunk, hogy nem leszünk sikeresek.

– mondta Fittipaldi. – A Copersucart emiatt elvesztettük."

„Utána a Skol Brasil érkezett, motiváltan. 1980 nyarára Harvey és Adrian megtervezett egy fantasztikus új autót, amivel nem sokat teszteltünk, de az első versenyén, Hockenheimben Keke a 4., én meg az 5. vagy 6. helyről rajtoltam [valójában a 8., illetve a 12. helyről]. Egy hétre rá telefonáltak a Skol PR-részlegétől, hogy sajnáljuk Emerson, a brazil médiában megjelenő kritikák miatt nem tartjuk megfelelőnek a támogatás folytatását, vissza kell vonnunk."

Fittipaldi eredményei 1976-tól 1978-ig javultak (3, 11, 17 pont, utóbbi évben a fénypontot a Brazil Nagydíjon szerzett dobogó jelentette), 1979-ben és 1980-ban azonban ismét csak néhány pontot kapart össze. Az istállója 1982 végéig működött.

Rossz lóra tett Jacques Villeneuve is azzal, hogy a mai Mercedes (és a gyári Honda) jogelődjéhez, a Tyrrellt felvásárló BAR-hoz igazolt. Az 1997-es pontverseny győztese egy évig bírta a kínlódást a Williamsszel, 1999-re a menedzserével közösen alapított csapatnál folytatta.

Lendületesen induló karrierjét ezzel zátonyra kormányozta.

Az első évben pontot sem szerzett, öt idény alatt csupán két dobogós eredményt hozott össze, a győzelemre sosem nyílt esélye.

Jacques Villeneuve, 1999: felemás színű autó, egyhangú (gyenge) eredmények Forrás: Getty Images/Mark Thompson

Ahogy Damon Hillnek, úgy számára sem volt visszaút az élbolyba, holott őt is megkereste a McLaren. „Érkezett ajánlatom tőlük. Adrian Newey felhívott és kérte, ne a BAR-hoz írjak alá, hanem hozzájuk. Kedvelt, mert látta, mire voltam képes az autóival a Williamsben – nyilatkozta az Auto-Hebdónak. – Ma könnyű azt mondani, milyen nagyszerű lett volna ott, de az ember hogy hagyhatná ki a lehetőséget egy saját csapatra?" Többször megerősítette, hogy nem bánta meg a döntést. Villeneuve két szezonra még visszatért a Sauber/BMW színeiben (illetve 2004 végén beugrott a Renault-hoz), de gyenge formája miatt 2006 közepén menesztették.

A kétszeres világbajnok Graham Hill szintén a futottak még kategóriában szerepelt karrierje utolsó éveiben a saját csapatában, ahogy a vele csak névrokonságban lévő Phil Hill sem döntött jól, amikor a Ferrariból kilépve új istállót alapított. A harmadik bajnok Hill, Damon pedig talán a legnagyobb zuhanását élte át a bajnokok között.

A legdicstelenebb váltás

Adott év győztese ritkán mozdul, pláne nem kényszerből. Damon Hill-lel mégis ez történt 1996-ról 1997-re, amikor az előző évi közel 100 ponthoz képest tizedannyit sem gyűjtött. A látványosságot ritkán nyújtó pilóta fizetési igényét nem támogatta a csapatfőnök Frank Williams, a helyére leigazolta az ígéretes Heinz-Harald Frentzent, az 1996-ban kapásból berobbanó Jacques Villeneuve mellé. Pedig simán menetelt a vb-cím felé.

A lesújtó fejleménnyel a július végi Német Nagydíjon szembesült.

Az Autosport magazin ott hevert az asztalon, amikor a motorhome-ba érkeztem, a címlapján az állt: A Williams kidobja Hillt!

– mondta. – Kedves üzenet volt a verseny előtt..."

„Azt gondoltam, ez csak találgatás. De amikor Frank megerősítette, hogy mindez igaz, nem fogok nála versenyezni a következő évben, úgy éreztem, mintha a buszsofőr közölte volna, hogy leszállít."
Ahogy Vettel végigbotladozta a 2020-as idényt a menesztés tudatában, Hill úgy kezdett botladozni 1996 hátralevő részében a győzelmével záruló Német Nagydíj után, a 21 pontos előnye 9-re olvadt a szezonzáróig (akkoriban 10 pont járt a győzelemért). Addig a 11 versenyből 7-et megnyert, a maradék 5-ből viszont csak az utolsót sikerült.

Nem sok elérhető ülésből csemegézhetett 1997-re, a vadonatúj Stewart és a sereghajtók közé tartozó Arrows közül az utóbbit választotta a nagyobb tapasztalat, fizetés és technikai ígéretek miatt. „Amihez hozzányúl, győztessé teszi – mondta új főnökéről, Tom Walkinshawról. – Szemernyi kétség sem maradt bennem, hogy a felszerelés és a létesítmények alapot adnak egy győztes csapat felépítésének."

Hill idénye az Arrowsnál javarészt küszködéssel telt Forrás: Getty Images/Michael Cooper

A túláradó optimizmus hamar szertefoszlott: Hill az első futamra épphogy kvalifikálta magát, és az autója már a felvezető körben megállt. Sokat később sem javult a helyzet, egy-egy kisebb villantást leszámítva, melyek közül természetesen a hungaroringi a legemlékezetesebb, nem sok sikerélmény jutott neki.

Állítása szerint 1998-ra tárgyalt a bajnok autót építő McLarennel és a relatíve szerény bérezése miatt nem egyeztek meg. Két szezont még eltöltött a Jordannél, a hungaroringi majdnem-csodagyőzelem után 1998-ban összejött neki a csodagyőzelem a viharos Belga Nagydíjon, de alapvetően már levezetett és a végére biztonságban sem érezte magát.

És végül említsük meg Nelson Piquet-t, aki 1987-ben szintén bajnokként, szintén a Williamstől lépett vissza egy kategóriát (bár egyedül így is überelte előző csapata pontszámát 1988-ban). A Lotusszal ő is leszerepelt, előfordult, hogy szégyenszemre a futam mezőnyébe sem jutott be az időmérőről, ám pályafutását végül kicsit erősebben, többek közt két győzelemmel zárta a Benettonnál.