Rossz versenyek ritkán hoznak katarzist, és tárgyilagosan nézve nehéz bármi érdekeset kiemelni a ma éppen 20 éve megrendezett 2001-es Magyar Nagydíj 77 köréről. Akadnak viszont olyan alkalmak, amelyek az események hangulata és azok jelentősége miatt kiemelkedővé és emlékezetessé válnak, ebbe a kategóriába pedig mindenképpen beleillik a versenyhétvége és annak végkifejlete, amely révén Michael Schumacher a Hungaroringen bebiztosította pályafutása negyedik világbajnoki címét.
Önmagában kiváltság egy versenypálya esetében, ha koronázás helyszíne lehet, arab országok manapság súlyos dollármilliókat fizetnek azért, hogy a szezon fináléját rendezhessék, korábban hagyományosan Japán vagy Brazília volt a szezonzáró és sokszor a döntő helyszíne, így
a ’2000-es évek elején egyáltalán nem volt megszokott, hogy Európában avat világbajnokot a Forma-1.
Kivételes alkalmak persze így is akadtak, a Hungaroringen sem ez volt az első ilyen esemény, 1992-ben Nigel Mansell a vörös 5-ös Williamsszel szintén Mogyoródon döntötte el a meglehetősen egyoldalú küzdelmet a saját javára, de Alain Prost 1993 végi visszavonulása után akkoriban nem voltak unalmas szezonok az F1-ben, így eleinte a Schumacher-Ferrari sikerkorszak korai fázisa is inkább megdöbbentő, semmint lelombozó volt.
A brit központú sajtó persze a kötelező udvariasságtól eltekintve nem lelkesedett azért, hogy a német pilóta a küszködéssel teli, de végül az ő sikerével zárult 2000-es szezon után a Ferrari F2001-essel valósággal tarolt a versenyeken.
A Magyar Nagydíj előtti 12 futamból 6 alkalommal győzött, négy 2. helyet szerzett és csak kétszer esett ki, bár az egyik pont a hazai versenye, a Német Nagydíj volt.
A Hungaroring előtt viszont zsinórban kétszer vereséget szenvedett (ennél több egymás után az egész szezon során nem fordult elő), ráadásul a Hockenheimringen nagy balesetbe is keveredett, ezért utólag érthető, hogy a saját elmondása szerint Schumachernek volt némi rossz előérzete a Magyar Nagydíj hétvégéjének kezdetén, bár ez később egyáltalán nem látszott indokoltnak.
Schumacher a Magyar Nagydíj előtt 37 pontos előnnyel rendelkezett legfőbb ellenfelével, a McLarennél versenyző David Coultharddal szemben, akkoriban 10 pont járt a győzelemért és 6 a 2. helyért, így egyértelmű volt, hogy ha a német pilóta megnyeri a versenyt, a világbajnoki címet is bebiztosítja. Ráadásul, pályafutása 51. győzelméért és negyedik világbajnoki elsőségéért hajtott, és tudhatta, hogy amennyiben nyer, mindkét örökranglistán beéri a legendás Alain Prostot.
Tekintettel arra, hogy a két kieséstől eltekintve Schumacher 2001-ben mindig 1. vagy 2. helyezett lett, Coulthard pedig csak két futamot nyert, nem kellett nagy bátorság ahhoz, hogy valaki a német pilóta sikerére fogadjon, főleg a szabadedzések után, hiszen négy tréningből hármat az élen zárt, majd az időmérőn letaglózó, 0,801 másodperces előnnyel megszerezte a pole pozíciót.
A mezőnyre nézve ennél is kínosabb volt, hogy Schumacher mindössze két mért kört teljesített a 60 perces kvalifikáción, vagyis az akkori szabályok szerint rendelkezésre álló 12 körből csak 6-ot használt fel, a lehetőségei felével egyszerűen nem élt, mert semmi szüksége nem volt rá. Ezt lehetne könnyelműségként értékelni, de ebben az esetben a totális fölény megnyilvánulása volt.
Az időmérő után a már addig is hatalmas létszámú német közönség vasárnapra még népesebb lett,
rengeteg szurkoló indult útnak szombaton azért, hogy ha már a Hockenheimringen nem sikerült, akkor a Hungaroringen személyesen is láthassák azt, ahogy a hidegháború utáni egységes Németország egyik szimbóluma, a munkásosztályból kiemelkedett Schumacher négyszeres világbajnok lesz.
A német pilóta az elévülhetetlen érdemei mellett arról is híres volt, hogy a szinte makulátlan teljesítményébe olykor nehezen megmagyarázható rövidzárlatok is bezavartak, ilyenek például a pillanat hevében elkövetett, védhetetlen sportszerűtlenségei, az „évi rendes hibaként” emlegetett balesetek és ilyen homokszem volt a gépezetben az is, hogy a rajtrács felé vezető körön az akkori formájában ma már nem létező 11-es kanyarban átugratott a kavicságyon a Ferrarival.
Ross Brawn, a Ferrari technikai igazgatója a hideg fékekkel magyarázta a történteket a német Premiere riporterének, de mosolyából lehetett arra következtetni, hogy csak elbagatellizálni akarta a látványos bakit. Az autó egyben maradt, a gumikat lecserélhették, így néhány perccel később ez már csak a hétvége krónikájának egy apró részlete volt.
Schumacher tökéletesen rajtolt a pole pozícióból, ezzel a Magyar Nagydíjak akkori korszakának megfelelően félig meg is nyerte a versenyt, ráadásul a látványosan poros oldalról Coulthard nem tudott jól elrugaszkodni, így a német pilóta mögé felzárkózott hátvédnek csapattársa, Rubens Barrichello is.
A V10-es motorok hangorkánját a közönség ovációja váltotta fel,
amikor a mezőny elhagyta a célegyenest, és a kivetítők képén megjelent, hogy Barrichello is befurakodott a McLaren elé, a motorzajt is elnyomó üdvrivalgás hallatszott, ami a sűrített levegős dudák koncertjével körökön keresztül, és persze a leintés után is megmaradt.
A verseny eseményei önmagukban valóban nem emlékezetesek: a mezőnyben mindössze egy (!) előzés történt, Schumacher eleinte visszafogta a tempót, az első 15 kör után viszont ritmust váltott és nagy léptekkel lerázta Barrichellót, majd az első bokszkiállások alkalmával a 2. helyet átmenetileg visszaszerző Coulthardot. A McLaren-pilóta a kerékcserék és tankolások második hullámánál ismét visszaesett a két Ferrari mögé, így
az olaszok mindent vittek: győzelmet, 2. helyet, a maximális 16 pontot és mindkét világbajnoki címet, ráadásul Schumacher a győzelmek (51) és a világbajnoki címek (4) száma terén is utolérte Prostot.
Schumachernek természetesen fivére, Ralf gratulált elsőként és csatlakozott hozzá Jean Alesi, a kétszeres világbajnok Mika Häkkinen és a 2001-ben legyőzött David Coulthard is, mielőtt megkezdődött az önfeledt ünneplés a dobogón a himnuszok után jött a „We are the Champions” a Queentől a célegyenesben éljenző több tízezres közönség előtt.
„Lehetek én jó versenyző, de abban nem vagyok jó, hogy megtaláljam most a megfelelő szavakat, és kifejezzem magam. Csodálatos hétvége volt, minden tőlünk telhetőt megtettünk. Igazából, nem volt jó előérzetem, amikor megérkeztem ide, de most, hogy a pole után megszereztem az 51. győzelmemet is, amivel beértem Alain Prostot, ez egy kicsit sok nekem” – ámult Schumacher.
Az ünneplés Budapesten, a szállodában folytatódott immáron Luca di Montezemolo, a Ferrari elnökével egyetemben, majd másnap Schumacher és felesége rögtönzött városnézésre is indult a fővárosban, és végül az RTL munkatársai kalauzolták el őket a repülőtérre.
„Michael rendelkezik a képességekkel, hogy a tehetségével, koncentrációjával és motivációjával sikerre vigye” – idézte az Autosport elődje, az Atlas F1 a négyszeres világbajnok Prostot, aki csapatfőnökként a saját szemével látta a német pilóta győzelmét. – Ezért is hiszem, hogy ötszörös, akár hatszoros világbajnok is lehet." Ő és a Ferrari most nagy erőt képviselnek. Nem tudom, hogy képes lesz-e 60 vagy 70 versenyt is nyerni, de nem látom okát, hogy miért ne.”
A Professzor jóslata beigazolódott, Schumacher a következő évek során egészen 91-ig jutott, ezt a számot eddig csak Lewis Hamilton és a Mercedes tudta túlszárnyalni.
Sokan már akkor, fél szezon után is unták a Ferrari még épphogy csak elkezdődő sikerkorszakát, de a java még csak ekkor jött: Schumacher 2002-ben még korábban, már a Francia Nagydíjon bebiztosította a világbajnoki címét és a Hungaroringről már „csak” a konstruktőri elsőséget vitték haza, 2003-ban ugyan Fernando Alonso lekörözte a versenyünkön, de az év végén mégiscsak ő győzött. 2004-ben a konstruktőri versenyt ismét nálunk zárták le, az egyéni bajnokavatás esetében pedig csak azért kellett Spáig várni, mert 6 helyett 8 pontot ért a 2. hely.
A 2001-es Magyar Nagydíjon nehéz volt elképzelni, hogy még ennél is letaglózóbb lesz Schumacher és a Ferrari fölénye.
Bár jöttek később még nagyobb sikerek, még fölényesebb győzelmek, a 17. Magyar Nagydíj így is emlékezetes maradt a versenyünk történetében, hiszen ilyen makulátlan teljesítményt azóta is ritkán látni, ennyi rekordot egyszerre beállítani szinte lehetetlen, és ilyen hangulat talán azóta sem uralkodott az amúgy nagyszerű atmoszférájú Magyar Nagydíjakon.